Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

250 262. orMágoi ülés 188S. november 80-áa, hétfim. semmit sem tud, csak ő maga tud valamit«. Erre az illető úri ember közbe szól : »Ki a másik ?« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az illető azt mondja: »Az a másik Csemegi Károly*. Erre az előbbi azt mondja: »Igen ám, de én joggak. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter.* Tessék nevetni! Polónyi Géza: Jobban hiszem azt, hogy csak ő tud valamit, mindenki más semmit. Ha ez így van, lehet, hogy személyes motívumok is játszanak közbe e kérdésben. Engem azok nem érdekelnek, hanem midőn azzal a ténynyel állunk szemközt, hogy a királyi kúria tanácselnöke, a ki ezen állást eddig jól töltötte be, mert ellene kifogás nem volt, és ő Felsége a magyar király által az akkori kormánynak bizonyára tanácsára és véleményére, az igazságügy terén szerzett magas érdemekért a Szent-lstván-rend középkeresztjével tüntettetett ki, (Úgy van! a sz4ső baloldalon.) a mely kitüntetésben — nem az én véleményem szerint, de ;iz ország közérzíílete szerint — a valódi érdemek jutalmát szokták látni: akkor szabad abban az országban, a mely monarchikus, a t. igazságügyi miniszter úrral szemben kérdeznünk, hogy vajjou az az ember, a kit ő Felsége magas kitüntetésre méltónak tartott, érdemes-e arra, hogy a kúriai másodelnöki állást ő töltse be, a helyett, hogy az mással töltessék be, a kinek ilyen érdemei nincsenek. (Mozgás jobb felől.) Már most, t. képviselőház, kutatnunk kell, — mivel tehetség, jellem, szorgalom, nem lehetnek mindig okok arra, hogy az illető mellőztetett, — mik lehetnek a mellőzésnek az indokai. Hogy az illető 1848-ban megtette kötelességét ? Engedje meg a t. miniszter ur, hogy talán én se hozzam ezt fel mellőzésének okául. De van két más dolog, t. ház. Szájról-szájra megy az és én alkalmat szolgáltatok a t. miniszter úrnak annak bebizonyítására, hogy a dolognem így áll. Az illetőnek — mint mondják — két halálos bííne van, az egyik az, hogy valóságos belső titkos tanácsos és kúriai tanácselnök létére, a belvárosban az ellenzék jelöltjére, báró Kaas Ivorra merte adni szavazatát. A másik, a mit én még veszedelmesebbnek tartok, az, hogy a kúria másodelnök! állását politikai állássá degradálta. Mert köztudomású dolog, hogy az illetőnek az egyházpolitikai kérdésekben nem az az álláspontja, mint a t. miniszter urnak; és minthogy a kúriai másodelnök egyúttal a főrendiház tagja is, a bírói állásnak kellett szenvednie azért, hogy a politikai állást az illető be ne tölthesse. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbálon.) Mi ez más, t. képviselőház, mint a legfelsőbb bírói székbe belevinni annak a politikának fegyvereit, a mely aláássa a nemzet-erkölcseit, a mely tönkreteszi a magyar államot, legyen az akár liberális, akár konservativ. Ezek tények, t, képviselőház, melyeknek okszerű konzequencziáját levonhatja mindenki. Az mellékes, hogy köztudomású az a viszony, melyben a t. képviselő úr az illetővel állott. Én elhiszem, higyjék el önök i«, a t. miniszter úr ilyen nagy kérdésben képes egyéni érdekeit szubordinálni. De az iránt az országnak megnyugtató válasz kell, hogy ö Felsége előtt is nem szerepeltek indokok akkor, mikor valaki épen azon közpályán, a melyen ő Felségétől a legmagasabb kitüntetést nyerte, ily feltűnő módon mellőztetett. Mert ha szabadulni akarnak a t. miniszter urak azoktól, a kiket magukra nézve csak kellemetleneknek, nem is szólva azokról, kiket veszélyeseknek tartanak, akkor a szabadulásnak egy kellemesebb módját is tudta volna találni a t. miniszter úr. Mint például gondoskodtak akkor, midőn arról volt szó, hogy a t. miniszter úr többé nem fogja betölteni az igazságügyminiszteri tárczát; a t. miniszter úr már akkor ki volt szemelve a közhiedelem szerint kúriai elnöknek. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem igaz! Polónyi Géza: Nem igaz? Azt mondja a t. igazságügyminiszter úr? Hát majd felkérek mást, hogy nyilatkozzék, igaz-e vagy nem. Hanem arról nem beszélünk, t. ház, hogy igaz-o vagy nem. (Bálijuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) Azt én itt nem akarom vita tárgyává tenni, hanem annyi bizonyos, hogy a terv nem is volt rossz: Szilágyi Dezső a volt igazságügyminiszter kúriai elnök, Czorda Bódog, a volt államtitkár másodelnök; akkor azután a kúria politikai expoziturává tétele teljes és világos. Engem tehát nem ezen pletykadolgok érdekelnek, engem mint kötelességtudó képviselőt az érdekel, hogy a magyar királyi kúria magas rangú állásait (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) a politika szolgálatába állítani nem sza bad, nem lehet, és a ki ezt teszi, nem lehet méltó rá, hogy a képviselőház őt bizalmával megajándékozza. Épen azért addig, míg a t. miniszter úr ezeket meg nem czáfolja, fokozottabb mérvben, mint valaha, bizalmatlansággal viseltetem iránta, költségvetését pedig el nem fogadom. (Éljenzés a szélső baloldalon) Papp Elek jegyző: Kováts József! Kováts József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi tárczának szombati tárgyalása alkalmával Mérey Lajos t. képviselőtársam a polgári kódexnek kova-előbb megalkotását követelte s kifejezte abbeli véleményét, hogy, ha