Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-279
219. országos lilíslSM. január 20-án, szombaton 379 pesti egyes bank- és váltóházak által sorsjegyekre szervezett alkalmi egyesületek iránt tett interpellácziójára. Lukács Béla, kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Onody Géza képviselő úr még a karácsonyi szünetek előtt két interpellácziót intézett hozzám, a melyekre még a szünetek előtt kívántam volna válaszolni, de a képviselő úr a ház tudomásával távol lévén, kénytelen voltam válaszomat elhalasztani. Mivel azonban azóta találkoztam a képviselő úrral, a válaszadást a t. háznak bejelentettem, nem akarom tovább halasztani a választ, hogy a késedelmeskedés vádja ne érhessen. Az első interpelláezió első kérdése a következőleg hangzik: »Van-e tudomása a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a budapesti egyes bank- és váltóházak sorsjegyekre alkalmi egyesületek szervezésével foglalkozva, az ország lakosságának ezreit a legfurfangosabb módon megkárosítják, s ha igen, szándékozik-e az ilynemű visszaélések ellen, s mi módon intézkedni ?« Erre vonatkozólag van szerencsém válaszolni, hogy nekem nincs tudomásom arról, hogy az ország lakosságának ezrei egyes bank- és váltóházak által sorsjegyekre alakított alkalmi egyesületek által megkárosíttatnak, a mennyiben hozzám e tárgyban panaszok nem érkeztek, csak a legújabb időben, az interpelláezió megtétele után érkezett hozzám két panasz, de azok általánosságban szólnak és csupán Onody képviselő úr interpelláeziója folytán intéztettek hozzám. E panaszokban két egyén elmondja, hogy ők épúgy jártak, mint az, a kire Onody képviselő úr interpellácziójában hivatkozott. A sorsjegytársaságok kérdésének törvényes rendezésével a kormány foglalkozik. Mert, habár — a mint mondtam — konkrét panaszok, ezen két legutóbbi kivételével, hozzám egyáltalában nem érkeztek, mégis tudomással birok arról, hogy a sorsjegytársaságok szervezése körül bizonyos vitás kérdések forognak fenn, ezeknek törvényes szabályozása és rendezése pedig szükséges. Ennélfogva a kormány ezen kérdést már tárgyalja is. A sorsjegytársaságokra vonatkozólag az igazságügy miniszter a saját álláspontjából már is nyilatkozott, s most a kérdés a pénzügyminiszterrel tárgyaltatik, és mihelyt a tárgyalások ebben az irányban eredményre vezetnek, vagy törvényhozási, vagy rendeleti úton mindenesetre meg fogja tenni a kormány a szükséges intézkedéseket, Ez a válaszom az első kérdésre. A második kérdése a képviselő árnak így szól: »Továbbá tekintettel arra, hogy ezen váltóés bankházak egyike, a Koricz Antal és társa czég, Lansinszky Marezel megkárosított babai segédjegyző esetével szemben a sorsjegyek letétben tartására nézve előttem a kereskedelmi bankra hivatkozik, mint a melynél a sorsjegyek letétben vannak, miből alaposan lehet következtetni, hogy nevezett bank és váltóház üzelmei felöl a kereskedelmi banknak tudomással kell bírnia, hajlandó e a kereskedelmi banknál, a budapesti bank- és váltóházak ily ügyletekben fennálló összeköttetéseire s viszonyaira nézve a szakértői vizsgálatot elrendelni s esetleg a bűnösök megfenyítése iránt a kellő intézkedéseket megtenni.« Erre a kérdésre vonatkozólag bátorkodom mindenekelőtt egy megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy a képviselő iuterpelláczionális jogának nem helyes értelmezése az, ha egyes intézetek itt a házban minden alap nélkül megtámadtatnak és úgyszólván pellengérre állíttatnak. Itt a képviselő úr egy jóhirtt fővárosi pénzintézet, névszerint a magyar kereskedelmi bank ellen lépett fel, nézetem szerint, teljesen alaptalanul és helytelenül. (Igaz! Úgy van ! jobb felől.) Magában az interpelláczióban, valamint az azt bevezető beszédben sem hozhatott fel a képviselő úr egyebet a kereskedelmi bank ellen, mint hogy állítólag azon sorsjegyek, a melyek eladás tárgyát képezték, a kereskedelmi banknál vannak, vagy voltak letéve. Ebből akarja a képviselő úr azt következtetni, hogy a nevezett bank- és váltóház üzelmei felől a kereskedelmi banknak tudomással kellett bírnia. Azt hiszem, hogy jó hitelű pénzintézetet ilyen feltevések alapján, ilyen módon, interpelláezió alakjában, a nyilvánosság előtt mintegy megbélyegezni akarni, ez visszaélés jellegével bír a képviselők interpelláczionális joga tekintetében. (Úgy van! jobb felől.) Egyébként magára a konkrét kérdésre nézve válaszom a következő: Sem az interpelláczióból, sem az azt bevezeti beszédből részletes bizonyítékokat és adatokat, a melyek akár a kormány közigazgatási eljárásának, akár a bíróságok eljárásának kellő alapot nyújthatnának, meríteni nem lehet. A képviselő úr interpellácziójának tárgya tulajdonbépen az, hogy egy korjegyző, Lansinszky Marezel, állítólag belépett egy sorsjegytársaságba, és befizetett abba 121 forintot, és visszakapott, gondolom, 74 forintot, tehát 40 forinttal kevesebbet, és ebből következtetett bizonyos törvénytelen üzelmekre. De sem az interpelláczióból, sem az azt bevezető be48*
