Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

280- oriíágos ülés 18M. január 28-én, hétfőn. 395 ságaink gyökerét érinti, kételynek fenmaradnia nem szabad, és azért a kérdés ezen oldalának felderítése szempontjából is szükségesnek tartom Polónyi Géza t. képviselőtársam azon indítványának elfogadását, hogy a mentelmi bizottság az egész ügyet újból vegye rekonzideráczió alá és azt a hiányos anyagot, a mely előtte feküdt, egészítse ki mindazokkal a tudnivalókkal, melyekkel ez iclő szerint ebben a házban senki tisztában nincsen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek után már most tisztán arra a kérdésre térve: megsértetett-e Ábrányi Kornél képviselő úr mentelmi joga, igen, vagy nem, én a magam részéről, teljes meggyőződésből, igennel kell, hogy válaszoljak, és nagyonkérem a t. képviselőházat, hogy ezt a kérdést, sem a politikai animozításnak, sem a politikai rokonszenvnek szempontjából ne tárgyaljuk. (Helyeslés.) Ne tekintsük a szavazásnál azt, hogy Ábrányi Kornél kinek politikai barátja, kinek politikai ellenfele, (Általános helyeslés.) hanem mérlegeljük a kérdést kizárólag azon szempontból, hogy a mentelmi jogot, a mely az alkotmánynak biztosítékai közé tartozik, helyes körülírásban megóvjuk, megengedem a t. igazságügyminiszter urnak, túlságos exorbitáns kiterjesztésig ne vigyük, de egyszersmind oda ne zsugorítsuk, a hol az azután tényleg exorbitánsgá válik. És, t. képviselőház, épen azon szempontnál fogva, a melyre rámutatott a t. igazságügyminiszter úr. hogy tudniillik a képviselőknek, egyáltalán az országgyűlés mindkét háza tagjainak mentelmi joga nálunk precziz törvények által körülírva nincsen, épen ezen körülményeknél fogva kell minden ilyen előforduló esetben kétszeres súlyt tulajdonítanunk eljárásunknak, kétszeres gonddal mérlegelnünk szavazatunkat, (Igaz! Úgy van! a baloldalon ) mert hiszen a mentelmi jognak definicziója és biztossága addig, míg ezt precziz törvények körül nem írják, a parlament határozatain, mint preezedenseken alapúi. Minden ilyen határozat preczedenst alkot, és ha preczedenst alkotunk, akkor, t. képviselőház, gondolom, helyes eljárási szabály az, hogy in dubio nem szabad a közszabadságnak bármely biztosítékát megszorítólag magyarázni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha az a veszély fenforog, hogy exorbitáns kiterjesztést talál nyerni a praxis által egy oly jog, a mely kétségtelenül a közszabadság biztosítékai közé tartozik, akkor méltóztassék a t. kormány, méltóztassék a t. ház a törvényalkotásnak terére lépni, és ezt a veszélyt szigorú, precziz törvényben történt elhatárolás által elhárítani; (Igaz! Úgy van! bal felöl.) de az exorbitáns kiterjesztésnek veszélyét egy preezedenseken alapuló laza praxis által elhárítani, szerintem, annyi volna, mint ennél a veszélynél sokkal nagyobb veszélyt előidézni, (Helyeslés bal felöl.) azt a veszélyt, a mely, ha egyszer beállott, ha egyszer a közszellembe áthatolt, azt sokkal nehezebb precziz törvényhozás által is kikorrigálni, tudniillik a mentelmi jognak az elpárolgását, a mentelmi jognak hatálytalanná válását, a mentelmi jognak a közönség előtt odiózus színben feltüntetését, a mentelmi jog fontossága iránti érzéknek csökkentését. (Élénk tetszés és helyeslés bal felöl.) Ezek, t. képviselőház, gondolom, oly általános szempontok, a melyek után helyesen indulhatunk szavazatunk megállapításánál. Már most a t. igazságügyminiszter úr a kérdést arra a térre akarta szorítani, vájjon az a helyiség, a mely a »Pesti Napló« szerkesztőségi helyiségeivel összefüggésben áll, mely azonban Ábrányi Kornél főszerkesztő és képviselő úrnak külön irodáját képezi, a mentelmi jognak védelme alatt áll-e, igen, vagy nem? Nem akarok a felett vitatkozni, vájjon ennek a kérdésnek ilyetén felállítása egyáltalán helyes-e, vájjon a mentelmi jognak esszencziája nem a képviselő személyéhez van-e kötve, úgy, hogy a képviselő személyének bárhol és bármily bírói vizsgálat alapján, — a tettenkapás esetét kivéve, — a képviselőház előzetes engedélye nélküli megtámadása nem involválja-e már a mentelmi jog sérelmét? Szerintem involválja, (Helyeslés bal felöl.) és mindazon esetek, a melyekkel a t. miniszter úr a túloldalt jó kedvbe és tréfás hangulatba hozta, midőn egyes képviselők illetlen viselkedésének hipotéziseit állította a t. ház elé, és azt mondta, hogy ily esetekben a ház megengedése nélkül a képviselő nem távolítható el azon helyiségből: igen mulattatók lehetnek elősorolásukban, de a most szőnyegen levő kérdésre nézve és velünk szemben nem bizonyítanak semmit; mert hiszen azt az egész ellenzéken nem vonta kétségbe senki, hogy a tettenkapás esetében a mentelmi jog nem érvényesül, már pedig mindazon esetek, melyekkel a t. miniszter úr argumentált és hangúlatot idézett elő, a tettenkapás esetei. (Helyeslés bal felöl. Zaj jobb felöl.) De elfogadom a vitát azon a szűk téren is, melyet a t. miniszter úr kijelölt, és annak a helyiségnek természetét vizsgálom, a melyet a t. miniszter úr így definiált: »az a szerkesztőségi szoba, a mely egyszersmind Ábrányi képviselőnek dolgozó szobája«. Annak a helyiségnek a definicziója nem felel meg a ténynek, mert a punctum saliens szerintem nem az, hogy Ábrányi ott mint szerkesztő, vagy mint országgyűlési képviselő működik-e, hanem az, hogy az a szoba és az abban a szobában levő íróasztalok és szekrények a szerkesztőség általá:,0*