Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

244. országos ülés 1898. november 10-én, pénteken. sy ezekhez hozzájárul, hogy Bécsből, különböző forrásokból soha sem engedik kijátszani azt a kártyát, a melyet a nemzetiségek szeparatisztiktts törekvéseiben a magyarok ellenében mindig kezökbeu tartanak. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ezek a főbajok, t. ház, ezeken kell segíteni. És ha az a dákoromán agitátor látni fogja, hogy itt a kormány és a kormány minden közege és az államnak minden hatalma, a legfelsőbb hatalomig. egy erős magyar államot akar és minden aka dályt, a mely ennek elleneszól, letipor; ha a nép látja azt, hogy a közigazgatásban s az igazságszolgáltatásban a magyarság legjobb és legpártatlanabb elemeit küldi a nem magyar ajkú vidékekre és ezek ott nem bürokratikusán foglalkoznak a néppel, hanem tényleg előmozdítja annak úgy kulturális, mint közgazdasági érdekeit; ha az intelligenczia látni fogja és beismeri, hogy az elemi oktatás állami feladat, és hogy itt senkinek sincs kárára az, ha magyarul tud és beszél, és ha a nemzet erejének magva, a fiatalság a magyar hadseregben vagy legalább is a magyar hadvezényletből látni ós érezni fogja, hogy itt az államnak minden ereje magyar: akkor hiába lesz az agitátorok minden mozgalma, (Élénh helyeslés bal felöl.) mert a nép nem fog utánok indulni, az intelligenczia józan része pedig közeledni fog hozzánk, hogy vállvetve együtt szenvedjünk, de a jót és előnyösét is együtt élvezzük. (Helyeslés bal felől.) De ehhez, t. képviselőház, egy erős magyar érzésű kormányzás, állami elemi népoktatás és különösen, nézetem szerint, önálló magyar hadsereg kell. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Minthogy pedig ezt a jelen kormánytól várni nem lehet, részemről a költségvetést nem fogadom el, hanem pártolom t. barátom, Helfy Ignácz képviselő úr határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Perczel Béni jegyző: Tuba János! Tuba János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Készemről örömmel teljesíteném az előadói székből a házhoz intézett kérést, hogy a költségvetés tárgyalása folyamán magával a tárgygyal foglalkozzunk és tárgyilagosan szóljunk hozzá, a politikai bizalom vagy bizalmatlanságkérdését pedig vessük fel ott, a hol az inkább helyén van és inkább indokolt. De bármennyire is megvolna bennem a hajlandóság e jó tanácsot követni, nem tehetem azt két okból. (Halljuk !) Nem tehetem azért, mert az ellenzék részéről eddig felszólalt szónokok mindannyian nem anynyira a költségvetést támadták, mint inkább a kormány iránti bizalmatlanság kérdésével foglalkoztak. (Igaz! Ügy van! jobb felől) Ezekkel szemben tehát nekünk kötelességünk a kormány iránti bizalmat indokolni. De nem tehetem másodszor azért sem, mert nekem itt e padokon KiPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIV. KÖTET. első sorban is a költségvetés elleni támadásokkal szemben a költségvetés megvédése volna feladatom. De minek volna ezen védelem? Hiszen az eddig felszólalt t. ellenzéki szónokok egyike sem támadta meg voltaképen a költségvetést. Helfy Ignácz t. képviselő úr azt minden tekintetben helyesnek, korrektnek és annak eredményét teljesen kielégítőnek találta Horánszky Nándor t. képviselő úr viszont kijelentette, hogy annál különbet maga sem tudna összeállítani. Mi ellen ^védelmezzem tehát meg én a, költségvetést? Úgy látszik, t. ház, hogy ez a költségvetés csakugyan nem szorul védelemre. Ez a költségvetés megvédi önmagát, de egyszersmind megvédi az azt. beterjesztő kormányt és különösen ezen kormánynak pénzügyi politikáját. (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) Az a költségvetés, t. ház, mely ellen a minden kákán csomót kereső, a kormány elleni támadásra minden alkalmat készséggel megragadó ellenzék se tud alapos kifogást emelni, minden szónál nyomatékosabban igazolja a kormány iránti bizalmatlanság alaptalan voltát. (Úgy van! Úgy van! jobb felől) El lévén zárva tehát mintegy az út előlem, hogy magává] a költségvetéssel foglalkozzam, kénytelen leszek én is feladatomul tekinteni az általános ' politikai helyzet kritikáját. Mielőtt azonban erre térnék át, néhány rövid megjegyzést kívánok tenni a tegnap felszólalt ellenzéki szónokok beszédeire. (Halljuk ! Hall juh! jobb felől.) Helfy Ignácz t. képviselő úr, a kiről elismerem, hogy kellő higgadtsággal, objektivitással, sőt méltányossággal vette bírálat alá a kormány pénzügyi politikáját, a költségvetésből kivonva a fix állami kiadásokat és bevételeket, azok egybevetéséből azon következtetésre jutott, hogy most megvan ugyan ezen fix bevételek és kiadások között az egyensúly, de vájjon mi fog akkor bekövetkezni, ha majd országos elemi csapások, szárazság stb. nem fogják lehetővé tenni, hogy az ország fix jövedelmei befolyjanak ? Sok mindenért felelősségre lehet vonni ezt a kormányt, de már ily elemi csapásokért, szárazság, nagy árvizekért felelősségre vonni csak ugyan nem lehet. (Egy hang a szélsőbalon: Senki sem tette!) Helfy Ignácz t. képviselő úr, a mint már jeleztem, kellő méltánylással vette kritika alá a kormány pénzügyi politikáját, s kellő méltányos elbánásban — hogy úgy mondjam —

: részesítette a pénzügyi politika élén álló pénzügyminisztert. (Egyhang: Hát az is baji) Egyet azonban bűnül rovott fel neki. Mulasztást vetett szemére, azt, hogy daczára annak, hogy már évek óta intézi Magyarországnak pénzügyi politikáját, az adóreformmal még mindig késlekedik. 5