Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

266. országos ülés 1808. deczember 6-án, szerdán. 151 terpeszkedik, melyben ő lakik. Tudom, hogy azt fogja mondani, hogy az nem az a ház, hol ő hivatalát tartja, mert Bécsben a Bankgasse-nak 6. száma alatt van az ő Felségeszemélye körüli magyar királyi minisztérium; azonban egy ház, egy közös építmény vele aBankgasseNr. 4. ház, hol a régi erdélyi kanczellária volt elhelyezve, s hol most a magyar miniszterek szoktak szállásolva lenni,'mikor Bécsben vannak. Ezen a házon van egy óriási nagy kétfejű sas és egy felírás, a mely közjogunk negáczióji, mert abban az van, hogy az az erdélyi fejedelemségi kanczellária háza, mely most nem is létezik. Ezen kétfejű sas is mintegy megsértéséül szerepel a mi államiságunknak. Többször kértem ezen kétfejű sas levételét és egy magyar országos czímerrel való helyettesítését. A t. miniszter úrnak elődje meg is Ígérte, s azt mondotta, hogy első alkalommal, midőn valami nagyobb javítás történik az épületen, az meg fog történni, és mégis, daczára annak, hogy tavaly 4000 frt költséggel reparáltátott a ház, a kétfejű sast otthagyták. A pénzügyi bizottságban a t. miniszter úrhoz kérdést intéztem, s ott himezve-hámozva azt akarta kimagyarázni, hogy nekünk nem árt az a kétfejű sas; végre a miniszterelnök úrnak egy kisegítő felszólalása után konczedálta, hogy semmi akadálya sincs az eltávolításnak, de ő nem érzi magát még ez alkalommal arra elhatározva, hogy azt a kétfejű sast onnan levegye, mert az költségbe kerül stb. Bocsánatot kérek, ez játék a szavakkal, mert ezen czímernek eltávolítása csak egy pár forint költségbe kerül, mert nem áll az, a mit a miniszter úr elődje mondott, hogy az be van építve, és hogy az architektúrát képez, mert az vaspántokkal van odaerősítve és fára van festve, úgy hogy ennek levétele és magyar czímerrel való helyettesítése nagyon" kevés költségbe kerülne. Mindenesetre jellemző, hogy a 25 esztendős alkotmányos éra után a magyar kormánynak egy tagja sem tartotta a maga állására nézve sérelmesnek, hogy egy oly házban bikjékjmelynek felírása és szimbóluma ellenkezik a magyar államisággal. Ezeket a dolgokat ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza Lajos Ö Felsége személye körüli miniszter : (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek érzem azokra, a miket az előttem szólott képviselő úr felhozott, röviden reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Felhozta először is a magyar királyi testőrség intézményét és különösen azt, hogy ma a költségvetésben ennek semmi nyoma sincs. Természetes, hogy nyomd nincs a költségvetésben azért, mert annak szükséglete fedeztetik az udvartartásra megszavazott költségből, tehát ennek itt nyoma nem is lehet. A mi azokat az elvi kérdéseket illeti, melyeket a magyar testőrség szervezetére és székhelyére nézve felhozott, ezek mind oly kérdések, melyek a belső udvartartás kérdésének rendezésével vannak összefüggésben, és ma tárgyalás alá nem vonhatók. Szólott továbbá a képviselő úr a rendjelek és kitüntetésekről. A rendjelek és kitüntetésekre vonatkozólag bátor vagyok első helyen megjegyezni azt, hogy ő Felségének a javaslatot a Felség személye körüli miniszter mindig a minisztertanács határozata alapján teszi. Ez is oly kérdés tehát, mely az egész kormányt illeti. Azt semmi szín alatt se fogadhatnám el, hogy ő Felségének az általa, vagy elődjei által alapított rendek osztogatásában valaki korlátot kívánjon szabni, mert ez mindig a Felség személyes ténye, és hogy a magyar király és elődjei által alapított és adományozott rendek keletkezésük története folytán milyen jelvénynyel vannak ellátva, az, úgy hiszem, teljesen mellékes, és közjogi szempontból semmiféle kritika alá nem tartozik. Abban a nézetben sem osztozhatom, hogy azok. kik mint választott polgármesterek, vagy választott alispánok, ha a hazát híven és buzgón szolgálták, ne jutalmaztassanak, ha ezt ők magukra nézve kitüntetésnek tartják, — és a mint a t. képviselő úr mondotta, — ne emeltessenek ez által, ha ők azt emelésnek veszik, hogy ő Felsége őket a királyi tanácsosi czímmel kegyesen ellátja. (Helyeslés jobbról.) Végre felemlítette a képviselő úr, hogy a Bankgasse-ban, Bicsben, az egyik épületen még most is ott van a kétfejű sas. Igenis, ott van. Beöthy Ákos: És ott is marad ! (Mozgás balról.) Gr. Tisza Lajos ö Felsége személye körüli miniszter: Szerintem ott is maradhat. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Meg fogom mondani, miért. (Halljuk! Halljuk!) Épen azért, mert, — helytelenül mondotta a képviselő úr, hogy a pénzügyi bizottságban hímeztein-hámoztam, — én általában nem szoktam híraezni-hámozni, mert én meggyőződésemet mindig meg szoktam mondani, akár tetszik, akár nem. (Helyeslés jobb felöl. Egy hang a szélső baloldalon : Hát mi lesz a sassal?) A pénzügyi bizottságban határozottan megmondottam a képviselő úrnak véleményemet s ime, most itt is ismételve megmondom azt. (Halljuk! Halljuk!) Egyébiránt e tekintetben annak idejében már tájékozva volt a t. ház hivatalbeli elődöm által.