Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-261
261. orsr&ge* ülés 1896. november 30-án,'c»MtSrt8khn. Sí is lehet. A költségvetést úgy lehet csak összeállítani, hogy e rendes viszonyok közt az évi szükségletet veszszük alapúi. Mert, ha nem szükséges az egész összeg, úgysem szabad fölszámítani. Thaly Kálmán: Csakhogy akkor dicsekszik, hogy sokat megtakarított! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt hiszem, hogy valami túlságos kiadás a honvédségnél eddigelé nem észleltetett, mert a takarékosságot mindig szem előtt tartottuk. Úgy gondolom, ez a kérdés eléggé fel van világosítva. (Derültség bal felől.) Ha jól emlékszem, Bolgár Ferencz t. képviselő úr egy határozati javaslatot is terjesztett be, a melyben utasíttatni kéri a honvédelmi minisztert, hogy a közös-hadseregből a honvédség állományába előforduló tiszti áthelyezésekről azok számának és tiszti rangjának kitüntetése mellett a költségvetés benyújtásával egyidejűleg évenkint jelentést tegyen. Ez ellen semmi kifogásom nincsen, haat. képviselő úrnaknagy fáradtságába kerül kikeresni a rendeleti közlönyből. (Derültség.) Pénzbe nem kerül, tehát megteszem. Nagy István t. képviselő úr kifogásolja azt, hogy a Ludovika-akadémiából miüden esztendőben csak a két első tanuló lép ki mint tiszt, a többi pedig csak hadapródi minőségben lép a honvédségbe. Ez mintegy serkentésül szolgál részben az illető tanulóknak, és kitüntetés. Általános szabályul nem lehet azt felállítani, hogy mindjárt hadnagy okként lépjenek ki a növendékek, mert szükséges, hogy a fiatal emberek, a kiknek semmi fogalmuk nincs a csapatszolgálatról, előbb ismeretet szerezzenek maguknak a csapatnál, és csak azután neveztetnek ki hadnagyokká. Ivánka Oszkár: A wiener-neustadti akadémiában is úgy történik ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A wiener-neustadti akadémiába csak érettségit letett fiatal ember juthat be, és ott három évet tanul; a Ludovika-akadémiábapedig belép a fiatal ember 14 éves korában, az algimnázium elvégzése után. Tehát nagy különbség van a kettő közt. A t. képviselő úr felhozta — azt gondolom — egy porosz tisztnek a nyilatkozatát is, mely szerint a kőszegi gyakorlat alkalmával azt tapasztalta, mégpedig a honvédségnél, hogy a kétnyelvűség káros. Thaly Kálmán: A »Kölnische Zeitung« is mondja! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ebből azt következteti a t. képviselő úr, hogy tehát a honvédséget külön magyar tüzérséggel kell ellátni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőhalon.) Más következnék ebből . . . Ugron Gábor: Talán németekké legyünk!? (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Ne méltóztassanak a képviselő urak magukat felizgatni, mert arról abszolúte nincsen szó, hogy valaki ott a honvédségnél németesítsen. A honvédség magyar marad, úgy, a mint volt eddig. Hogy másutt mit írnak a lapokban, bánom is én ! (Derültség. Helyeslés a jobboldalon.). Thaly Kálmán t. képviselő úr hosszantartó eauserie-je alkalmával felhozta, hogy ő Felsége a hadseregről mint »hadseregem«-ró'í beszél, holott a nemzet hozzájárul a hadsereg fentartásához. Méltóztassék körülnézni a t. képviselő úr, hogy akárhol, a hol a törvényhozások és a népek hasonlóképen hozzájárulnak a hadsereg költségeihez, hogy van-e uralkodó, a ki másképen beszél a hadseregről, mint »hadseregein*. Thaly Kálmán: Az olasz király! (Felkiáltások: A német császár is!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt hiszem, hagyjuk ezt. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Vannak dolgok, a melyekről sokkal jobb nem beszélni, s a melyek iránt hódolattal kell lenni bizonyos mérvig. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi az öngyilkosságok elszaporodását illeti, épen ma, az újonexök megajánlásáról szóló törvényjavaslat benyújtása alkalmával terjesztettem elő e részben köteles jelentésemet, s ez tárgyalás alá fog kerülni. Itt röviden Thaly képviselő úrnak csak azt említem fel, hogy igaz, öngyilkossági esetek is fordulnak elő, s ennek utána kell járni, s a mennyiben lehetséges, az öngyilkosságok indokait elhárítani kötelességünk; de, a mennyiben nem lehet, erről mi nem tehetünk. A hol tudomásunkra jut, hogy kinzás vagy helytelen eljárás történt, ott az illetők szigorúan feleiősségre vonatnak. Mondhatnék most is egy pár példát, de nem teszem, mert nem tartozik ide. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hogyne tartoznék ide!) Sok dolog tartozik ide, de nem minden, (Derültség.) s mégis csak kímélni kell egyes neveket, és nincs is rá szükség, hogy azok itt felhozassanak. Csak egy esetet hozok fel példaképen. Nemcsak az urak, de mindenki felháborodik, ha kinzás vagy helytelen dolog történik, s követelik a tettes megbüntetését, s alig, hogy megbüntetnek valakit, mint, teszem, most Boszniában egy őrmestert, a kit kínzás miatt három esztendőre ítéltek, s a ki ennek következtében öngyilkos lett: a lapok azonnal kiemelték, hogy milyen krudélis eljárás volt ezt az embert a
