Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

268. oruágw ttlé» 1898- nef«mí>»r 20-én, hétfőn. 263 tartani, hanem vagy félreértett szavait helyreigazítani, vagy személyes kérdésben szólani. Egyébhez a házszabályok értelmében nincs joga. VÖrÖS János: Ép ezt teszem. Czéloin csak azt volt, hogy a bírói és ügyvédi kar közötti jó viszony helyes alapra legyen fektetve. A mi végül az ügyvédek politikai szerep lésének szííkebbreszorítágát illeti, csak annyit jegyzek meg, hogy régebben ügy v éd ügyvédi jogobíiványánál fogva helyet foglalhatott, ma pedig már nem. Ennyit kívántam elmondani. Elnök: A tanácskozás be van fejezve. Méltóztatik a központi igazgatás czímén előjegyzett személyi járandóságokat, összesen 208.593 forintot megszavazni? Akik megszavazzák, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség megszavazza. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Dologi kiadások; 72.106 forint. Elnök: Megszavazta tik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvasm). Bevétel: Járulék a büntetéspénzek országos alapjából a számvevőség költségeihez: 1.600 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Királyi kúria. Rendes kiadások XX. fejezet, 2. czíui. Rendes bevételek: VIII. fejezet. 2. czím. Kiadás: Személyi járadóságok 503,713 forint. Bernáth Dezső jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! A költségvetés ezen része szerint ezentúl a királyi Kúriához azon számfeletti tanácselnök és azon számfeletti bírák lennének kinevezendők, kikről az 502. számú törvényjavaslatban lesz majd intézkedés. Mivel azonban az igazságügy miniszter jelentése és a pénzügyi bizottságnak jelentése között az az eltérés fordul elő, hogy a pénzügyi bizottság ezen költségeket egy feltételhez kötötte, at. ház előtt áll most az a kérdés, vájjon ezen költségeket megszavazza-e feltétlenül úgy, a mint az igazságügyminiszter úr kívánja . . . Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Feltételesen! Mérey Lajos: Vagy azon feltétellel, a mely föltételhez azt a pénzügyi bizottsághoz kötötte. Ezen tételnél ezen költségvetés t. előadója és Wlassics Gyula t. képviselőtársam által ma, az igazságügyrainiszter úr által pedig tegnapelőtt felhozott egy körülményre kényszerülök visszatérni, a mely a kúriánál felmerült nagy hátralékok apadására nézve hozatott fel. Ok mindhárman azon véleményen vannak velem szemben, hogy a rendszeres magánjogi kódex léte nem lenne befolyással a hátralékok apadására. Én megvallom, némi vigasztalást merítettem Wlassics Gyula t. képviselőtársam felszólalásából annyiban, a mennyiben ő ezen kérdéssel kapcsolatban kicsinyelte Montesquieu felfogását, igy tehát önmagamat nem tarthatom olyan férfiúnak, ki el nem bírná, ha viszont sokkal kisebb emberek kicsinylik az én felfogásomat, mint milyen Montesquieu volt. De hogy Montesquiennek némileg igaza lehetett, azt én megtanultam azon rövid idő alatt, mely rendelkezésemre állott, magának az igazságügy miniszter úrnak 1891. évi jelentéséből, a mely jelentésében ismertette a királyi táblák ügyforgalmát minden perre és általában a beadványokra vonatkozólag. Ezen rövid idő alatt csak annyi fáradságot vehettem magamnak, hogy hazai adatokkal foglalkozzam, fentartom magamnak azt a jogot, hogy az igazságügyi miniszter által élénkbe rajzolt külföldi állapotokkal szintén foglalkozzam, mert a hazai állapotok után joggal következtetem, hogy az a külföldön sincs másképen, hogy tehát ő tévesen mutatkozott a példákra, mert azok nekem adnak igazat. Összehasonlítottam ugyanis az erdélyi viszo nyokat a magyarországi viszonyokkal. Az 1891. évi igazságügyminiszteri jelentésből, mely jelentésnek tehát itt hitelt adni keli, azt tapasztaltam, hogy Erdélyben minden más pert és beadványt illetőleg nincs meg az a kedvező arány a perek kisebb számát illetőleg, mint a mi van a rendes perekre és az örökösödési perekre vonatkozólag. Mig ugyanis átlag Magyarországon egyes törvényszékre rendes per 375 esik, Erdélyben csak 213; és mig Magyarországon az örökösödési per egy-egy törvényszéknél átlag 112, Erdélyben csak 97. Valaki azt az ellenmondást hozhatná fel, hogy ez indokát íeli talán abban, mert Erdélyben aránylag kisebb számú a lakosság. Én fáradságot vettem magamnak, ennek is utána számítani, és számításaim azon eredményre vezettek, hogy a rendes és örökösödési perek, a melyekre nézve a magánjog létele mindenesetre befolyást gyakorolhat, Magyarországon kevesebb számú emberre esnek, mint Erdélyben, mert Magyarországon minden 700-ik lélekre esik egy ily per, Erdélyben pedig csak minden 885-ik emberre esik egy. Azt hiszem tehát, hogy még sem volt az én következtetésem egészen alaptalan, a mikor azt állítottam, a mit állítok ma is, hogy a hátralékoknak ós a rendes pereknek valamint az örökösödési perek apasztására magánjogunk meglétele mindenesetre befolyást gyarolna. Még egy kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni arra nézve, hogy, mivel ő csak most kívánja a t. háztól, hogy a kúriánál számfeletti tanácselnököt és számfeletti bírákat alkalmazhasson, vájjon nem téves-e azon értesülésem, hogy ő már ezen költségek beterjesztése és kivált ezen költségek megszavazása