Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

372. országos ülés 189S. dec/ember 14-én, csütörtökön. §97 csak nem akarhatjuk, hogy az összes népfelkelők Budapestre rendeltessenek. Magának a szolgálatnak érdekei követelik meg ezen czentruraok létesítését. Ezek után nem látom be ezen javaslatnak szükségességét, minthogy a nyilvántartásról úgy is gondoskodva van, és a t. kormány kényszerítheti az illető közegeket, hogy a nyilvántartást kellőleg végezzék el. Ezt a javaslatot sem szükségesnek, sem olyannak nem tartom, a melynek előnye felülmúlná azon hátrányokat és kellemetlenségeket, a melyek a javaslat keresztülviteléből származnak. Épen az urolsó években látjuk, mily áldozatokat hoz az ország katonai czélokra. Megalkottuk a népfölkelési törvényt, az új véderotörvényt, évről-évre úgy a közös hadsereg, mint a honvédség állományát szaporítottuk, mindig megadtuk az erre való nagy költségeket, a nép, habár nehezen, viseli ezeket a terheket, miért jönnek tehát még ilyen zaklatásokkal is, mikor annak szükségét kellően indokolni nem lehet? Teljes meggyőződésből mondom, hogy e törvény nem föltétlenül szükséges, az általa elérhető előnyök nem állnak arányban azon hátrányokkal és terhekkel, melyek belőle származnak, és azért ezen törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Hentaller Lajos jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Mikor a népfelkelési törvény megszavaztatott, már akkor jeleztetett, hogy ez csak első lépés az óriási katonai követelésekkel szemben, a melyeknek végczélja az egész országot egy nagy katonai intézménynyé átalakítani. íme, itt van a további lépés, melylyel a népfelkelőket kötelezzük évről-évre a katonai jelentkezésre, a mivel azokat a szigorú szabályoknak békójába verjük bele. Helyesen vetette felelőttem szólt kép viselőtársam a kérdést, hogy mi ezélból, mi okból van erre szükség ? Megmagyarázta nagyon jól, hogy erre nincs szükség, mert ezen népfelkelési nyilvántartás az eddig előírt intézkedésekkel és a teljesen megfelelő intézményekkel el van érve. A népfölkelés nyilvántartása megtörténik, annak revicleálása évről-évre keresztűlvitetik, de hogy évről-évre miért kívántatik személyes jelentkezés, ennek más oka nem lehet, mint az, a mit nagyon helyesen jegyzett meg az előttem szóló képviselőtársam, hogy ez az első lépés akar lenni arra nézve, hogy az ország népe és a polgárság a katonai fegyelem békóiba veressék bele. Ezután következni fog a többi. Rá kell szoktatni az ország népét és a polgárságot erre. Az előttem szólt t. képviselőtársam már jelezte azon óriási hátrányokat és azt a zakKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XV. KÖTET. látást, a mely ezzel jár. Engedje meg t. képviselőtársam, hogy még jobban illusztráljam, mi ennek oka tulajdonképen? A javaslat azt mondja, hogy a népfelkelők »minden évben egyszer, a midőn a lakosság kereseti foglalkozása lehetőleg kevéssé zavartatik, egy erre kirendelt polgári hatóságnál személyesen vagy írásban jelentkezni tartoznak.« Méltóztassék Magyarországon kissé körültekinteni és meggondolni, mit tesz az, hogy azok a családapák, azok a munkások, kikre nézve nagy kegyelemképen az mondatik, hogy bizonyos munkaszüneti időkben jelentkezzenek, de a kik legnagyobb részének soha munkaszünete nincs, az év egy napján kénytelenek jelentkezni egész katonai fegyelemmel, hogy minden ember tudja, hogy ő katona s a felsőbb parancsnak engedelmeskedni tartozik. Méltóztissék elgondolni azt a népvándorlást! Ki fognak tűzetni egyes helyek. (Egy hang jobbról: A szomszédban!) No, a képviselő úr nem tudja, mit tesz néhol Magyarországon a szomszédba menni? Mondjuk, hogy meg kell jelenaiök például a szolgabírói székhelyen, oly községben, a hol még födél sincs idegenek részére! És a miniszter úr ezt novemberben akarja tétetni, mert akkor nincs munka. Nohát, köszönöm szépen: novemberben olyan úton menni valamely községbe, minők nálunk vannak! Hisz még Parisba is könnyebb eljutni, mint ilyenkor nálunk a szomszédba! Könnyű azt mondani: katonadolog! De vajmi keserves télvíz idején 200 — 300 embert egy-egy községbe összecsoportosítani! Hol fogják őket elhelyezni, míg rájuk kerül a sor, hogy megálljanak és alázatos tisztelgéssel odalépjenek a polgári és katonai hatóság elé: »itt vagyok, én vagyok az a népfölkelő, ajánlom magamat!« Méltóztassék meggondolni, milyen tolongás lesz ezen helyeken, — nem is beszélve a munkaveszteségről. Talán a katonai kincstár fogja megfizetni ama szegény embereknek azt a munkanapot? Lesznek ott műveltebb emberek is, a kiknek várakozniok kell a községháza, vagy a szolgabírói lakás előtt, míg rájuk kerül a sor. Ezeknek is ott kell az idő sanyarúságát tűrni. Meggondolva azt, hogy Magyarország községeinek legtöbbjében sem fogadó, sem korcsma nem létezik, mely alkalmas az ily tömeges befogadásokra, &? illetőnek nem marad más hátra, mint eltűrni ezen szekatúrákat és áldani a honvédelmi minisztert, a ki ezt kitalálta. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Lesz áldás !) S a képviselőházat, mely ezen töi vényt megszavazta. Nagyon helyesen mutatta ki előttem szóló Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, hogy ennek teljességgel nincsen helye, erre nincs semmi szükség, mert ez a nyilvántartás ép oly pontosan vezethető úgy is, ha az illető katonakötelezetfcnek 33