Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-266
164 2(56. orseágos ftlés 1898. deczember fián, szerdán. Francziaországban 51:44:5, Németországban 62:22:16, Amerikában 39:35:26. Igen érdekesek ezek a számok és élesen megvilágítják az egyes államok közgazdasági és pénzügyi helyzetét; de ezen kérdéssel nem kívánok foglalkozni, hanem csak következtetést akarok vonni a mi pénzrendszerünkre. Kiindulok pedig abból az okszerű feltevésből: 1. hogy az állam 412 m 2 forint lebegő adósságát aranynyal beváltja: 824 korona, — 2. Hogy a bank adóköteles bankjegyeket ki nem bocsát, és az érczfedezettel nem biró bankjegyek forgalma az 1887. évi XXVI. törvényczikk 84. §-ában megállapított határt át nem lépi, tehát legfeljebb 400 m 2 koronát tesz ki. — 3. Hogy a bank aranykészlete a mostanival legalább egyenlő marad, tehát 233 m 2 korona. — 4. Számítsuk már most ezen készletekhez a valuta rendezéséről szóló törvényben (1892, évi XXI. tcz.) megállapított 200 m 2 koronát, és a bank pinczéiben levő, s kuranspénz gyanánt forgalomba hozható 160 m 2 forintot: összesen 520 m 2 koronával, valamint a bronz és nikel aprópénzt 86 m 2 koronával, akkor a legközelebbi időkben Ausztria és Magyarország pénzkészletét 2063 m 2 koronával, tehát fejenként 51 koronával találjuk. Az arany, ezüst és fedezetlen bankjegy közötti arány pedig, 1057 : 520 : 400 = 53.5: 26.3 : 20.2. Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk az előbb közöltekkel, akkor azt találjuk, hogy az arany és ezüst közötti reláczióban jobban fogunk állani Amerikánál és Franeziaországnál. Horváth Gyula: De most sehogy sem állunk, (ügy van! bal felöl.) Farbaky István: A mi pedig az ezüstöt illeti, Németországot megközelítjük. Ha azonban az ezüst mennyiségét fejenként számítjuk, akkor Angliában 15 koronát, Francziaországban 89 koronát, Németországban 21 koronát, Amerikában 42 koronát és nálunk csak 13 koronát találunk, vagyis a legkevesebbet, és így méltán állíthatom, hogy egyáltalán nem szólhatunk fölösleges ezüstmennyiségről. A miben rosszabban állunk más államoknál, az a fedezetlen bankjegyek menynyisége, melyben minket csak Amerika múl felül. Ebben látom én valutánk egészséges rendezésének legnagyobb nehézségét, valutánknak megront óját, s ez az oka annak, a miért én még a teljes fedezettel biró államjegyeknek beillesztését is perhorreszkálom a mi pénzrendszerünkbe. Gyakran lehet olvasni és hallani, hogy az értéktelenebb pénz az értékesebbet kiszorítja a forgalomból. Ez igaz, de csak akkor, ha az értéktelenebb pénz folytonosan szaporíttatik, mint azt deficzittel küzdő, és állandóan ; passzív fizetési mérleggel biró államoknál találjuk, hol rendesen a bankóprés szokott a nemcsak kényelmes, de gyakran egyedüli mentő eszköz lenni. így szorította ki Amerikában az ezüst és ezüstczertifikat az aranyat, így szorította ki nálunk az 50-es és 60-as években a papírpénz iníláezió az érczpénzt, így szorította ki Olaszországban — a valuta helyreállítása után — a papírpénz nemcsak az aranyat, hanem még a csonka értékű váltópénzt is a latin unió többi államaiba. De a hol az értéktelenebb pénz kontingentálva van, és csak olyan mértékben bocsáttatik forgalomba, a mint ennek szüksége mutatkozik: ott ilyesmi elő nem fordul. A valuta rendezésének és stabilitásának első feltétele tehát az egyensúly fentartása az államháztartásban, és az értéktelenebb pénznek, különösen a fedezetlen bankjegyek forgalmának korlátozása és megszorítása. Ha a külföld, mint hitelezőnk, látni fogja, hogy kinlevő, s egyelőre még be nem vonható adósságaink kamatját teljes értékű pénzben kapja meg; ha tapasztalni fogja, hogy nálunk lévő tőkéit a legkisebb veszély sem fenyegeti, akkor megszűnik, a mint hogy már most is igen megcsappant, kötvényeink visszaözönlése, a bizalom visszatér és a diszázsió, a mely az aranykereslet és kínálat közötti különbségnek a kifejezője, eltűnik s a függő adósság beváltására szükséges aranyfedezet beszerzése után bátran felvehetjük a készfizetéseket. Részemről a fenforgó körülmények között csak helyeselni tudom a tisztelt kormány pénzügyi politikáját, különösen azt, hogy tartózkodott a készfizetéseknek idő előtti felvételétől, s azzal végzem beszédemet, a mivel kezdettem, hogy t. i. teljes bizalommal viseltetvén a tisztelt kormány iránt, a -költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladott, és még többen vannak felírva; gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a pénzügyi tárcza költségvetése tárgyalásának folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halaszszuk. (Helyeslés.) Ennélfogva ily értelemben mondom ki a határozatot, (Helyeslés.) Mielőtt az ülést bezárnók, a kereskedelmi miniszter úr kíván szólni. (Halljuk! HaVjuk!) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Van szerencsém egy törvényjavaslatot benyújtani kereskedelmi viszonyainknak Spanyolországgal való ideiglenes szabályozásáról (írom. 527). Kérem a t. házat, méltóztassék annak kinyomatását és szétosztását elrendelni, s azt előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatui s előzetes