Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

92 261, országos ülés 1898, <leezember érén, hétfőn, országaira 74.627 frt. — A költségek ilyen együttes felvétele és megfelezése világos bizonyítéka annak, hogy a kabinetiroda úgy, a mint szervezve van, a magyar közjog sérelmével fennálló közös és egységes jellegű intézmény, mely ellátja úgy az osztrák örökös tartományok, mint a magyar korona országaira nézve a koront) jogainak gyakorlata körül felmerülő segédhivatali teendőket. A mélyen t. miniszterelnök úr az idei költségvetés tárgyalásakor megnyugtatásunkra kijelentette ugyan, hogy ennek a kabinetirodának önálló magyar osztálya van, a mely teljesen magyar, s hozzátette még azt is, hogy a kabinet-irodában a magyar ügyek elintézése nem elegyíttetik össze az osztrákokéval soha. T. ház! Bár az a Hof-und Staatshandbuch erről » külön magyar osztályról nem tud semmit, én mindazáltal köszönettel fogadom és fogadtam a miniszterelnök úr felvilágosításait, érvül azonban arra nézve, hogy ne követeljünk külön magyar kabinetirodát, teljességgel el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,.) Sőt ellenkezőleg épen a mélyen t. miniszterelnök úr kijelentéséből kovácsolok érvet arra nézve, hogy igenis, kívánjuk a külön magyar kabinetirodát, kívánjuk azért, mert e kijelentésből meggyőződhettünk arról, hogy ezen önálló kabinetiroda létesítésének komoly akadálya nem is lehet, mert hiszen, ha külön magyar osztálya van a kabinetirodának, ezt vajmi könnyen lehetne teljesen önálló, teljesen független magyar kabinetirodává átalakítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Kívánja ezt az átalakítást főleg az a szempont, hogy, szerény felfogásom szerint, monarchikus államokban minél közelebb áll valamely, a nemzet anyagi hozzájárulásával fentartott, tehát az állami gépezet egyik alkatelemét képező intézmény a legmagasabb csúcsponthoz, a koronához: az állami különállás, félremagyarázhatlan nemzeti jelleg ismérveinek annál erősebben kell abban kidomborodniok, — ki kell domborodniok nemcsak azért, mert a korona közvetlen közelében úgy kifelé, mint befelé közfigyelmet ébreszt minden, a mi azzal összefüggésben van, de hazánkban legkivált azért, -— mert a magyar nemzet s a magyar szent korona elválaszthatatlanok egymástól, mert közjogi felfogásunk szerint, a magyar nemzet a magyar szent korona tagja, a miből önként folyik, hogy a magyar korona minden szervének szigorúan meg kell óvnia magyar nemzeti jellegét s állami különállásunknak megfelelő függetlenségét. (Helyeslés.) Egyedül ez felelhet meg a helyes, alkotmányos felfogásnak, egyedül ez felelhet meg annak a jogos és természetes, magyar nemzeti kívánalomnak, hogy a magyar államnak, a magyar korona szolgálatában álló minden intézménynek, kezdve a magas közjogi méltóságokon a legalsóbb segédhivatalig, viszont a legparányibb lánczszemtől fel, az állami szervezetet Összefogó hatalmas kapcsokig, minden izében magyar nemzeti jellegűnek kell lennie. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S mert így gondolkozom, t. képviselőház, nem zárkózhatom el azon meggyőződés elől sem, hogy nem szabad csekélynek, vagy jelentéktelennek tartanunk semmit, a mi állam életünk és közjogi különállásunkkal bármily összefüggésben áll, sőt ellenkezőleg éber figyelemmel kell őrt állanunk, hogy sehol jogok el ne évüljenek, vagy oly jogforrások ne keletkezzenek, vagy rések ne támadjanak, melyek alkotmányos jogfejlődésünkkel ellentétesek. Mert, valamint a tükör csak akkor adja vissza az alakot :sztán és híven, ha simaságát és tisztaságát nem zavarja semmi, s a drágakő csak akkor ragyog a maga teljes színpompájában, ha nincs benne idegen testnek egyetlen ere sem: épen úgy a közjogi intézmények nemzeti jellegének tisztaságát sem szabad megrontania semmi idegen, oda nem illő árnyalatnak, és leggondosabban kell eltávolítani mindazt, a mi azok alapeszméjét és összhangját megzavarhatná. És a mint a jó kertész a lehető legszorgosabban igyekszik kiirtani a legcsekélyebb gyomot is, mely a gondjaira bizott virág gyökerét megtámadhatná, épen úgy kötelességünk, kivált nekünk, kik a ház ezen oldalán ülünk, felszólalnunk, valahányszor önállóságunk és függetlenségünk kívánalmait, bármily alárendeltnek látszó kérdésben, nem látjuk tökéletesen érvényre emelve. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Abban a reményben és várakozásban, hogy a t. kormány az udvartartásnál helyes irányban megkezdett művét folytat elért sikerrel meg nem elégedve, a Felség magyar kabinetirodájának teljes elkülönítése, magyarrátétele, és állami önállóságunk és függetlenségünkkel összhangba hozatala tárgyában illetékes helyen megteendi a szükséges lépéseket, és hatni fog arra, hogy ezen, ma még közjogunk keretén kívül álló intézmény ily alapon mielőbb újjá szerveztessék: a tételt elfogadom.] (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Hoitsy Pál képviselő úr kíván szólni. Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magam is csatlakozom t. előttem szólt barátom felfogásához, hogy a magyar kabinetiroda közjogi viszonyát törvényileg rendezni kell, és azt valamely minisztérium kebelébe be kell olvasztani, mert ezért a kabinetirodáért ma voltaképen egy miniszter sem viseli a felelősséget, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) az igazi