Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-267

166 267, országos ülés 18W űeezember 7-én, cstttörtBbftn. tiszti vizsgájának eredményéről, és a közös hadsereg magyarországi ezredeinek, valamint a magyar királyi honvédségnek tényleges állományában ugyanazon időszak alatt előfordult öngyilkossági esetekről. (írom. 534.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezeket kinyomatni, szétosztatni, és annak idején az osztályok mellőzésével, napirendre tűzéséről intézkedni. A mi a napirendre tűzést illeti, azon tiszteletteljes kéréssel vagyok bátor a képviselőház elé járulni, hogy az 1894-ben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan méltóztassék kitűzni az önkéntesek tiszti vizsgájának eredményére, és az öngyilkossági esetekre vonatkozó jelentést is. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, t. ház? (Helyeslés.) A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idején a t. ház határozni fog azoknak napirendre tűzése iránt, a mire vonatkozólag bátor leszek javaslatot tenni, előre kimondatván, hogy az 1894-ik évben kiállítandó újonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat és az önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről, valamint az öngyilkossági esetekről benyújtott miniszteri jelentés kapcsolatosan fognak tárgyaltatni. Következik, t. ház, a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása (írom. 485), és pedig a központi igazgatás, személyi járandóságok 742.984 forint tétele Bernáth Dezső jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök ár november 11-én elmondott beszédében többek közt oly nyilatkozatot is tett, a melyből senki más következtetést nem vonhat le, mint azt, hogy mi, ellenzéki képviselők volnánk azok, a kik a nagy áldozatok árán helyreállított egyensúlyt minduntalan meg akarjuk zavarni, vagyis más szavakkal : mi vagyunk azok, a kik a nép terheinek további fokozásától nem rettenünk vissza. Mindnyájan ismerjük a nagy adók súlya alatt nyögő magyar nemzet méltó elkeseredését, és így azt is hihetjük, hogy semmivel sem lehetne jobban elidegeníteni a magyar nemzet rokonszenvét az ő benső barátaitól, az ellenzéki képviselőktől, mint épen az által, ha valamiképen sikerülne elhitetni, hogy az ellenzéki képviselők azok, a kik a nép terheit tovább is fokozni akarják. Én az ellenzék és a magyar nemzet közt fennálló jó viszonyt szívemen viselem, épen azért elkerülhetetlen kötelességemnek tartom, hogy e vádat a képviselőház előtt, a hol felhozatott, a lehetőségig vita tárgyává tegyem, s ez által alkalmat szolgáltassak a nemzetnek arra, hogy tudja meg, kik nem rettennek vissza az ő terheik fokozásától ? Mi ellenzéki képviselők választóink hagyományos szokásaihoz híven sohasem szoktunk takarékoskodni, valahányszor arról van szó, hogy a magyar állam védképessége és a magyar korona fénye ne csökkenjen. De igen természetesen az ellenzéknek arra is kell törekednie, hogy a magyar nemzetnek ugy szellemi, mint anyagi eró'i is a lehetőségig fejlesztessenek. Épen ezért azt 'is kell akarnunk, hogy úgy mezőgazdaságunk, iparunk, közegészség- és nevelésügyünk a nemzet véres verejtékéből az állam által is istápoltassanak. Beöthy Ákos: A kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon! Molnár Józsiás: De tudvalevőleg, az ellenzéki képviselők e jó szándékai a kormány részéről ellenzésre találnak. Ha mi például azt akarjuk, hogy a, filloxera által elpusztított vidékek lakói államsegélyben részesüljenek, vagy a népnevelők megkapják mindennapi kenyerüket, minden ily esetben a pénzügyi kormány és a t. túloldal igen körűitekintő és óvatos kezd lenni. Természetesen nekünk ellenzéki képviselőknek nagyon fáj, midőn azt látjuk, hogy mialatt a nép legnagyobb szükségleteiben takarékoskodik, az alatt másokkal szemben gondatlanul szórja a kormány a milliókat. (Derültség jobb felől.) Azt hiszem, hogy az elmondottakban az ellenzék mag tartását a pénzügyi kormánynyal szemben elég híven tárgyaltam. Legyen szabad most már szintén arra kérnem a t. pénzügyi kormányt, hogy hasonló őszinteséggel ismerje be azon szomorú, azon megdöbbentő tényt, hogy ő csupán azért, mert azt hitte, hogy Magyarországon még közös vámterület mellett is lehet helyes pénzügyi politikát folytatni, — mi szerintem szintén a kellő qualifikaezió hiányáról tanúskodik, — (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) és mert maga a t. pénzügyminiszter úr is elhitte, hogy az államhatalom birtokában könyörtelen adókkal az egyensúlyt helyreállítani már oly tény, oly vívmány, a mely minket Magyarország valutájának a jelen viszonyok között is rendezésére jogosít, és mivel a t. pénzügyi kormány nem hallgatott a valutarendezési czélnál tett jóindulatú figyelmeztetésemre, állandósított egy oly veszteséget, a mely 1879. óta fennáll, s a mely összegnek fele is elégséges volna arra, hogy az ellenzéki képviselőknek a nemzet üdvére szolgáló összes aspiráeziói is évről-évre teljes kielégítést találjanak. Ismétlem, hogy a t. pénzügyi kormány csak az által, hogy 1879-ben a magánosok részére való ezüstveretést beszüntette, akkora kárt hárított Magyarországra, mely károsodásból Magyarország mezőgazdasági, ipari, egészség-