Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

16 W|. •rfflt§§M 01*B If^. noTí!n$ear 80-án, osttt5rt&Tc8ií. nyilt hozzájárulásával, a nélkül, hogy bármely oldalról objicziáltatott volna, mert itt vannak kezem között az íratok, hogy 1892-ben, midőn 14 tüzérütegnek a rendes létszámra való felemelése azon okból kéretett, hogy az a honvédség tüzérségét fogja képezni, egyhangúlag fogadtatott el; nem objicziáltatott ennek az oldalnak (A baloldalra matat.) a delegáczióban résztvett képviselői részéről sem. Igen sokoldalú bírálat alá vették az összes költségtételeket, többek törlését kérték, de ahhoz a tételhez hozzájárultak. EbLől nem arra akarok következtetést vonni, hogy, mivel 1892-ben ú<ry tettünk, most már senki sem követelheti a műszaki csapatok felállítását; nem vonhatom ezt a következtetést különösen azon képviselő urakra nézve, a kik csak közvetve járultak hozzá, mert, hogy az itt megajánlott költségekben bennevannak azok a költségek is, annak tudatában voltak a nélkül, hogy azokat objieziálták volna. Csak az okszerűség szempontjából hozom fel ezeket, mert azt hiszem, hogy akkor, midőn a véderő fejlesztése érdekében ily nagy lépést tettünk, azt beosztottuk több esztendőié, úgy, hogy e tüzérség életbeléptetése és felszerelése az 1892-iki, az 1893-iki, sőt még a jövő évi költségvetést is igénybe fogja venni: hogy akkor a megkezdett, de be nem fejezett szervezettel homlokegyenest ellenkező irányban igyekezzünk ily jelentékeny szervezést kezdeni, azt a rendszeres és okszerű eljárás követelményeivel nem tudom megegyeztetni. (Élénk ellenmondások a hal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, én csak ezen formai nehézségekre voltam bátor figyelmeztetni, a t. házat; az érdemre nézve csak annyit jegyzek meg, ^hogy ne méltóztatnának a t. képviselő urak ebbeli határozati javaslataikat fentartani azon egyszerű okból, mert ily határozati javaslatok, a melyek talán szószerint egyeznek a mostani határozati javaslatokkal, már ugyanezen ülésszakban egyszer előterjesztettek a nélkül, hogy a ház által elfogadtattak volna. Nézetem szerint tehát e határozati javaslatok, miután a t. ház e kérdésben már döntött, újabb határozat tárgyát nem képezhetik. (Ellenmondás a baloldalon.) Ez természetesen nem vonatkozhatik Nagy István t. képviselő úr határozati javaslatára, mely a t. ház eldöntése alá nem bocsáttatván, a mennyiben a t. képviselő úr ezen előzmények után szükségét látná határozati javaslata fentartásának, az forma szerint is a ház elbírálása alá bocsátandó. (Úgy van! jobb felől.) Elnök: T. ház! A t. miniszterelnök úr felszólalása után kötelességem konstatálni, hogy az Ugron Gábor és társai által beadott határozati javaslat a Tóth Ernő képviselő úr által ma beadott határozati javaslattal a honvédségnek tüzérségi és műszaki csapatokkal való ellátása tárgyában csakugyan folyó évi április hó 8-án adatott be a háznak 192-ik ülésében, mégpedig ebben az ülésszakban. Hasonlóképen a Bolgár Ferencz t. képviselő úr által beadott határozati javaslat is a háznak ebben az ülésszakában, mégpedig április 7-én a háznak 191 ik ülésében nyújtatott be. A házszabályoknak 187-ik szakasza pedig határozottan rendeli, hogy egy indítványt, a mely bármely fokán a tárgyalásnak vettetett is el, ugyanazon ülésszakban újra tárgyalni, és fölötte határozni nem lehet. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Ezt különben csak azért akartam elmondani, hogy a t. ház tagjai e dologra nézve tájékozva legyenek. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem lehet!) A tényállást elmondani igenis lehet. (Derültség.) Horváth Gyula képviselő úr kíván szólani. Horváth Gyula: T. ház! A t. miniszterelnök úr, valamint az igen t. elnök úr a vita folyamán a házszabályokra vonatkozó egy kérdést méltóztatott itt felvetni, a melyre nézve kötelességem megjegyezni, hogy a házszabályok itt egyáltalában nem szolgálhatnak arra, hogy a háznak kardinális jogai bizonyos értelmezések által, úgyszólván, érvénytelenné tétessenek, vagy megsemmisíttessenek. Az sohasem állhat semmiféle törvényhozásnak a világon szándékában, hogy a háznak a budgetre vonatkozó elhatározási jogát úgy az egészre, mint az egyes tételekre vonatkozólag korlátozza. Legfölebb egy hiba követtethetett el, mégpedig a kormányzat érdekei szempontjából beleegyezett a ház a kormánynak azon kívánságába, hogy egy ülésszak alatt két budget is tárgyaltassék. De abból, hogy e ház kormányzati érdekek szem pontjából a kormány nyal szemben lojálisán járt el, semmiesetre sem lehet a t. miniszterelnök úrnak vagy a ház igen t. elnökének arra a következtetésre jutnia, hogy a ház tagjainak a budget tárgyalásánál szükséges és megkívántató jogai csorbíttassanak az által, hogy oly javaslatok, melyek fentartattak évek hosszú során át eldöntés alá ne kerülhessenek. Vannak, teszem, javaslatok, melyek huszonöt év óta minden budgetnél, egyiknél úgy, mint a másiknál újból szavazás alá bocsáttattak, és ez szükséges volt azért, hogy a pártnak bizonyos kérdésben elfoglalt álláspontja jeleztessék, a milyen volt például Irányi Dánielnek a vallásszabadságról szóló javaslata, a melyet, a míg élt, mindig megújított. Mert, t. ház, abból, hogy a ház kormányzati szempontokból a kormánynyal szemben előzékenyen járt el, azt következtetni, hogy e háznak, s a ház minden egyes tagjának a bud-