Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

280. orreägos illés 1894, r. január 22-én, hétfőn. 387 óvásánál áll az, hogy inkább futni kell engedni a hibást, (Elénk helyeslés bal felől.) sem hogy azért, hogy az a kis bűnös megbüntettessék, megsértsék a nemzet legszentebb jogát. De mint hogy már sokkal nagyobb jelentőségű hivatalos íratok is közöltettek, mint a szóban forgó, nem kell-e mindenkinek azt a gyanút táplálnia, hogy itt nem annyira a bűnös üldözése fekszik némelyek szívén, mint inkább az, hogy az illető lapnak lehetőleg kellemetlenséget szerezzenek ? S itt ki kell térnem, t. ház, arra, a mi nálunk egy idő óta rendes divattá vált: a hivatalos titkok appreeziócziójára. (Halljuk! Halljuk!) Ma már oly dolgok is, a melyekről, mint az egész országot érdeklő intézkedésekről, a közönségnek tájékozva kell lennie, s melyeknek tudomásrahozatala mindenkinek érdekében van, hivatalos titoknak nyilvánítsanak. Hivatalos titokként őrzik a rendeleteket és körrendeleteket, melyeket egész hivatali testületekhez, megyei főtisztviselőkhöz, vasúti főtisztviselőkhöz, törvényszékekhez és ezek elnökeihez, királyi táblákhoz és ezek elnökeihez, stb. intéznek, sőt még a választási lajstromokat is. (Úgy van! bal felöl.) Ily körülmények közt lehetséges-e, hogy a közvélemény kellően ellenőrizze saját ügyei intézését, ha a kormány minden ténykedését hivatalos titoknak deklarálják, melyekhez másnak hozzájutni nem szabad? Igenis, vannak oly dolgok, melyeknek nyilvánosságra hozatala a közérdekre sérelmes lehet s a melyek oly természetűek, hogy azokat, mint hivatalos titkokat kell kezelni; de hogy ezek körébe oly dolgok vonassanak be, melyek a közérdek szempontjából épen az ellenkezőt, vagyis azt igénylik, hogy mentől tágabb és szélesebb körök köztudomására hozzassanak, az nem egyéb, mint a hatalomnak oly túltengése, mely az egyéni, és a közszabadságot egyformán veszélyezteti. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ezért mindenki helyesen és jogosan cselekszik, ha minden eszközt felhasznál arra, hogy a hatalomnak oly túltengésévei és terjeszkedésével, mely az egyesek jogalt és a közszabadságot fenyegeti, igyekszik szembeszállani, esetleg a maga személyének veszélyeztetésével is. Ezt előre kellett bocsátanom azért, hogy a hivatalos titoknak jogosultságát és természetét, a t. ház előtt definiáljam. Nem nevetséges dolog-e, nem kaozag-e mindenki, ki erről a tárgyalásról értesül, azon, hogy Magyarországon azt, hogy a takarmánykivitel indokolt-e bizonyos időben vagy sem, mint hivatalos titkot kezelik ? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hogy a takarmánykivitel, helyes-e vagy nem helyes, ez mindnyájunk érdekét képezi, (Igaz! Ügy van! bal felöl) mert mindnyájunknak van joga azt mondani, hogy az jogosult, vagy nem jogosált, helyes, vagy nem helyes; ezért az, ha az a tájékozás, a melyet a miniszter úr egyesektől, törvényhatóságoktól, idegen országból, Ausztriából kap, mint hivatalos titok kezeltetik, és ennek nyomása alatt a miniszter oly intézkedést hoz, mely az egész országra szól, ha nevetséges nem lenne, akkor bizonyosan igen veszedelmes volna. Mindezeknek alapján méltóztassanak ezt a kérdést a maga valódi értékére leszállítani, mert azt a hibát, mely nézetem szerint elkövettetett, nem lehet jóvá tenni úgy, ha a pártharczok sugalma alatt háborút és harczot viselünk, és a pártharczok, a pártérdekek nyomása alatt leszavazzuk. Ezen kérdésnek kellő elbírálása csak akképen történhetik, a mint azt Polónyi Géza képviselő úr javaslata intendálja, vagyis, ha visszaútasíttatik a jelentés a bizottsághoz azzal, hogy minden erre vonatkozó körülmény kiderítésével tegyen a háznak újabb jelentést. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Engem nem pártérdek vezet, és meg vagyok győződve, hogy a felszólalókat sem az vezette, hogy a mi pártunk egyik tagjáról van szó, hanem vezette az, hogy ez egy nagy közérdeket érintő kérdés, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) a melyben ítélni nem helyes és nem czélszerű oly időben, mikor a kérdés minden irányban kellőleg megvilágítva és felderítve nincs, Polónyi Géza képviselőtársam indítványa csak idáig ment el, bár a felhozott érvelések mellett el lehetett volna bátran odáig menni, hogy vettessék el általában a bizottság javaslata; de épen az a mérséklet, melyet az az indítvány tanúsít, mutatja, hogy ez a javaslat nem a pártérdekek nyomása alatt tétetett, hanem annakanagy jognak érdekében, melynek érintése okvetlenül bekövetkezik, ha most szavazással úgy döntetnék el a dolog, hogy a képviselői immunitás föladatván, az illető képviselő kiadatnék. Ennélfogva, t. ház, a legjobb meggyőződései fogadom el Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslések bál felöl.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Hentaller Lajos jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Korom és azon átélt alkotmányos korszak, a melyben felnevelkedtem és képviselői kötelességemet teljesítettem, késztetnek engem arra, hogy szavazatomat, melylyel Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok, röviden bár, de indokoljam. (Halljuk!) Arról van szó, hogy e képviselőháznak mentelmi joga megsértetett-e a bíróság, illetőleg a kormány által követett eljárással: igen vagy nem? Bármennyire becsüljem is akárkinek az állását, kötelességem kijelenteni, hogy úgy a földmívelési, mint az igazságügyi kormányzat 49*