Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

862. orseágos ülés 1898. noverofcer 20-án, hétfőn. dőn azok visszaszerzése iránt lépések tétettek, a bíróság annak útját szegte. Az elkezdés néhány nemét bátor leszek itt érinteni. Azt mondja egyik esetben a vagyonkezelő, hogy eladtam a birtokot 280.000 forintért, a szerződésben kikötöttem, hogy a térinertekért jót állok, felmérettem, 170 holddal kevesebb lett, tehát a vételárból 25,400 forintot visszafizettem. A másik eset ez: eladtam ezen birtoknak zálogbóli kiválthatási jogát 135.000 forintért, köteleztem magamat, hogy a telekkönyveket ennyi és ennyi idő alatt rendezem, ez nem sikerült, a vevő vissza akart lépni, ezt jelezte: tehát 30.000 frtot leengedtem. Ugyanezen számadásban többek közt az is benfoglaltatik, hogy N. N. járásbírónak jutalomdíj fejében kiadtam 500 forintot, ezen összegek visszaszerzése iránt a lépések megtétettek, de ez még eddigelé nem sikerűit, most vannak az ügyek folyamatban, reményeket fűzök hozzá, hogy ez sikerülni fog. Hanem akkor majd meglátom, hogy fog az igazságügyininiszter úr viselkedni, ha a kérvény a kártérítés iránt a ház asztalán lesz; de nem tételezem föl a t. igazságügyminiszter úrról, hogy Magyarországot azon államok közé engedné sorolni, a hol százezrekre menő hagyatékok elkezeltetnek és azután nem akad gazdájuk. De tovább is kell menni. Én a bírói felelősségről szóló törvényjavaslat megalkotásához oly reményeket fűzök, hogy akkor oly esetek, a minőt felemlíteni bátor leszek, többé nem fognak előfordulhatni. Az 1881: LIX. tcz. 60. §-ának 2. pontja azt mondja : »Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tiz év alatt, ba pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó olyan új bizonyítékokat hoz föl, melyeket az alapperben nem használt, akkor perújításnak van helye.« E

5 szavak elég világosak. De a törvény mégis kijátszatott, csak azért, hogy a magyar királyi kúriának reputácziója, az igazság rovására bár, megmentessék. Az eset ez: Midőn a felperes nem egy, hanem egész halmaz új bizonyítékot szerzett be, a két első bíróság azt mondta, hogy a felperes annyi új bizonyítékot csatolt, mint az alperes kontra, ennélfogva perújításnak helyet adni nem lehet, tehát a bizonyítékot font számra mérték. Pedig t. ház, tudnivaló dolog, hogy a csatolt okiratok magokban véve még nem képeznek teljes bizonyítékokat, kivéve a közokiratokat, tehát azok érvénye a külön bizonyítástól függ. A fél hivatkozott az általam idézett törvényre, de hiába, hogy nem boldogulhat, mert a királyi kúria, képzelt reputácziójának megmentésére, bár az igazság rovására, kimondotta, hogy, ha sikerülne is bebizonyítania felperesnek állításait, perújításnak helyet adni még sem lehet, mivel a királyi kúria ezeket a bizonyítékokat már elfogadta. Ez szégyenteljes .állapot. Ha kívánja a t. igaz ságügyminiszter úr, rendelkezésére bocsátom az adakat. A fél nem ment a fegyelmi bírósághoz, mert a most érvényben lévő törvény alapján nem lehet. Az elmondottak alapján bátor vagyok a t. igazságügyminiszter urat ismételten arra kérni, hogy, ha a várva-várt polgári törvénykönyv megalkotása sikerülni fog, részint a bírói önbecsérzet növelése tekintetéből, részint az igazságot kereső közönség megnyugtatására ne késsék a bírói függetlenség mellett a bírói felelősségről szóló törvényt is megalkotni. A költségvetést különben pártállásomból kifolyólag sem fogadom el. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen följegyezve, kérdem tehát, kíván e még valaki szólam ? Szalay Károly: T. ház! Beszédemet én is joggal kezdhetném azzal a szólammal, hogy nem kívántam felszólalni. Mert tény, hogy, ha a a t. igazságügyminiszter úr tegnapelőtt nem nyilatkozott volna úgy, a mint tette, akkor alig tudtam volna hallgatási vágyamat legyőzni. A t. miniszter úr szokott kedélyes modorában válaszolt Mérey Lajos t. képviselőtársamnak. Én azt hiszem, hogy az ily modorú válaszok sok mindenre jók lehetnek, de arra nem alkalmasak, hogy tárgyalásainkat objektívekké tegyék. (Helyeslés a szélsőbalon.) De hát Mérey Lajos képviselőtársam nem szorult arra, hogy én őt védelmembe vegyem, elvégzi ő a dolgát úgy és annak helyén, a mint azt jónak látja. Felszólalásomra okot adott az igen t. miniszter urnak egy pozitív kijelentése, a melyet Várady Károly képviselőtársamnak válaszolva tett. Azt mondja ugyanis, hogy, ha konkrét esetben panaszszal járulnak hozzá, mint az igazságügyi szervezet feje, valamint mindig kötelessének tartotta, úgy ezentúl is kötelességének fogja tartani, hogy a reá bízott érdekeket minden irányban a kellő úton és módon megóvja és érvényesítse. Kérdem a t. miniszter urat, vájjon ezen specziális nyilatkozatában nem csalta-e meg emlékező tehetsége ? Mert egy különös akta van itt a kezemben. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Az eset a következő. 1890-ben mind a három bíróság, tehát a kúria is több évi fegyházra ítélte egyik védenczemet; minthogy azonban az ítéletek csak hiányos, még pedig nagyon is hiányos vizsgálatnak voltak a következései, perújítással éltünk. Az elsőbíróság — valószínűleg hozzájárult e határozatához az is, hogy nem akart saját magával konfliktusba jutni — a perújítást nem tartotta megengedhetőnek, azonban a csalhatatlan bizonyítékok hatása alatt egyúttal kimondta "azt is, hogy mind az