Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-265

286. országos ülés 1898. deezember 6-én, ke<Men, 131 le van írva. És mi történt, t. ház? Ennek dt czára most több adót fizetek, mint mielőtt a leírás eszközöltetett volna. (Derültség hal felől.) Azért mondom, hogy nagyon félek, ha a t. miniszterelnök úr valamit igér. Mert, ha a t. miniszterelnök úr teljesíti is azt, attól mindig rettenetesen félek. De hogy ne tűnjék fel oly abszurdumnak, a mit állítottam, elmondom, hogy miért fizetek most több adót. Azért, mert a t. miniszterelnök úr a községekre rávetette a fogyasztási és regaleadót. Miután pedig a fogyasztási adó kevesbedett, a korcsmákban a filloxera. rovar pusztításai folytán a fogyasztás csökkent, a községekre pedig erővel rá van oktrojálva a regale- és fogyasztási adó, ennek következtében nekünk szőlőtermelőknek kell azt reparcziálva megfizetnünk. Ebből következik, hogy több adót fizetek, mióta szőlőadómat elengedték, mint azelőtt, midőn még szőlőadómat megfizettem (Derültség a szélső hátoldalon.) Ez az, a mit különösen hangsúlyozni akartam. A t. miniszterelnök úr azt mondotta beszédében, hogy szívesen elengedi a szőlődézsmaváltságot az esetben, ha az illető beülteti szőlővel a filloxera által tönkre tett területet. Méltóztassék figyelembe venni, mibe kerülne annak beültetése, midőn most egy holdnyi szőlőterületre vesszőért és annak beültetéséért 5—600 frtot kell adnunk. Az a szegény, nyomorult ember, ki alig egy pár holdnyi szőlőjéből kényelmesen megélt, mielőtt a filloxera fellépett, ugyan honnan gyűjthetett volna annyi tőkét, hogy akkora értéket dobáljon bele a szőlőjébe? Nem azért nem akarja a szegény ember szőlőjét beültetni, mert nem látja be, hogy az vagyonosodásának lépcsőjéül fog szolgálni, hanem azért, mert tőkéje hiányzik, és most a t. miniszterelnök úr azért, mert ily volt szőlőterületeken esetleg valaki krumplit termel, nem akarja az adót leírni. Ezt az eljárást az igazsággal összeegyeztethetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy majd ki fogja kutatni, milyen más gazdasági czélra használtatik az elpusztult szőlőterület, s akkor intézkedik. Nagyon félek, hogy a múltak történetét tekintve, kortesczélokra fog ez az újabb felvétel kihasználtatni a szerint, a mint jobb-, vágy balpárti az illető. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondásoh a jobboldalon.) Erre nem egy, hanem ezer példát lehetne felhozni. A filloxera fellépését Magyarországon, olyan nagy szerencsétlenségnek tartom a nemzet vagyonosodására nézve, hogy minden eszközt, a mi annak a leküzdésére akár direkte, akár indirekté felhasználható, sietek megragadni; és minthogy ezen határozati javaslatot is ilyennek tartom, kijelentem, hogy azt elfogadom, és a t. háznak is elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a s jélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. B. Andreánszky Gábor képviselő urat illeti a zárszó. (Halljuk!) B. Andreánszky Gábor: T. ház! Mindenekelőtt két személyes kérdésben kell felszólalnom. Az első az, hogy én a miniszterelnök urat, a mint ő mondotta, személyében megtámadtam volna. Bocsánatot kérek, én azt mondottam, hogy annak a látszata van, és felszólítottam a t. miniszterelnök urat, hogy ezen látszatot hazudtolja meg. Ebben személyes megtámadást nem találok; de nem is akartam és nem is akarhattam szem dyesen támadni akkor, a mikor kértem valamit tőle, már nem a magam, hanem az általam képviselt kerület kis szőlőbirtokosai, azoknak a nagyon szegény embereknek érdekében. Ha egy kicsit hevesebben beszélek, tessék meggondolni, hogy szemem elé tűnik ilyenkor az a nyomor, melyről beszé'ek, s ennek hatása alatt szólok, s akkor ne méltóztassék minden keserű szót latba vetni. (Helyeslés a baloldalon.) A másik dolog az, hogy Herman Ottó t. barátom félreértette szavaimat. Nagyon helyeslem az ő felszólalását, a mint azt is helyeslem, hogy a gazdasági egyesület a népet unszolja, hogy ültesse be szőlőit. A t. képviselő úr intenczióját nem támadtam, de azt határozottan beszédemben is nemesnek mondtam. Csak arra reflektáltam, mi történik akkor, ha beülteti a szegény nép a szőlőt — én ismerem a dolgot, mert a nép közt látom — a szegény nép helyesen teszi, ha beülteti szőlőjét. Miután e két dologgal végeztem, engedje meg a t. ház, hogy magára a tárgyra s a miniszterelnök úr válaszára térjek. A t miniszter úr beismerte egy törvény alkotásának szükségességét, de egy oly javaslatot helyezett kilátásba, melyet abszolúte nem fogadhatok el, mert hosszabb kipuhatolási rendszert kontemplál. Az, hogy mindenkinél kiakarják puhatolni, van-e a zsebében annyi pénz, hogy talán más jövedelméből kifizethetné-e ezt, vagy azt, olyan rendszer, melyhez szavazatommal semmi szin alatt nem járulhatnék. . . . (Helyeslés a baloldalon.) Szederkényi Nándor: Az volna a legveszedelmesebb ! B. Andreánszky Gábor: . . . . s azért kijelentem, hogy határozati javaslatomat fentartom, mégpedig a miniszterelnök úr Ígéreteivel szemben is. Már most rátérek a miniszterelnök úr által felhozott egyes indokokra. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy 17*