Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

110 264. országok ülés 1898 äoczember 4-én, hétf&nu fog adni, ennélfogva határozati javaslatomat visszavonom. Elnök: Szederkényi Nándor képviselő úr határozati javaslatát visszavonván, mivel maga a tétel meg sem támad tátott, határozatilag ki mondom, liogy a 850,000 frt megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Közös­ügyi kiadások, Eendes kiadások: IV. fejezet. Rendkívüli kiadás: I. fejezet, Eendes és rend­kívüli szükséglet: 26,278.772 frt. Molnár Antal jegyző: Horánszky Nán­dor ! Horánszky Nándor: T. ház! A költségvetés ezen tétele oly alkatrészeket is foglal magában, me­lyeket én a legközelebbi múlt delegáczióban meg nem szavaztam; meg nem szavaztam pedig azért, mert azon véleményben voltam akkor is, vagyok ma is, hogy ezen költségek oly új formácziók­nak képezik alapjait, melyek fölállításával a véderő-törvény tágíttatik, hogy ne mondjain, megkerültetik. Erre vonatkozólag pedig azon nézetben vagyok, hogy ez nem a delegáczió kompetencziájához tartozik, hanem a törvény­hozás kompetencziájához. Ezen álláspontot ott tisztán közjogi s alkotmányi szempontból foglaltam el, mert nem zárkózom el esetleg az elől sem, hogy ha a monarchia két államának védelme szemben a feriforgó európai helyzettel igényli, akkor egy oly előterjesztést is, a mely a véderőtörvény tágítása által a védelem eszközeinek fokozására és fejlesztésére irányúi, megfontolás alá vegyek, de annak helye, t. ház, nem a delegáczió, hanem csak a törvényhozás lehet. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ebből a szempontból tehát nem voltam abban a helyzetben, hogy a delegáczióban e költségvetési tételnek általam említett alkatelemeit elfogadjam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Minthogy pedig a törvényhozás, közjogunk szerint, a közös­ügyi költségvetések tételeinek számszerű fejtege­tésébe és vizsgálatába itt nem bocsátkozhatik, önként értetődik, hogy az egész tételt azért, mert — ismétlem —- abban oly alkatrészek is van­nak, melyeknek megszavazásától akkor is tar­tózkodtam és ma is tartózkodom, mindaddig elfogad­hatónak nem tartom, míg ezen kontroverz kér­désben a törvényhozás maga egy vagy más irány­ban állást nem foglal. (Helyeslés a baloldalon.) De felszólalásomnak tulajdonképeni czélja mégsem ez, mert én erre vonatkozó nézetemet egyszerűen szavazással is konstatálhattam volna, hanem felszólalásom tulajdonképeni czélja egy kérdés, melyet a t. miniszterelnök úrhoz kívánok intézni, (Halljuk! Halljuk!) intézni kívánok pe­dig minden indokolás nélkül szárazon és ridegen abban a hitben és reményben, hogy ép ily módon fogok arra rá határozott, nyilt, őszinte és egyenes választ kapni. A kérdésnek indoko­lásába ezúttal azért nem kívántam, s nem kí­nok belebocsátkozni, mert tartok tőle, hogy az adandó válasz esetleg a kérdésnek egyenes és határozott válaszolása helyett magával az indo­kolással találna foglalkozni, már pedig most nem ez a czélom. Tudva van a t. ház előtt, hogy a múlt delegáczió alkalmával a hadü gyí albizottságban épen az általam felvetett kérdés következtében a boldogult hadiigyminisztei úr a magyar ka­tonai nevelésügyre és tüzetesen a magyar katonai akadémiára vonatkozólag azon kijelen­tést tette, hogy, a míg 8 lesz azon a helyen, a melyet elfoglal, addig egy magyar tannyelvű akadémiának felállításához hozzájárulni nem fog. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyanakkor a t. miniszterelnök jelen volt azon az albizott­ság! ülésen, — azt hiszem, híven emlékszem, — és erre vonatkozólag ő semmiféle nyilatko­zatot nem tett. Ily nyilatkozat provokálásától szemben a miniszterelnök úrral tartózkodtam a hadügyi albizottságban, és tartózkodtam a nyilt ülésben is, még pedig azért, mert — ismétlem — e kérdésnek fórumául nem a delegácziót is­mertem s i-merem el, hanem magát a törvény­hozást. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Most azonban, miután erre alkalom nyílik, azon tiszteletteljes kérdést intézem a miniszterelnök úrhoz, hogy vájjon ő az általam szó szerint idézett hadügyminiszteri nyilatkozattal szolidá­risnak vallj a-e magát: igen, vagy nem ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Becses lesz nekünk, t. ház, e nyilatkozat azért, hogy megismerkedjünk a t. kormány nemzeti politikájának igazi tartalmával, jelesen azzal a tartalmával, mely a nemzeti politikát nemcsak önfentartási ösztönből vallja magáénak, és tűzi ki zászlajára, hanem követi minden téren, tehát e téren is, a melyen a nemzeti politika érdekében egy fontos nemzed intézményt fel karolni, és felállítását megoldani kell. Kérem a t. miniszterelnök urat, hogy e tiszteletteljes kérdésemre válaszolni méltóztassék. (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Simonfay János! Simonfay János: T. ház! Ezen tétel igen alkalmas volna e pártnak, melyhez tartozni sze­rencsém van, közösügyes vita előidézésére, azon ban pártomnak a közös ügyekben elfoglalt álláspontja úgy e házban, mint e házon kivtíl annyira ismeretes, és a közösügyi viták ezen házban rendesen oly kevés sikerre nyújtanak kilátást, hogy közjogi vitának megindítása e tételnél, szerintem, az említett indokokból egé­szen felesleges. Azért én ezen párt részéről csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy, mivel a 48-as függetlenségi párt bármilyen néven nevezendő közösügyi intézményt az ország

Next

/
Oldalképek
Tartalom