Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-267

5167. ©rsságes illés 1893. deczember 7-én, csiltörttlkín. 173 harmadik czím alatt 51.000, a negyedik czím alatt 247.900, az ötödik czím alatt 10,837.946, a hetedik czím alatt 5,596.280, a nyolczadik czim alatt 1,237.500, a tizedik czím alatt 21,263.500, a tizenegyedik czím alatt 2,387.110 és a tizenkettedik czím alatt 2,723.301 forint van felvéve. Ezek az összegek 80,386.802 forintot tesznek ki, de ezen összeget úgy, a mint azzal tényleg tartozunk, ezüstben fizethettük volna ki, azon esetre ezen 80,386.802 frt tartozásunk helyett be kellett volna szerezni 890.964*47 kg. ezüstöt. Az ezüst kilogrammjának árát 65 frítal számítva, ezen 890.96447 kg. ezüs'öt beszerezhettük volna 57,91á.694 frttal. Tehát egészen világos, t. ház, hogy már csak az idei kamattartozás törlesztésénél az állam 22,474.113 frttal fizetett több kamatot, mint a mennyit, ha az ezüstveretés be nem szüntettetett volna, tényleg tartoztunk volna fizetni. A magánosok ezüsttartozásait, azt hiszem, hogy minden elfogultság nélkül szintén ugyanekkora összegre becsülhetem, holott az tényleg sokkal többre megy, és így kimondhatom, hogy 1893-ban károsodásunk nem kevesebb, mint 44,954.226 frt. Ez a többlet, a melylyel mi többet fizetünk belső értékben, mint a mennyivel tényleg tartozunk. És ezen kamatfizetési többlet folyamatban van már 1879 tői kezdve. Ezek után, t. ház és t. pénzügyminiszter úr, legyen szabad azt kérdeznem, hogy ugyan mi vagyunk-e azok, a kik a nép terheit folytonosan fokozni akarjuk, és nem riadunk vissza a nép terheinek fokozásától? És vájjon nem lehetett volna-e ezen összeggel az ellenzéknek a nép boldogulását czélzó minden óhajtását teljesíteni, kielégíteni? Azt hiszem, hogy igen. T. ház! Más állam is szüntette be az eziistkiveretést; Francziaországban beszüntették 1874. évben. És mi azt a furcsa eljárást követtük, hogy utánoztuk Francziaorsz ágnak példáját. Már pedig a valutarendezés alkalmával elmondott beszédemben fejtettem, hogy nem jó nekünk pénzügyi eljárásainknál más gazdagabb államok eljárását utánozni. Köztünk és Franeziaország közt nagy a különbség; annak mindenütt van tőkéje, neki az egész világ tartozik, mig mi az egész világnak tartozunk. A mi érdekeink tehát teljesen eltérők a franczia érdekektől. Egy hozzánk hasonló sorsban leledző állam, például India, épen az idén szüntette be az ezüstnek szabad veretesét. Azt hiszem, hogy helyesebben cselekedtünk volna, ha a mi állapotunkat Indiáéval hasonlítjuk össze, mintsem Francziaországeval. Egy igen jelentékeny theoretikus és praktikus ember, Hermáim Schmidt, összehasonlítja a mi ezüstveretési megszüntetésünket az Indiáéval. Legyen szabad erre vonatkozólag a »Budapester Tagblatt«-ban megjelent nézetet'fölolvasnom. (Olvassa:) »London, 1. October, 1893. Sehr geehrter Herrl Sie ersuchen mich, — wie dies von anderer Seite in der letzten Zeit wiederholt geschah, — einen Vergleich zwischen der indischen und der österreichisch-ungarischen Valutaregulirung zu ziehen. Ich komme Ihrem "Wunsche gern nach und skizzire im Folgenden die Berührungs- und die Differenzpunkte beider Aktionén. Was íst in Indien geschehen? Das Gresetz vom 26. Juni dieses Jahres amendirt die indische Münz-Akte vom Jahre 1870 und die indische Papiergeld-Akté vom Jahre 1882 mit der Absieht, Gold statt Silber zur Währung Indiens zu machen.« Megengedi a t. ház, hogy a jelentéktelenebb részeket elhagyva, a lényeges részre térjek át: »Aus alí dieseu Thatsachen ist klar zu ersehen, wie sehr verschiedeu das indische Währuiigsgesetz und die Valuta-Reform in Oesterreich-Ungarn ist. Es esistirt bei uns keine definitive »Relation« und keine sogenannte »gerechte« Rupie. Das indische Gresetz vom 26. Juni d. J. ist mit den österreichisch-ungarischen Dekreten vom Jahre 1879 zu vergleichen, darch welehe das Recht zur Prägung von Silber fär Privatrechnung in Oesterreich Ungarn aufgehoben wurde. Nuii ist Indien insofern noch um einen Schritt weiter gegangen, als es »bis auf Weiteres« eine Rupie von einen höheren Werth als 1 Shilling 4 Pence für »ungerecht« erklärt und somit ein Maximum geschaffen hat.« Itt el van az is mondva, hogy Indiában szintén beszüntették az ezüst szabad veretesét, de fenhagyták az ezüst értékalakulását a jövőnek, és meghatároztak egy bizonyos értéket, melyen felül az ezüat Indiában további intézkedésig nem emelkedhetik, ép agy jártak el, mint ha 1879-ben nálunk is meghatározták volna pontosan a bankóforint értékét további intézkedésig. Csakhogy ezt nálunk nem tették, hanem engedték, hogy a hitelezők játéka a bankóforint értékét tetszés szerint emelje; most pedig eszükbe jutott, hogy jó volna e felemelt érték alapján a mi papirértékeinket átcserélni aranyra. Azt hiszem, t. ház, elég világosan bemutattam, mennyire károsodtunk az ezüstérték kicserélése által. De a kik szavaimnak nem