Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

277. országos ülés 18M. január 16-án, kedden. 341 vészthozó áldását éli át, mig a pénzügyi kormányzat idegenkedik a legeminensebb kulturális érdekek kielégítésétől, ba az erre szükséges pénzről van szó, a mig a magánosok nem rendelkeznek elég tőkével, hogy ily nagyszabású reformtervet keresztül vihessenek, és a mig a pénzintézetek, a kisbirtokosok földhitelintézetét kivéve, a telepítéstől idegenkednek: nagyobb szabású telepítési politikát viszonyaink közt folytatni nem lehet. Épen azért, ha komolyan akarjuk a törvényjavaslatban lefektetett elveket jövőre keresztülvinni, mulhatlanúl szükséges megfelelő tőkéről gondoskodni, és e czélból a járadékbankok felállítása elől elzárkózni nem lehet. (Általános helyeslés.) Lehet, hogy a, mii viszonyok közt ezt a járadékbankot máról holnapra felállítani nem lehet, mert itt megint a tökének és az állam részéről a megfelelő segély nyújtásának hiánya képezi a legnagyobb akadályt. Külföldről a mai viszonyok közt nem özönlik be a pénz, de talán épen a járadékbankok természetének megfelelőleg a mi viszo nyaink közt ez nem is volna nagyon helyes és tanácsos. De mielőtt e járadékbankokat fölállí tanok, okvetlenül szükséges ismerni a viszonyo kat, a járadékbank természetét, felállítását, felosztását, az ország egyes részei szerinti szükségletet ; de ha ezeket ismerjük, és ba a nemes czélt akarjuk, akarnunk kell a korrekt eszközöket is, és nem zárkózhatunk el e bankok elől. E kérdésekkel tehát előbb-utóbb behatóan kell foglalkozni, és azokat meg kell oldani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Van még egy harmadik nehézség is, a mely a helyes telepítési politikának keresztülvitelére nagyon gátló okúi szolgál, és ez hazánkban a lekötött vagyonnak nagy mérve különösen pedig a hitbizományi vagyonnak, kivált az utolsó két évtizedben indokolatlan és rohamos emelkedése és a nagy latifundiumok létesítése. Méltóztassanak megnézni az Alföld nagyobb községeit és városait, a melyek mert nyomorult, csekély határuk van, terjeszkedni nem bírnak, mert a mint tovább akarnak terjeszkedni, beleütköznek a nagybirtok kinai falába, hiába van meg bennük az akarat, a munkaerő, lehetetlenség tovább lialadniok. (Igr/g! a szélső báloldalon.) Ezen kérdésnél hangsúlyozom, t. ház, hogy a hitbizományok felállítását, a lekötött vagyon szaporodását törvényes úton és módon, de gátolni szükséges, sőt szükséges egyes községek érdekében és bizonyos körülmények közt a földterületre nézve a kisajátítási jogot is az államnak biztosítani. — Ott, hol látjuk, hogy egy község, vagy város fejődni nem képes; a hol látjuk, hogy a község fejlődése az ország érdekében van: megkell adni az államnak bizonyos garaneziák mellett azt a jogot, hogy annak életés munkaképességét, megélhetését biztosítsa, és az erre szükséges területet számára megszerezze. (Helyeslés- a szélső baloldalon.) Fia a törvényben meg van engedve utczáknak, tereknek szabályozása, vagy szépészeti szempontokból házak kisajátítása, mennyivel inkább indokolt ez akkor, ha az az állam megerősítésére és a közszükséglet érdekében történik. Alkalmas földterület nélkül egyes területeket megerősíteni teljes lehetetlenség. Es itt rá ke'l mutatnom arra a visszásságra, a melyet a t. többség hozzájárulásával a múlt rendszer követett el, a mikor az állami jószágok eladása áltil a legnagyobb gátat emelte a helyes telepítés irányának. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Mily könnyű volna azt a szép eszmét, a melyet a t. miniszter úr e javaslatba lefektetett, keresztülvinni, ha most is az állam birtokában lennének a jó földek, és nem kellene drága pénzen rossz földet vásárolni azért, mert eladtuk a jó földeket olcsó pénzen. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es b i még az eladás általános érdekből történt volna, de hány pusztát vettek el régi bérlők kezéből, a kik éveken át kínlódtak földjük tenuékenynyétételén; a községek pedig meszszeföldre kénytelenek menni, hogy kenyerüket megkeressék. A földek legnagyobb részét oly bankárok és oly egyének vették meg, a kiknek ama birtokokhoz semmi közük sem volt, most pedig óriási jövedelmet iiíVznak azokból, vagy magas áron adják tovább. Keserű gyümölcs ez nekünk, a miért akkor pillanatnyi előnyöket akartak elérni. A mikor azonban a kérdést tárgya juk és a jelen javaslat által egy szebb, a haza igényeinek, fejlődésének, anyagi éá szellemi felvirágzásának garancziáit keressük, ugyanakkor ne feledkezzünk meg- Ä múltról sem, mert ha a telepítés kérdését helyesen akarjuk megoldani, akkor o-ondoskodnunk kell egyszersmind ama módokról is, a melyekkel a mostani telepesek helyzetén is javítani lehet. Ismerem a helyzetet, magam is oly kerületet képviselek, a melyhez számtalan telepes község tartozik, s mondhatom, hogy a telepesek helyzete ama községekben, a melyeknek létezését a múltban csak a képviselőválasztások idején vették figyelembe, a mikor a. kamatok kamatjának elengedését és földeket Ígértek, és a mikor a telekkönyvezés napirenden volt, de a választások után mindjárt megfeledkeztek ez ígéretekről, ismétlem, ezen községekben a telepesek helyzete most olyan, hogy azon okvetlenül segítenünk kell. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalonj Meg vagyok arról győződve, hogy ha, azok a szegény telepesek panaszaikat illetékes