Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-273

304 278. országos ölés 1898. deczemfoer 15-én, pénteken. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezt egyébiránt csak mellékesen jegyzem meg, de ha olyanokat mondanak, hogy ez ii polgári hivatástól való elvonást jelenti, s ha nagy hangzani szavakat hangoztatnak, akkor utalok azon igazán lélekemelő pillanatra, midőn a t. ház egyhangúlag megszavazta .... Madarász József: Elég vétkesen. Én nem szavaztam meg, mert kimentem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . . . az akkori viszonyok nyomása alatt a népfölkelésnek nemcsak szervezését, hanem a szükségleteknek előállítását is. Hogy a népfölkelés szervezése mozgósítás és háború idején szükséges, az iránt, azt hiszem, a t. házban nézetkülönbség nincs, a mennyiben még Madarász József t. képviselő úr is, ki leginkább tiltakozik ezen törvényjavaslat ellen, elismerte és kijelentette, hogy háború idején nincsen ember, a Id nem menne kötelességét teljesíteni. Madarász József: A ki nem megy magától! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Igen ám, csakhogy az oly hadsereget, a mely nincs előre szervezve, a hol minden ember magától megy, megengedem, lelkesedéssel, azt vezetheti Madarász t. képviselő úr, de én nem. (Derültség jobb felöl.) Nekem szervezett hadsereg kell. Méltóztatik rá emlékezni, hogy az 1870 — 71-iki események után mennyire belátta az egész világ annak a szükségét, hogy a háborúra való szervezés a legutolsó részletekig béke idején készíttessék elő. Akkor láttuk a nagy eredményeket, és azok hatása alatt az egész világ belátta ennek czélszerííségét és szükségét. Madarász József: Én nem! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha Madarász József t. képviselő úr ezt nem látja be, arról nem tehetek, de ezt az egész világ elismerte. (Derültség jobb felöl.) Még egy dolgot nem hagyhatok szó nélkül, és ez Helfy Ignácz t. képviselő úr azon megjegyzése, hogy a népfelkelés háború idején a fekete-sárga zászló alá fog beosztatni. No, ha a t. képviselő úr azt a fáradtságot venné magának, és elolvasná a népfelkelésről szóló törvényjavaslatot, akkor meggyőződhetnék róla, hogy a népfelkelés jelvényei a honvédségiek. Áttérve most Bolgár Ferencz t. képviselő úr megjegyzésére, hogy nemcsak a katonailag kiképzetteket, hanem a többi elemet is be akarjuk szorítani a, jelentkezési kötelezettségbe, és hogy a népfelkelés eskü alatt egyáltalán nem áll: azt vagyok bátor felemlíteni, hogy először is tévedés, hogy a népfelkelés nem áll eskü alatt, mert a katonailag kiképzettek, a kik bár külön népfelkelési esküt nem tettek, még mindig a honvédségi eskü alatt állnak. Igaz, hogy a, kik katonailag nem voltak kiképezve, azok eskü alatt nem állanak, azok esküt csak a népfelkelési felhívás alkalmával fognak tenni. Méltóztatik reá emlékezni, hogy én eredetileg más formában nyújtottam be a törvényjavaslatot, mert azt hittem, — lehet, hogy tévedtem, — hogy a mozgósítás és a háború idejére való tekintettel az ilyen intézkedésben inkább a katonai szempontot kell szem előtt tartani. De midőn láttam az aggályt, hogy oly egyének is, a kik még katonai esküt nem tettek, a tervezett ellenőrzési szemlék alkalmával katonai fegyelmi szabályok alá kerülnek, ezen elvi aggályt készségesen elismertem, (Úgy van! a jobboldalon.) és a véderő-bizottságban más propozicziót tettem, mely ott el is fogadtatott. , Madarász József: Kár volt! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez pedig abból áll, hogy még attól is eltekintek, hogy a katonailag kiképzettek és népfelkelési kötelezettek a honvédeskü hatálya alatt állanak, és ezért proponáltam, hogy a szemlék alkalmával ezen egyének a polgári hatóság alatt álljanak. Az eljárás körülbelül olyan, mint a minőt az újonczozás alkalmával követnek, a mely aktus alatt a védkötelesek, daczára annak, hogy a katonai bizottsági tagok is működnek közre, mégis polgári fenhatóság alatt állanak. A sérelem tehát ez által elesik. (Derültség a szélsőbalon.) Kun Miklós: Hi*z minden elesik! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mi marad tehát még hátra? Az, hogy a népfelkelésről szóló törvény 10. szakasza előírja a nyilvántartást; de én akkoriban, midőn a törvény itt e házban tárgyaltatott, kijelentettem, hogy a jelentkezési kötelességtől egyelőre el fogunk tekinteni, és azon leszek, a mennyiben lehetséges, hogy a nyilvántartás a jelentkezési kötelezettség mellőzésével legyen eszközölhető. Azóta hét esztendő telt el. Hét év tapasztalatai alapján terjesztettem elő ezen törvényjavaslatot, mert bebizonyult, hogy lehetetlenség megfelelő nyilvántartást berendezni. És ez, t. ház, nem katonai nézet, mert még a törvényhatóságok is folyamodtak ez iránt, kijelentvén, midőn egyesek iránt felvilágosítást kértünk, hogy semmiféle nyilvántartásra sem képesek, mivel a népfölkelésre kötelezettek, törvény szerint, nincsenek jelentkezésre kötelezve. Ennélfogva a polgári hatóságok nincsenek abban a helyzetben, hogy nekem egyes egyének felől, a kiknek különös nyilvántartására van szükségem, felvilágosítást adjanak, s mert az illető nincs kötelezve jelentkezésre, elmegy, a polgári hatóság azt sem tudja hová ? Ugyanezen hatása lenne annak is, a mit Bolgár Ferencz képviselő úr mondott, hogy ő