Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-273

378. országos fllés 1898. deeeember 15-én, pesteken. 319 A napirend utolsó tárgya a kereskedelmi miniszter úr válasza Mülek Lajos képviselő úr i nterpellácziójára. A miniszter úr fog szólani. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Mülek Lajos t. képviselő úr november hó végén interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz a közös hadügyminiszter úr által eszközlendő némely szállítások tárgyában. Engedje meg a t. ház, hogy erre az inter pelláczióra a kormány nevében én adjam meg a választ azért, mert az az intézkedés, a melyre a t. képviselő úr interpellácziójában hivatkozik, a kereskedelemügyi miniszter rendelete, és különben is az ipari szállítások kérdése a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Egyébként a választ, a melyet szerencsiem lesz megadni, a miniszterelnök úr nevében is adom meg. Az interpelláczió következőleg szól: (Olvassa.) 1. Van-e tudomása a t. miniszterelnök úrnak a közös hadügyminiszter által folyó évi 1695/3. szám alatt hozott és a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr utján ugyancsak folyó évi 55.849/VI. szám alatt közölt ama határozatról, mely az aradi »Weitzer János gép-, waggongyár- és vasöntöde-részvénytársaságnak* a hadsereg részére szükséges élelmi szekerek előállítása iránt tett folyamodványát mereven visszautasította s ily járművek előállításánál a magyar gyártmányt előre is alkalmatlannak jelentvén ki, azokat kizárólag a szekerész-csapatok klosterneuburgi műhelyében készítteti? És ha a t. miniszterelnök úr tudomást szerzett e rendeletről: 2. Szándékozik-e odahatni, hogy ezen hazánk gyári iparát mélyen érintő, a közgazdasági egyezményt figyelemhe nem vevő sérelmes rendekt hatályon kivííl helyeztessék és Magyarország e téren az őt joggal megillető arányosodásban részesíttessék ? Erre az interpelláczióra a választ a következőkben van szerencsém megadni. (Halljuk! Halljuk !) A tényállás, melyről az interpelláczióban említés történik, a következő: Weitzer János sép-, waggongyár- és vasöntöde-részvénytársaság Aradon folyó évi június havában az iránt folyamodott hozzám, hogy a közös hadsereg szekerészeti szükségletének fedezésénél ajánlanám ezen czéget a közös hadügyminiszternek. Én ezen kérelmet, úgy, a mint más hasonló jó hírnevű hazai gyáraknak hasonló kérelmét, teljes figyelemben részesítettem, és a közös hadügyminiszterrel ez iránt érintkezésbe léptem s az e tekintetben kifejezett kívánságot a közös hadügyminiszterrel közöltem. A közös hadügyminiszter ezen átiratomra azt válaszolta, hogy a közös hadsereg szekerészét!, vagy járművekben való szükségletének egy részét nem fedezi ez idő szerint sem az osztrák, sem a magyar iparnál, hanem a szekerészed csapatok saját műhelyei útján állíttatja elő ezen szükségletet; s tes^i ezt azért, mert kiváló gonddal kell bizonyos járműveket előállítaniuk, tudniillik, hogy azok minél könynyebbek, de egyúttal minél tartósabbak és szilárdabbak, minél erősebbek legyenek, a mire a szekerészeti csapatok műhelyei már be vannak rendezve, a személyzet kellőleg be van gyakorolva s ennélfogva czélszerűnek tartja ezen szekereket, melyek a különböző szükségleteknek csak egy részét teszik, azokban a műhelyekben, tehát saját regieben előállíttatni. A járműszükségletek egy másik részére nézve pedig arról értesített a közös hadügyminiszter, hogy a mennyiben a magánipar által fedeztetik, 30°/o erejéig egy magyarországi gyárra bízta, nevezetesen a sebesültek szállítására szolgáló kocsik gyártását, igaz, hogy nem az aradi gyárra, hanem egy váczi gyárra. A hadügyminiszternek ez intézkedéséről hivatalos úton értesítettem az aradi kereskedelmi kamarát azzal, hogy közölje ezt a tényállást az illető gyárral. A mint méltóztatnak látni, arról van szó, hogy a közös hadsereg bizonyos specziális járművekben való némely szükségleteinek fedezését nem bizta sem az osztrák, sem a magyar iparra, hanem saját regieben, saját műhelyeiben állíttatja elő, a szükséglet másik részének fedezésénél pedig teljesen figyelembe vette azt, hogy abban a magyar ipar is részesíttessék. A magam részéről nem tartottam és nem tartom ez idő szerint sem ez eljárást kifogásolhatónak ; mert az állami üzemeket, az állami szolgálati ágakat sem lehet attól elzárni, hogy bizonyos czikkeket, melyekre nézve azt szükségesnek, czélszerűnek tartják, saját regieben állítsanak elő. Ugyanez megtörténik a pénzügyminisztériumnál, valamint az én vezetésem alatt álló szolgálati ágban; nem lehet tehát ezt kifogásolni a hadügyi kormánynál sem. Ez, t. ház, válaszom az interpelláczióra. Arra a kijelentésre, mintha ez az eljárás a hazai ipar nagy sérelme volna, a tényállásnál fogva kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én ebben valamely sérelmet, különösen oly nagy sérelmet, minőnek azt a t. képviselő úr állítja, ez esetben egyáltalában fenforogni nem Iátok. Nem áll tehát az, a mit a t. képviselő úr mondott, mintha a közös hadügyminiszter mereven visszautasította volna a magyar gyár ajánlatát; az sem áll, mintha már előre alkalmatlanoknak jelentette volna ki a magyar gyártmányokat, valamint az sem, — hogy az interpelláló képviselő úr szavaihoz ragaszkodjam — mintha a hadügyminiszter egy sérelmes rendé-