Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-271
264 271. orsaiígos ülés 18»8. decüembcr lfi-án, exerdán. és gyilkol oly embere' et, kik egymásra sohasem haragudtak, kiknek tuiajdonképen semmi okuk a háborúra. Mert én háborúm vágyó czivilizált népet nem ismerek, olyannak létezését egyáltalán tagadom. A népek boldogulást keresnek, munkájuk után családi életet, a családi életben pedig az ő tulajdonképeni emberi megnyugvásukat. De a modern állam, annak katonai apparátusa: ez az, a mi neveli az elégületlenséget, és az elégül ellenségből kikel a szoczializnms és a szocializmusból kikel legfelsőbbéi! az anarchia. És a ki ezen segíteni akar, az hiába fog szuronyokhoz folyamodni, az hiába fog rendkívüli állapotot teremteni, hiába fogja elkobozni az alkotmányt, mert csak egyet ér el, a mint az összes nagy mozgalmak tanúsítják, hogy a kik most az utczán űzik a bűntényeket, és dicsőítik az anarchiát: lemennek a pinczébe és folytatják titokban. T. ház! Ezzel én bevégeztem, a mit erről mondani óhajtottam. Szavaimat végzem azzal, hogy én a jelenlegi kormányzatban és abban a közjogi alapban, a melyen a kormányzat áll, nem látom sem módját, sem eszközét annak, hogy e nemzetet a maga erejében meggyarapulva, a jövő elé vezethesse. Mert ismétlem azt, a mit az általános vitában mondtam: nem az a feladat, hogy az egyensúly helyreállíttassák, nem az a feladat, hogy a kormány kiadásai megtalálják a fedezetet, hanem az a feladat, hogy a nemzet gazdaságilag erősödjék meg annyira, hogy a jövő minden eshetőségeivel teljes biztonsággal szállhasson szembe, és hogy ezt elérje, t. ház, arra más módot nem tudok, mint Magyarország feltétlen függetlenségét. Magyarország függetlenségét kívánnom kell már azért is, mert a ki figyelemmel kíséri a szomszédságunkban folyó eseményeket, az ott fejlődő viszonyokat, láthatja, hogy, — a. delegáczionális terminológia szerint, — a monarchia másik felében már rendkivűli rendszabályokhoz nyúlnak, már elkobozzák magát az alkotmányt, ott pedig, a hol egy uralkodó alatt az egyik félnél az alkotmány elkobzásához nyúlnak, az már elüszkösödést jelent, a hol pedig elüszkösödés van, ott minden igazi orvos amputálást javasol és semmi egyebet. Minthogy én a t. kormány politikájában most is csak azt látom, a mi a megelőző kormányokéban volt: az inferiorítást a monarchia másik f'elé\ el szemben . minthogy nemzetem jövőjét e politikában nem kereshetem, midőn elismerem ugyan, hogy a kormány beváltotta némely ígéreteit, de azok nem elégségesek arra, hogy a mostani állapoton lényegesen segítsenek, és a jövőt előkészítsék; minthogy e kormányzatban a jövőie nézve semmi garancziát nem látok, nem szavazom meg a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Drakulics Pál! Drakulics Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamentarizmus csak akkor felel meg czéljának, ha az nemcsak a papíron van meg, hanem ha összes attribútumaival együtt a közélet minden terén érvényesül. Első és nélkülözhetetlen feltétele pedig az, hogy maga a parlament a nemzet valódi akaratának hű kifejezője legyen. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy sem az igazság ellen nem vétek, sem parlamentünk felett túlságos erős kritikát nem gyakorolok, midőn azt állítom, hogy az — köszönet a hatalmat monopolizáló párt által inaugurált választási taktikának — a nemzeti valódi akarat hű kifejezőjének nem tekinthető. (Helyeslés bal felől.) Szilárd meggyőződésem ez, valamint az is, hogy ezt az állapotot a szabadelvű párt teremtette meg, megteremtette pedig azért, mert hatalmának megtartására irányuló egyetlen czéljának elérése végett elég jónak tart minden eszközt arra, hogy — mint később ki fogom mutatni — még ha a parlamentarizmus erkölcsiségével ellenkezik is, ezen hatalmat megtartsa. Ezen okokból nem viseltetném bizalommal a szabadelvű párt kebeléből alakított bármely kormánynyal szemben sem; még akkor is gyanús szemmel nézném működését, ha az külső nyilvánulásaiban mintakormányzásnak tűnnék" is fel, annál kevésbbé viseltetem pedig a jelenlegi kormány iránt bizalommal, mert eddigi működéséből mindent lehet inkább következtetni, mint azt, hogy szakítva az eddigi párttaktikával, komoly szándéka lenne, hogy a parlamentarizmusnak megfelelő politikai szabadságot egyrészt biztosítsa, másrészt pedig, hogy hazánkat az idegen és illetéktelen befolyás alól emanezipálva, azt állami önállóságának, függetlenségének megfelelő kifejezésre juttassa. (Élénk helyeslés bal felöl.) Vájjon mily sikereket, és mily szándékot láttunk a kormány eddigi működésében ez utóbbi tekintetben? Némi eredmény ő Felségének nemrég kiadott rendelete, a melylyeí oly ünnepélyes alkalmakkor, a melyek Magyarországra nézve közjogi cselekményeket képeznek, a főbb udvari szolgálatok teljesítését magyar zászlós urakra bizza. Ha ez kezdete volna annak a törekvésnek, hogy ezen az alapon azután önállóságunknak és függetlenségünknek megfelelőleg külön magyar udvartartásunk legyen: akkor elismerném, hogy ez csakugyan viymány, de erre még a különben Ígéretekben bőkezű t. miniszterelnök úr sem mutatott rá. Nagyon csekély vívmánynak tekintem tehát ezt különösen akkor, mikor a külképviseletben Magyarország állami önállósága a legcsekélyebb mértékben sem nyer ki-