Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

:.í 2B1. ortiágos ölés 1898. nof ember 80>áu, esfiíörtSkSa, val nem kellene mást tenni, mint egyszerűen a népfölkelést az egész országban ellenőrzési szemlére berendelni, és csupa egyhangúlag megválasztott képviselők kerülnének a kormánypárt padjaira. (Derültség a baloldalon.) Különben kijelenteni, hogy a párt, melyhez tartozni szerencsém van, a honvédelmi költségvetés jelen tárgyalása alkalmával nagyobb vitát kezdeni nem akar, de fentartjuk magunknak a katonai kérdésekben gyakorlandó kritikát arra az alkalomra, mikor a ma beterjesztett és az újonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat a t. házban tárgyaltatni fog. A honvédelmi költségvetést magát elfogadom, a nélkül azonban, hogy ezzel bizalmamnak akarnék kifejezést adni a t. kormány politikájával szemben. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Bernáth Dezső jegyző (olvassa).»Határozati javaslat. Utasítja a ház a honvédelmi minisztert, hogy a közös hadseregből a honvédség állományába előforduló tiszti áthelyezések ről azok számának és tiszti rangjának kitüntetése mellett a költségvetés benyújtásával egyidejűleg évenkint jelentést tegyen.« Bernáth Dezső jegyző: Nagy Ferencz! (Közbekiáltások: István! Derültség.) Nagy István! Nagy István: T. ház! Miután előttem szóló t. képviselőtársam pártom álláspontját, a melyhez tartozni szerencsém van, a honvédelmi tárcza költségvetésével szemben jelezte, továbbá azon alapos fejtegetések után, melyeket úgy tőle, mint Tóth Ernő t. képviselőtársunk részéröímár volt alkalmunk hallani: én engedve a t. ház azon, mondhatni, általánosan nyilvánult óhajának, hogy a költségvetés feletti vita mielőbb befejez tessék, kijelentem, hogy ezúttal a — habár jogosult, tárgyilagos— kritika terére nem kívánok lépni, és tisztán néhány megjegyzés tereiére szo rítkozom, ismételvén csak egy eszmét, melyet már tavaly, a költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott beszédemben is volt szerencsém kifejezni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a honvédtisztekre vonatkozó fogyatkozásokról szólva, én is kénytelen vagyok Tóth Ernőt, barátom példáját követve, felolvasni az indokolás egy részét. (Halljuk!) »Jelenleg ezen rendfokozatban a hadi létszámviszonyok olyan kedvezőtlenek, hogy még a tábori csapatoknál is alig van egy század, hol a századparancsnokon kívül még egy tényleges állományú alantas tiszt volna beosztva; a tartalékcsnpatoknál és a póttesteknél, a melyeknél a póttartalékosok, illetve á kiképezetlenújonezok nyernek beosztást, ezen viszony még kedvezőtlenebb, ezeknél gyakran a századparancsnokok sem tényleges állományú tisztek.* Már többször mondottuk, t. ház, hogy ezen a fogyatkozáson valamiképen segíteni kellene, s én bátor leszek rátérni: hogyan gondolnám én az orvoslás módját legczélszerübbnek. De, ha ez így van, akkor nem értem azt, hogy a Ludovika-akadémia negyedik évfolyamát bevégzett tanulók közül, kik közvetlenül a honvédséghez osztattak be, miért épen csak a legjelesebb osztályzatot nyert két növendék neveztetett ki tisztté, a többi pedig tiszthelyettessé? (Halljuk! Halljuk!) Úgy tudom, hogy nem törvény, hanem csak miniszteri rendelet intézkedik a tekintetben, hogy azon növendékek közül, a kik a Ludovika-akadémia tisztképző tanfolyamának negyedik évfolyamát elvégezték, hány léptetendő elő tisztté. A honvédelmi miniszter úrnak e részben beadott jelentésében ezt olvassuk: »A tisztképző tanfolyam IV. évfolyamába az 1892/93. tanév kezdetén átlépett 56 növendék és három rendkívüli hallgató közül *jeles« osztályzatot nyert 7, »igen jó« osztályzatot nyert 21, »jó« osztályzatot nyert 29, »elégséges« osztályzatot nyert. 2. A tanfolyamot bevégzett 56 növendék és három rendkívüli hallgató közül a két legjelesebben osztályozott növendék a tanfolyam befejeztével hadnagygyá neveztetett ki, a többiek hadapród-tiszthelyettesekké neveztettek ki, és egy növendék kivételével valamennyi a honvédcsapatokhoz, nevezetesen 45 a gyalogsághoz, 14 pedig a lovassághoz beosztatott.« Azt hiszem, ha egyszer oly ílagrans a fogyatkozás, főleg az alantas tiszti rangfokozatokban, akkor talán eltéró'leg azon rendelettől, mely úgy intézkedik, hogy a tanfolyamot legjobban végzett három növendék nevezendő ki tisztté, egyúttal azokat a növendékeket is, a kik »igen jó« osztályzatot nyertek, a minő volt 21, továbbá azokat, a kik »jó« osztályzatot nyertek, a minő volt 29, szintén ki lehetett volna tisztté nevezni, hogy ezen a flagrans fogyatkozáson valamiként segítve legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az egyik megjegyzésem. A másik vonatkozik Tóth Ernő t. barátom határozati javaslatára, amelyet természetesen annál nagyobb készséggel fogadok el és teszek magamévá, mert hisz* a honvédségnek műszaki csapatokkal való ellátását már négy-öt beszédemben magam is sürgettem, sőt már egyszer ki is számítottam, hogy körülbelül mennyivel terhelné meg a honvédelmi tárczát, ha a honvédség műszaki csapatokkal elláttatnék. Ha igaz az, a mit annak idején olvastunk a honvédségi törvényjavaslathoz benyújtott indokolásban, hogy a honvédség jövőre már arra lesz hívatva, hogy önállóan teljesítsen nagyobb feladatokat, ha ez komolyan akar vétetni, akkor nem lehet megfosztani az önálló működtetés