Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-261
MI; érsiigos ülés 1896. norembör 80-án, cstlttSrtBkSji. 5 osztva" vannak, és az ordre de bataille szerint, mozgósítás esetén is hívatva lesznek annak kapcsában működni, hogy ezen parancsnokok, — természetesen a legteljesebb respektálással levén a számukra előírt szolgálati nyelv iránt, — a honvédséggel való érintkezés nyelvéül mégis a magyart használják. Azt hiszem, t. ház, hogy e tekintetben nehézség alig merülhet fel, mert, tudomásunk szerint, ezen ütegek a magyar tüzérezredektől vannak és lesznek vezényelve, a melynek legénysége, tisztjei és altisztjei a magyar nyelvben kellő jártassággal bírnak, és csak azért nem használják, mert arra utasítva nincsenek. Egyébiránt azt hiszem, hogy ezen detachementokhoz szükséges kellő számú, a magyarban jártas tisztek alkalmazás,! ma már, hála istennek, talán nagyobb nehézségbe nem is ütközik. (Úgy van! Helyeslés.) Nem szándékozom, t. ház, ezúttal bővebben fejtegetni azt, hogy minő nagy horderejű és fontos az a körülmény, hogy főképen komoly idők esetén, az együttes működésre hívatott csapatok közt a parancsok és a jelentések -alapos megérthetősége lehetőleg könnyíttessék, meg vagyok arról győződve, hogy a t. honvédelmi minisztérium már a legközelebb lefolyt nagyszabású hadgyakorlatok alkalmából is a parancsnokságok utján iparkodott magának ez irányban bő tapasztalatokat gyűjteni, és ismeri is azon feladatot, a mely nemzeti véderőnk harczképességének emelésére, ez úton is, rája vár. Óhajtottam volna, t. ház, még egyéb többé-kevésbbé fontos és jelentőségteljes dolgot felhozni, különösen szerettem volna a honvédújoncz bevonul isi határidőre észrevételemet megtenni, (Halljuk! Halljuk!) hogy azok ne egy hónappal később, hanem a közös hadseregbeliekkel egyöntetűleg már októberben vonuljanak be. De úgy ennek, mint más észrevételeimnek megtételére elég bő alkalmat. nyújt részemre a véderőbizottság, a melyben tagúi, — a t. ház bizalmából, — én is Szerencsés vagyok működhetni. Mindazonáltal, még egy egészen alárendeltnek látszó, talán sokaknak nézete szerint másod és harmadrangú kérdést bátorkodom felemlíteni, a mely, szerény véleményem szerint, épen nem felesleges vagy jelentéktelen tényező, de különben is úgy a polgári, mint a katonai-köröknek régi vágyát és óhaját képezi. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy honvédségünk mindekkoráig nélkülözni kénytelen a katonai zenekart. (Egy hang a szélső baloldalon: Ágyú helyett a nagy doh! Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a fináncziális és organizatórius nehézségek fejtegetésébe bocsátkozni, csak egyszerűen kérni akarom felszólalásom befejezéséül a t. honvédelmi miniszter urat, hogy vegye ezt is gondjaiba, (Helyeslés jobb felöl.) é« talán kivihető volna bizonyos szukczesszivitással, hogy, hamar ez idén nem is, de talán a jövő költségvetésbe egy szerény összeget be lehetne állítani a zenekar alapjára, és így legalább kilátásba helyezhetnők azt, hogy honvédségünk e tekintetben se legyen inferioritásban a közös hadsereg mellett. (Helyeslés jobb felöl.) Erős a bizalmam a tisztelt honvédelmi miniszter úrban, ki igazán oly magas és nemes ambiozióval viseli szivén a honvédség érdekeit, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) kinek sikerült ezen nemzeti véderőnket elsőrendű s első vonalban használható, valóban elité sereggé fejleszteni, és hiszem, hogy e kérdést mint a harczképesség emelésének egyik tényezőjét rég szivén hordja, és remélnünk engedi, hogy a honvédséget sikerülni fog e tekintetben is a közös hadsereggel egy n ivói a állítani. Bizalmamnál fogva magát a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! A jelen költségvetés adataiból azon meggyőződésre jutunk, hogy a honvédelmi miniszter úr erélyesen tülekszik a honvédség harczképességének emelésére. Én e helyről is bevallom, hogy ez idő szerint igen sok irányban kiterjeszti tevékenységét és sok oly intézkedésre kér költséget, mely a honvédség harczképességének, harczkészségének és szervezetének tökéletesítésére múlhatatlanul szükséges. Részemről ezen intézkedések legnagyobb részével általánosságban egyetértek, mert ezeknek az intézkedéseknek jó részét magam is itt e házban régebb idő óta sürgetem; de mégsem mulaszthatom el, hogy épen a czél érdekében szükségesnek jelezzem azt, hogy ez intézkedésekben a dolog természete által megkövetelt helyes sorrend megtartassák. Szerintem a véderő faktorai közül legelső sorban annak tökéletesítésére, harczképességének és harczkészségének emelésére kell törekednünk, melynek törvényszerinti rendeltetése előbb az ellenség elé állani. Ezért nem tarthatom helyesnek, hogy addig is, míg a honvédség teljes harezképessége el nem éretett, szervezete a lehetőség szerint nem tökéietesíttetett, ennek rovására a népfelkelésre már is több gond fordíttassák. S nekem aggodalmat okoz az, hogy akkor, midőn a honvédségnél még igen sok a kívánni való, a népfelkelésre már is igen sokat áldozunk és költünk. Hogy a honvédségnél igen sok a tenni való, és hogy ez én aggodalmaim nem épen feleslegesek, annak igazolásául magára a honvédelmi költségvetés indokolására leszek bátor hivatkozni, hol a t. honvédelmi miniszter úr maga híven ecseteli példának okáért a honvédtisztikar számának megdöbbentő csekély voltát. Bátor leszek a honvédelmi költségvetés, illetve az indokolás erre vonatkozó részét felolvasni,
