Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

245. országos flléslSftS. novemberll-én, szombaton57 . Általáb an a felszólalt t. képviselő urak a költségvetés alkalmából azt hozták fel, hogy kiadásaink nagyobb mértékben emelkednek, mint a minő jövedelmeinknek természetszerű fokozódása; felemlítették, hogy jelentékeny kiadási többletekre kell még elkészülve lennünk a hadügyi s általában a védelmi kiadásoknál, az igazságügyi s az adminisztráczionális reformoknál, hogy jelentékeny lesz a kiadás úgy az állandó természetű dotácziók, mint a beruházásokterén a gazdasági szükségleteknél. Hangsúlyozták azt, hogy ezen kiadások nagyrészt oly természetűek, hogy nem lesznek apaszthatok, míg ezzel szemben bevételeink nagyrészt prekárius természetűek, a melyek nemcsak, hogy nem fokoztathatnak tovább nagy mértékben, hanem, hogy ha mostohább viszonyok nehezednek reánk, el kell készülve lennünk arra, hogy nemcsak az egyenes adók és a fogyasztási adók jövedelmei, hanem egyes gazdasági ágak jövedelmei is, ezek közül felemlítve különösen az államvasutak jövedelmét, jelentékeny hanyatlásnak lesznek kitéve. Hát, t. ház, a talán kissé túlzott színezésektől eltekintve, nagyjában és egészébenegyet értek ezekkel az állításokkal; alapjukban el fogadom ezeket az állításokat: csak azután azt kérem és azt tartanám kívánatosnak, hogy ezeket az állításokat ne esak hangoztassuk, hanem akkor, midőn belőlük a gyakorlati politika terén a konzequencziákat is le kell vonnunk, azokat folyton szem előtt is tartsuk, meg is valósítsuk. (Helyeslés a jobboldalon.) De midőn ezek az állítások úgy hozatnak fel, mintha azok az én állításommal ellentétet képeznének, mintha az én egész álláspontom talán ezzel ellenkezőleg épen egy könnyelmű érát kivánna inaugurálni: akkor azután nemcsak kötelességem, hanem egyenesen jogom van az ellen védekezni azért, mert tényekkel és egész eddigi magatartásommal tudom kimutatni és bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy ezeket az igazságokat nemcsak elvi tételként állítottam fel, hanem a gyakorlati politika terén is megvalósítani igyekeztem és igyekszem folyton oly mértékben, a mint azt egy embertől, ha az azt az állást foglalja is el, a melyet ez idő szerint én elfoglalok, a legkiterjebb mértékben megkívánni csak lehet. (Tetszés a jobboldalon.) Én felveszem a keztyüt, t. ház, és nem követem Horánszky Nándor képviselő urat a személyeskedések útvesztőjébe. (Mozgás a baloldalán.) Horánszky Nándor: Tényeket bíráltam! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, t. képviselő úr, nem annyira tényeket, mint inkább intencziókat méltóztatott itt bírálni. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) A tények felett igenis hozhatnak bírálatot, de az intencziók felett bírálatot esak akkor hozhatnak, ha azok vagy nyilván kifejezésre jutnak, vagy pedig azok a tények kétségtelen bizonyítékát szolgáltatják az intenczióknak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De ha bizonyítékok nélkül tiszta intencziókat gyanítunk, akkor a személyeskedés útvesztőjébe keveredünk. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ismétlem, t. ház, felveszem a keztyűt a legszigorúbb mérték szerint. Nem a méltányosságot, hanem magát a legridegebb igazságot keresem. Még így is felveszem a keztyüt, de azután maradjunk csakugyan az igazság keretében. A t. képviselő úr úgy tüntette fel a dolgot, mintha én a deficzit megszüntetésével, a mely, úgy hiszem, már az ötödik költségvetésünkben nyilvánul, valami nagyon kérkedtem volna, s azt az én személyes érdememnek akartam volna feltüntetni. Hivatkozom, t. ház, azokra, a kik e háznak régebben tagjai, és hivatkozom azóta következetesen elfoglalt álláspontomra, hogy, midőn ezelőtt négy évvel az első defiezitmentes költségvetést volt szerencsém beterjeszteni, én akkor ezt az eredményt nem az én érdememnek és nem is e párt érdemének tulajdonítottam, hanem tulajdonítottam a nemzet áldozatkészségének. (Igaz ! Úgy van! jobb felöl.) Minden pártnak megadtam belőle a maga részét, megadtam Horánszky Nándor t. képviselő urnak is, megadtam azért, mert azon eszközök megajánlásánál, melyek ezen eredmény elérését lehetővé tettek, ő is közreműködött. De, t. ház, ha már ezzel a múlttal foglalkozunk és a politikai álláspontokat jelezzük, akkor ne feledjük azt, hogy, midőn én itt elő szőr álltam fel ég bizonyítottam, hogy a kibontakozásnak megvannak a módjai és eszközei: akkor a t. képviselő úr volt ki ezen felállított programmot elégtelennek tartotta, és a ki a kibontakozás eszközeit nem csak ki nem elégítőknek, hanem részben helyteleneknek is jelezte, s azt jövendölte, hogy ezek eredményre nem fognak vezetni, hogy itt csak egy módon lehet segíteni és ez a rendszer teljes megváltoztatása. És most, t. ház, midőn már az ötödik budget tanúskodik arról, hogy nem az a panaczea segített a bajon, a melyet a t. képviselő úr mondott, mit mond a t. képviselő úr? Azt mondja talán, hogy az ő akkori állításai, legalább oly mértékben, mint azokat felállította, nem állanak? Talán azok tarthatatlanságára von következtetést? Nem, hanem még nagyobbat mond. Ma, mikor ugyanazon rendszer mellett az eredményt elértük: azt mondja, hogy megbukott az egész rendszer, és pedig nem az 3*