Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

J4 261.eri*ág«s Blégl8ffi.no?eail)er80án,esütSrtSkSn. tam, és arról kaptam leczkét, miről épen nem kértem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A leczke nem árt soha, az ember mindig tanúi belőle! Nagy István: Vagy egy másik érdekes szemelvénynyel is szolgálhatok. (Halljuk .'Halljuk!) Mikor ismételten kifejeztem azt, a mit most is szívesen ismételek, hogy t. i. az tagadhatatlan, hogy katonai tekintetben a mi honvédségünk sohasem remélt halsdást tett, és e tekintetben mint jeles adminisztrátornak és organizátornak tagadhatatlan érdemei vannak az igen t. miniszter úrnak, akkor hozzátettem aztán, lio<ry hiszen ezt a közös hadsereg intéző körei is szívesen elismerik bármikor. Jól megjegyzem, a közös hadseregről egyébként egy szót sem mondottam, többször a nevét sem mondtam ki. Akkor felkel az én igen t. képviselőtársam gróf Pongrácz Károly, tart egy beszédet, és azt mondja: »Kérem az igen t. képviselőtársaimat az ellenzéki oldalon, ne tessék oly antipathiával nyilatkozni a hadseregről.« No kérem, hogyan lehet szerényebben nyilatkozni, mint ha azt mondja az ember, hogy a közös-hadsereg is elismeri, hogy a honvédség jó? Már ha ebben antipathiát látnak, hát megvallom, igen meg van nehezítve ezeknek a dolgoknak a tárgyalása. ígéretemhez képest, t. ház, rövid leszek most már; oly eszmét akarok ismételni, a melyet már itt e házban szerencsém volt felvetni, és a melynek jogosultsága elől a t miniszter úr sem zárkózott el. Tudniillik tavaly egy határozati javaslatban, a melyet, megjegyzem, az idén ismét beadni szándékozom, és — azt is kijelentem mellékesen, — vissza sem vonom, hanem okvetlenül szavazás alá foirom bocsátani, azt kívántam, hogy a honvédségi tisztek családos egyéneinek a leányai részére állíttassák fel itt is a magyar korona tartományaiban épúgy, mint a közös hadseregbeli tiszti leányok számára Hernalsban és Sopronban vannak ily intézetek, magyar nevelő intézetek, és ezt meg is indokoltam kellően és azt mondottam: jól tudom, hogy vannak alapítványi helyek a honvédelmi tisztikar gyermekei részére is fentartva a hernalsi és soproni intézetekben, de én épen azt nem akarom, hogy honvédtisztjeink leányai oda menjenek; mert az tagadhatlan, hogy ott nem fognak hazafias szellemben neveltetni, hanem németül nevelik, és én nem akarom, hogy a magyar honvédtisztek leányai németekké legyenek, hogy én — akkori beszédemet idézve — »habár a politizálást nem tartom a nő hivatásának, azt mégis szükségesnek tartom, hogy a gyöngéd női szivet is áthassa a honszeretet magasztos érzelme, és ezen érzelmet majdan gyermekeinek szívében is felkelteni és ott megállandósítani is képes legyen.« Erre az én határozati javaslatómra akkor a t. honvédelmi miniszter úr azt mondotta (olvassa): »Ha itt, a polgári leányintézetekben a honvédtisztek leányainak érdekében több helyet kivannak rendszeresíteni, az ellen nékem természetesen kifogásom nem lehet. De ez első sorban pénzügyi kérdés, és ezt, úgy hiszem, egy határozati javaslattal megoldani nem lehet. Meg vagyok azonban győződve, hogy, a mennyiben a lehetőség meglesz, a t. miniszterelnök úr, mint pénzügyminiszter, szívesen hozzá fog járulni a kérdésnek kedvező megoldásához; mondom, akkor, a midőn fontosabb, sürgősebb kiadások nincsenek.* Én, t. ház, megvallom, nem érthetek egyet azzal, bogy nekünk ennél fontosabb teendőnk volna. Tudjuk, hogy mindenütt a világon politikai és állami szempontból nagy szerepet játszik a nőnevelés kérdése, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) főleg pedig nálunk, ez országban, mely úgyszólván át van dúlva a nemzetiség-i izgatásoktól, kell arra törekedni, hogy a jövendő generácziónak anyái jó honleányok legyenek, a kik átérezzék a költő szavát: »Magyar nőnek születtél, áldd érte sorsodat«. Nem oly feladat fiz, melyre azt lehetne mondani, hogy egyelőre még sürgősebb feladataink is vannak; nekünk erre mindig kell, hogy pénzünk legyen. Azért én, t. ház, minden további indokolást ez] úttal feleslegesnek tartva, — különben is 10-nél több képviselőtársam aláírásával biztosítottam magamnak a zárszót, — vagyok bátor benyújtani javaslatomat, és ha ennek a háznak még 10 évig volnék is tagja, mind a 10 évben benyújtanám. (Élénk helyeslés bal felől) Hozzák meg a határozatot úgy, a mint tetszik. Ha a t. ház, illetőleg a többség jónak látja leszavazni, fogom tudni, minő értéke lesz azoknak a vezérczikkeknek, a minőket a minap voltunk szerencsések olvasni több kormánypárti lapban az »igazi nemzeti politikárók. (Helyeslés bal felöl.) Most egyszerűen vagyok bátor határozati javaslatomat benyújtani, a mely így szól: (Halljuk! Olvassa.) »Addig is, míg az ország pénzügyi helyzete egy a magyar honvédségi tisztikar családos egyéneinek leányai részére létesítendő leánynevelő-intézet felállítását lehetővé teszi, utasítja a ház a t. honvédelmi miniszter urat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral egyetértőleg a szükséges intézkedéseket megtegye az iránt, hogy a magyar honvédtisztek leányai az országban már létező kiválóbb nőképző tanintézetekben létesítendő alapítványi helyek adományozása útján részesülhessenek — magyar hazafias szellemű és irányú