Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

280 272, om*g«s ölés 1S»8. deczember 14-én, csütörtökBii. fensége mindig összeütközésbe jött a bécsi akarattal. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) S mivel ez így van, ezért tartom kötelességemnek a t. nemzeti pártnak, habár elveiben nem osztozom, általam nagyrabecsíílt vezéréhez intézni e felszólításomat, és kijelenteni azokat, a miknél fogva én ezen rendszeren levő egyetlen kormánynak sem ajánlok meg semmit. Hozzáteszem, hogy még azért sem szavazom meg, mert én m: gát a véderőkötelezettséget képmutatásnak tartom. Jól tudom, hogy hazámat és hazánkat megvédelmezni minden embernek kötelessége, de kötelessége az minden tehetsége szerint; már pedig az általános védkötelezettség, midőn sajtja a legszegényebbeket és a legnyomasztottabb helyzetben levőket, igen sokat kiment, a kik Magyarországon a legdúsabb javadalommal vannak az állam által ellátva. Nem szavazom meg azérf, mert én jól tudom, hogy ha még rajongásnak nevezik is a képviselőtestületekben a fegyveres békének megszüntetését, és ha azt tartják is, hogy a polgárok azért vannak csak születve, hogy javaidejiiket nyakig vasba szorítva, a katonai rideg, embertelen törvények alá sújtva, éljék át, bár rajongásnak és nevetségesnek tartják : eljövend, mert el kell jönnie, a fegyveres béke megszüntetésének ideje. Maguknak a fejedelmeknek át kell látniok, és érezniük kell, hogy ők akkor alkalmasok és akkor szeretettek, ha a nép vagyonos, megelégedett; a nép nagy zöme pedig polgárrá születve, csak akkor lesz megelégedett, csak akkor lesz vagyonos, ha minél kevesebb járomba szorítják, és ha a helyett, hogy a »jobbra nézz<?, >balra nézz«-re 10—12 — 20 éven keresztül kényszerítik, megoktatják őt pár év alatt — a mint az lehető, — arra, hogy hazáját és hazájának alkotmányát és szabadságát meg tudja védelmezni, a többi idejét azután családja alapítására és vagyonának gyarapítására szentelhette, és nem úgy, mint most, hogy még a szegény özvegytől is, ha van neki 6 — 7 derék fia, elveszik valamennyit, hogy azok se anyjuknak, se családjuknak ne szentelhessék életüket. Ezeket gondolják meg a t. képviselő urak. midőn az újonczjutalék megszavazása tőlük függ. És mert én meggondoltam ezeket egész élete nien át, mert láttam és tapasztaltam a népnek ezt a nyomorúságát, és mert ismerem, liogy mi az, a mi a népet nyugodttá és megelégedetté teszi: a magam részéről az újonczjutalékot nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Hentaller Lajos jegyző: Okolicsányi László ! Okolicsányi László: T. ház! Nem fogok eltérni a vita azon irányától, hogy kerülve lehetőleg az elvi diszkussziókat, inkább csak jelezzük, mintsem kifejtsük azon indokokat, a melyek egyeseket a törvényjavaslat elfogadására, másokat annak elvetésére indítanak. Nem is annyira a törvényjavaslattal kívánok foglalkozni, mert az ezzel szemben elfoglalt álláspontom már pártállásomból folyik, mint inkább néhány észrevételt kívánok tenni a t. honvédelmi miniszter ár által a báz elé beterjesztett jelentésre. (Halljuk! Halljuk!) E jelentésre, t. ház, az az észrevételem, hogy a t. miniszter úr a képviselőház 1889-ben hozott határozatának épen csak szószerint tett eleget. Valami kimutatást és jelentést terjesztett be ; de ez a jelentés egyáltalában semminemű felvilágosítást azon állapotokra nézve, a melyekről a képviselőház tudomást akart szerezni, nem nyújt. Egynehány számot állít ide élénkbe arról, hogy a hadsereg magyar honosságú egyéves önkéntesei közül hányan és mily sikerrel tették le a tiszti vizsgát. Úgy emlékszem, hogy akkor, midőn a t. honvédelmi miniszter úr e jelentések benyújtására a ház által utasítva lett, épen arról volt szó, és nem egészen indokolatlanul, — számos példával lett igazolva az a panasz, — hogy a magyar anyanyelvű önkéntesek a tiszti vizsgánál hátrányban vannak, hogy a magyar születésű és nemzetiségű fiatal emberek ott rosszabb elbánásban részesülnek, és hogy már anyanyelvünknél fogva is nehezebb helyzetben vannak. Es ez tény, t. miniszter úr, mert mindenesetre nehezebb idegen nyelven, mint az anyanyelven letenni egy vizsgát. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De rosszabb elbánásban nem részesülnek! Okolicsányi László: Annak idején ez is eléggé be lett bizonyítva; emlékezhetik rá a t, miniszter úr. Nem akarok most a múlt időkre visszatérni. Ha már most, t. ház, e kérdés elbírálása ról akarunk magunknak képet szerezni, azt hiszem, az első kérdés az, hogy ezen önkéntesek anyanyelv szerint mily arányban oszlottak meg, mert abból lehetne azután megítélni, hogy az eredmények, a különböző anyanyelvtíeket nézve, mi módon csoportosulnak. (Úgy van! a szélsőbalon.) így lehet statisztikai kimutatásokat összeállítani, mert az ilyen kimutatásoknak az a czélja, hogy következtetéseket lehessen azokból vonni, hogy tanulmányozni lehessen az eljárás irányát és a bánásmódot; de ebből a jelentésből semmiféle következtetést nem lehet vonni; nem tudunk meg, nem tanulunk ebből semmi r. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem a tanulás azoknak czélja! (Mozgása baloldalon ) Okolicsányi László: Nem is azért terjesztették be, hanem azért, hogy; »aliquid fecisse videatur*, és épen mert csakis azért .térjesz-