Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-281

412 281. országos Illés 1894. január 28.án kedden. és foganatosíthatta volna a házkutatást. De jelen esetben abban rejlik a sajtótörvény megsértése, hogy nem eredeti hivatalos iratokat, hanem másolati kéziratokat kutatott, azokat zár alá vette, tehát csak a kéziratokra történt a házkutatás, ez pedig a sajtótörvény világos megsértése, mert a kézíratok kutatását és zár alá vételét a sajtótörvény egyedül a sajtóügyi vizsgálóbírónak tartja fenn, engedi meg. (Igaz! Úgy van! a balés szélsőbalon.) Minthogy jelen esetben hivatalos titok megsértéséről van szó, a mi kizárja azt, hogy az eredeti távíratok, vagy eredeti jegyzékek kerestessenek, világos a sajtótörvény megsértése, és ezt nem fogja t. előttem szólott képviselőtársam megczáfolhatni, midőa tisztán s kizárólag csak másolati kézíratok kutatása s zár alá vétele czéljából rendelték el a házkutatást. Itt van a sajtótörvény fiagrans megsértése. Ezeket jogász ember nem vitathatja el: ezeket esak elcsavarni lehet. (Élénk helyeslés és tetszés a bal és szélsőbalon ) Hentaller Lajos jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Én is szorgalmasan tanulmányoztam a kérdést tárgyazó iratokat, és épen homlokegyenest ellenkező meggyőződésre jutottam, mint a mentelmi bizottság t. elnöke s ezért írtam alá a kisebbségi véleményt. Ennek indokolására szükséges, hogy preczizirozzuk azon tényeket, a melyek ez ügyben történtek, mert azokból levonva a következtetést, hiszem, hogy a ház igen t. többsége is meg fog arról győződni, hogy a mentelmi bizottság többségének véleménye nem alapúihat magukon az aktákon. (Halljuk! Halljuk!) Mi történt, t. ház? A »Pesti Napió« ismert közlései folytán a földmívelési miniszter úr a budapesti kir. ügyészséghez beadványt intézett, a melyben azt mondja, hogy ezen közlemények a lapba valószínűleg a minisztérium valamelyik hivatalnoka útján kerültek. Erre feljelent egy ismeretlen tettest, s feljelenti a »Pesti Nap!ó« szerkesztőségét. A vizsgálóbíró kezébe jutott az ügy, és a miről mindenki meggyőződhetik, a vizsgálóbíró egyszerűen egy végzést hozott,hogy azon feljelentés alapján az előnyomozást elrendeli. Az első törvénytelenség, t. ház, már itt van, mert félremagyarázhatatlanul a »Pesti Napló« szerkesztősége lévén feljelentve, a »Pesti Napló« szerkesztősége ellen a budapesti törvényszék rendes vizsgálóbírája nem proczedálhat. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Krajtsik Ferencz előadó: Nem a szer kesztőség, hanem a szerkesztő ellen. Szalay Károly: Mit kellett volna tehát tenni a vizsgálóbírónak? (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, ha már azon ismeretlen tettes ellen proe^edálni akart, — a mi szerintem lehetetlen, mivel itt delictum sui generisről van szó. — ketté kellett volna választania a feljelentést, és a feljelentésnek azon részére, a hol a >Pesti Napló* szerkesztőségéről volt szó, egyáltalában egy lépést sem tehetett volna, legalább törvényen alapuló lépést nem. (Úgy van! bal felöl.) De menjünk tovább. A mentelmi bizottság t. elnöke maga is elismeri, hogy ^— ámbár az igazságügyminiszter tegnaj> nagy bölcsen elhallgatta és egyszerűen azt mondta, hogy a 479. §. tárgyi tényálladéka fenforog mindenkor, raidön hivatalos íratok azokra nem hívatott harmadik szeraélylyel közöltetnek — a tárgyi tényálladék okvetetlen megkívánja, hogy a titok akár magánosok, akár az állam ártalmára legyen közölve. Mivel pedig, a mini ezt ismét a feljelentés világosan igazolja, a minisztérium egy árva szóval sem említette azt, hogy a közlés akár az állam, akár magánosok ártalmára szolgált, nagyon természetes, hogy ha a vizsgálóbíró törvényesen akar eljárni, mindenekelőtt a tárgyi tényálladék helyreállítását kellett neki megkeresni. Már most kérdés: megkereste-e, és a »Festi Napló« szerkesztőségében megkereshette-e a tárgyi tény álla dékot? Felteszem, hogy megtalálja az iratot és azt, a ki azt írta, kérdem: ezzel helyre lett volna-e állítva a tárgyi tényálladék? Pedig ez a törvényesség kritériuma. Nem lett_ volna helyreállítva; legfeljebb bizonyítékot szerzett volna olyan ügyben a vádlott bűnösségére, a miről még saját maga nem is tudhatta, vájjon bűn-e az, vagy nem? (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Akkor tehát, a mikor tárgyi tényálladék hiányában csak egyetlen lépést is tett a ->Pesti Napló« szerkesztősége ellen, de tette volna bárki ellen, midőn nem tudta a bűnt és már is bűnöst keresett, törvényes hatáskörét túllépte, és hivatalos hatalmával visszaélt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldblon.) Epén ez a körülmény kelt nagy gyanút bennem az iránt, hogy nem azt kereste a vizsgálóbíró, a mit úgyis tudott már mindenki, a mit a miniszter úr itt a házban nyíltan el is mondott, hanem azt kereste, nincsenek-e a »Pesti Napló« birtokában még olyan telegrammok, a melyeknek a közönség elé való bocsátását a miniszter kevésbbé szerette volna? Ebből a körülményből látom én azt, t. ház, hogy a sajtótörvény nagyon, de igen nagyon meg lett sértve. (Igaz ! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen zok(m vette a f. igazságiigyminiszter úr azt, hogy egyik képviselőtársam beszédében azt mondotta, hogy a vizsgálóbíró eljárása aligha történt azon bizonyos pressziószerű nyomás nélkül, Hock János: Szégyelte is magát! Én ott voltam. (Mozgás jo'b felöl.) Szalay Károly: Az ilyen dolgokat so-