Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-281

410 281. országos ülés 18»4. január 28-án, kedden. nem adja ki, mert a bírót az eljárásra illetékesnek nem tartja. A bíró ezen nyilatkozat folytán a gyanút eloszlatva uem lá'ván, a házkutatást elrendelte. A »Pesti Napló*- szerkesztője formai végzést követelt; erre a bíró leíüt az asztalhoz, meghozta a formai végzést és azt kihirdetie. A vizsgálóbíró a sokszor hivatkozott ideiglenes bűnvádi eljárás értelmében a házkutatást elrendelő végzés meghozatalára addig jogosítva nem volt, a míg az illető lakhely birlalójához felszólítást nem intézett : hajlandó-e az illető bűnjelet átadni, s ha e felhívás nélkül házkutatást elrendel és foganatosít, akkor, meggyőződésem szerint, a fennálló szabályok ellenére cselekedett volna. A vizsgálóbíró tehát nem járt el törvénytelenül, midőn a házkutatást elrendelő végzést csak akkor hozta meg, midőn az előzetesen a szerkesztőhöz, mint a lakhely birlalójához intézett kérdés eredménytelen maradt, a fenforgó gyanúokok eloszlatva nem lettek. A vizsgálóbíró eljárása tehát formailag nem kifogásolható; ő a maga hatáskörében, a fennálló gyakorlatnak és az ideiglenes bűnvádi eljárás jogszabályainak értelmében járt el, midőn bűnjeleket kutatott; erre nézve hatásköre volt; e végzést is a szabályoknak megfelelőleg csak akkor hozta meg, midőn a szerkesztőhöz intézett felhívás sikertelen maradt. Azt állítani tehát, hogy a vizsgálóbíró nem birt törvényes hatáskörrel, midőn megjelent a »Pesti Napló« szerkesztőségében, törvénytelenül, a lén) eges formák megsértésével járt el, nézetem szerint alaposan nem lehet, és ezért a mentelmi bizottság, a mely ezen körülményt alaposan vizsgálta meg, úgy van meggyőződve, hogy az illető vizsgálóbíró úr, midőn eljárt, törvényes hatáskörében és a törvényes eljárásnak megfelelőleg járt el. A második ellenvetés, t. képviselőház, a mely az eljárás ellen tétetett, az, hogy itt sajíóvétségről van szó, hogy ti hát a rendes vizsgálóbíró el nem járhatott, hogy a sajtóügyi vizpgálóbírónak kellett volna eljárnia, mert ezen deliktum oly természetű, a mely nem tartozik a rendes bíróság, hanem az esküdtszék illetékessége alá. Ezen kérdés, azt hiszem, már az előző napon meg volt vitatva, de mivel Hodossy igent, képviselő űr ezzel ismét foglalkozott, legyen szabad nekem röviden arra ismét reflektálnom. (Halljuk!) A büntetőtörvénykönyv 479. §-ában foglalt vétség konstitutív elemét két körülmény képezi, hogy egy köztisztviselő magát jogtalanul egy hivata los írat tartalmának birtokába helyezze, azt a hivatali titok megsértésével mással közölje, az állam, vagy magánosok ártalmára. Az ezen szakasz értelmében elkövetett bűncselekmény tehát a sajtó, vagy nyomtatvány útján való gondolatközléssel a legkisebb összeköttetésben sem áll, és a dolog természeténél fogva nem is állhat. ' Ezen bűncselekmény el van követve abban a peiezbim, a midőn eay köztisztviselő, közhivatalnok magát jogtalanul egy hivatalos írat tartalmának birtokába helyezi s azt más személylyel az állam vagy magánosok kárára közli. Ezzel a cselekmény be van fejezve. Közöltetett-e ez a harmadik személy által a sajtóban, vagy nem, az ezen cselekménynyel semmi összeköttetésben nem áll. Ha a feljelentés a »Pesti Napló« ellen irányult volna azért, hogy jogtalanul közölt hivatalos iratokat, ha irányúit volna egy nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményre, — akkor az ellenvetés teljesen jogos volna. De midőn nyomtatvány útján való közlése ezen iratoknak az illető tisztviselő cselekményétől egészen eltérő, mert biszen az akták igazolják, hogy az illető írnok eladta a hivatalos titkot 20 írtért és a többivel nem törődött, midim a szerkesztő saját hatáskörében azt tehette azon irattal, a mi neki tetszett; a midőn a vád nem a szefkesztő ellen irányúit, hanem azon tisztviselő ellen, esetleg annak bűrészesei ellen, mert a jogtudomány és a kúria döntvényei álláspontján-sk megfelelőleg, ez esetben nem tisztviselő bűnrészes is képzelheti!, akkor azt mondani, hogy itt nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményről van szó, melyet, az esküdt-izék elé kellett volna terjeszteni, teljesen tarthatat'an álláspont. Madarász József: Nem merték tenni! Chorin Ferencz: Kérdem a képviselő urat, hogy. mily bűntettet terjesztett volna az esküdtszék verdiktje alá? Lehetne az esküdtszék elé azon kérdéssel lépni, hogy igaz-e, hogy közhivatalnok egy írat tartalmát jogtalanul elsajátította és más személylyel jogtalanul közölte. A sajtó bíróság a limine elutasított volna oly vádat, a melyben nem nyomtatvány útján történt közlésről, hanem nyomtatványon kivííl elkövetett cselekményről van szó. Az a veszély sem következheíik be, a melyet Hodossy Imre t. képviselőtársam tegnap télemlített, hogy ez által mód adatik a sajtótörvény megkerülésére, az esküdtszék elé utasított bűncselek menyeknek a rendes bíróság hatáskörébe való vonására. A sajtó útján elkövetett bűncselekmény annyira pregnáns jellemvonással bír, hogy azt semmi más bűncselekménynyel összetéveszteni nem lehet. A sajtóvétségnek jellemző vonása a gondolatközlés nyomtatvány útján. A nyomtatvány: a gondolat, a terjesztés, a közlés, az előkészítő cselekmények pedig, a melyek a nyomtatványt megelőzik, a czikk megírása, átadása a szerkesztőnek, annak kinyomatása abszorbeáltatik a nyomtatvány útján eszközölt közzététellel, és teljesen büntetlenek. Tehát a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés