Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-261
20 261. országos ülés 1893, november 80-án, esfltSrtökSn, tétben én nem a főtisztikarra czélzok első sorban, habár ott is akadnak kivételesen egyes heves természetek, de hiszen emberek vagyunk, s őszintén ismerem el, liogy a főtisztikarnál az újabb években javulást látok a legénységgel való bánásmód tekintetében, hanem az altisztikarban nagy baj van. Ez volt az, a mire Bismarck büszkén rámutatott, hogy »ezt tessék utánunk produkálni!«, mert művelt elemekből válogathatják a német hadseregben az altiszteket. A mi hadseregünkben az altisztikar, fájdalom, kevéssé müveit és sokszor nagyon nyers egyénekből áll, azonban itt is rámutatok a hibára, mert nemcsak a kevés szellemi képzettség, hanem más baj is van. (Halljuk! Halljuk!) A közös hadsereg németsége egyik oka ennek is. (Egy hang johb felöl: Ennek is!) Kifejtem én azt. Tudom, hogy a t. miniszter úr szereti a németséget, mert a lelke is német. (Élénk derültség) Méltóztassék elhinni, én azt a porosz németet és a hannoveri németet nagyra becsülöm, de az osztrák német a németségnek nem az eleje. (Ügy vau ! a szélső hátoldalon.) Azt mondtam, hogy a hadsereg németsége is oka ennek. Kifejtem, hogy miért. Menjen el akárki a magyar ezredekbe, vizsgálja meg ezt a körülményt, és ténynek fogja találni, mert felső utasítás következtében történik, hogy, mikor az ujonczok bevonulnak, illetőleg némileg kiképezve vannak, felhívatnak, hogy ki tud közíílök németül, s a ki c^ak valamennyire is tud, ha máskülönben akármilyen ember, gonosz indulatú, zsarnok hajlamú, részegeskedő és nem tudom milyen fráter,minthogy németül tud, altisztet csinálnak belőle, akár bír arra elegendő qualifikáczióval, akár nem. Az ilyen aztán kegyetlenül üti, veri, pofozza, kínozza a szegény magyar újonczokat. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez nem áll! Thaly Kálmán: Kérem, szolgálok adatokkal. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hazugság! Thaly Kálmán: Hazugság? Hiszen a kormánypárt lapja írja, és épen Frigyes főherczeg előtt fordult elő az eset. (Zaj. Halljuk! Hulljuk!) Fel fogom olvasni egész terjedelmében. A t. honvédelmi miniszter úr erre az adatra, melyet nem is ismer, azt mondja, hogy hazugság; a kormány egyik lapja, egy pozsonyvidéki lap írja meg, megtörtént eset, szolgabíróilag felvett hivatalos jegyzőkönyv alapján írja meg. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenqet.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem arról a jelentésről mondtam, hogy hazugság, hanem arról, a mit sokszor alaptalanul híresztelnek. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Thaly Kálmán: Az a szegény katona Frigyes főherczegnél, ki sokkal humánusabb ember talán, mint a miniszter úr, keresett orvoslást, és remélem, meg is fogja találni. A pozsonyvidékt lap november 10 iki számában olvasható szórói-szóra: »Szempezről írják lapunknak: A cs. és kir. 5, számú huszárezrednek Nagyszombatban állomásozó 3. századában tényleg szolgáló zalamegyei resicsi illetőségű Tüske István huszár f. hó 7-én reggel századától megszökött és Sárfő község közelében ugyanaz nap délután egy földmíves elfogta. A szolgabírói hivatalba bekísért szökevény könyezve adta elő, hogy őt a már tűrhetetlen kínzás és kegyetlen bánásmód vitte a végzetszerű lépésre. A balsors oly szakaszvezető keze alá helyezte őt, hogy, ha a szökevény jegyzőkönyvbe bemondott vallomásának csak fele is való,« — ezt írja az önök pártlapja — (Olvassa): »nem lenne csoda, ha a jelzett szakaszban szolgáló 16 újoncz mind megszökött volna. — A szánandó állapotban lévő huszárszökevényt ugyanis Kovács Vincze nevű szakaszvezető lépten-nyomon, akár volt rá ok, akár nem, ütötte, verte, pofozta, rúgta, egyszóval emberhez nem illő bánásmódban részesítette, de a többi 16 újonczát is. Reggelenkint felszólította, fizessen neki pálinkát, s midőn a szegény xrjoncz arra hivatkozott, hogy pénze nincs, Ő szegény, az embertelen szakaszvezető »Habt-acht«-ba állította őt, s a kifeszített mellét lovagló nádpálczával addig ütötte, míg- a keze el nem fáradt.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Thaly Kálmán írta, — úgy látszik! (Derültség.) Thaly Kálmán: Ne tessék engem gyanúsítani ! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez egy szolgabírói jegyzőkönyv, és ez hiteles, hiszen talán atyafia is a t. miniszter úrnak. (Derültség.) No ig'en ; a vejének a testvére! Az csak igazat ír! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon helyes! Olvassa): »Folyó hó 6 án este zubbonyának egyik gombja leszakadt, a mit Tüske István huszár nem vett észre, a szakaszvezető látva a gomb hiányát, methodasához folyamodott, s a szegény embert mellén, hátán, fülén, fején oly annyira elverte, hogy a bőre felhámzott, S még huszonnégy óra után teljesített kihallgatás alkalmával is lehetett a sérülések nyomát látni. Az újoneznak ezen előadása után önkéntelenül is az a kérdés merült fel, hogy hát miért nem jelentkezett kihallgatásra, s miért nem jelentette fel a brutális szakaszvezetőt a kapitánynak, mire a szegény ember megadta rá nyomban a választ azzal, hogy »Rapport«-ra ismételve jelentkezett, de a jelentkezésnek az lett a vége,
