Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

252, országos ttlés 1898. november 20.&n, hétfőn. 245 közigazgatási bíróságok életbeléptetése lehet­séges, hogy csak rövid idő kérdése, ez annál inkább kívánatos, hogy úgy ezen közigazgatási bíróságok magasabb képzettségű egyénekkel töl­tessenek be, és hogy itt a magasabb képzettség a pályájuk közben vizsgára kényszerítés által éressék el, és ezen egyénekkel töltessenek be ezeo magasabb közigazgatási állások is. T. ház! Midőn ezeket így előadni szeren­csém volt, még rövid időre leszek bátor a t. ház figyelmét igénybe venni. A bűnügyi téren gya­korlattal biró egyének, de maguk az államszol­gálatba lépni óhajtó qualifikált egyének is gyakran kénytelenek egy igen nevezetes ok­mány beszerzésének fáradságát magukra vállalni, és ez a községi erkölcsi bizonyítvány. Az utóbbi időben a kriminális téren működők gyakran találkoznak ezen nagy jelentőségű községi bizo­nyítványban oly kitételekkel, melyek a politikai és egyéni szabadságnak határait mélyen sértik. Nevezetesen felolvastatnak ezen községi bizo­nyítványok szokás szerint a tárgyalás folyama: alatt, és a községi jegyző urak nem tudom mi­féle rendeletre, megbízásra, ágy stilizálják e bizonyítványokat, hogy az illető egyénnek po­litikai magaviselete ilyen és ilyen. Hát ez, kérdem, mi akar lenni ? Hát Ma­gyarországon most már az illető egyének poli­tikai állásáról, vagy a kinevezés vagy a bün­tetés folyamán akar ítélkezni a törvénykezés, akar ítélkezni a t. igazságügyi, vagy nem tudom, miféle kormányzat. Mikor elolvastam és hal­lottam ezen kifejezést, azt hittem, hogy talán muszka Lengyelországban vagyunk, mert másutt az egész világon lehetetlennek tartom azt, hogy bármily egyénnek, bármily czélra községi bizo uyítvány kiállíttassák és szükséges legyen a magasabb köröknek, vagy a törvénykezési ha­tóságoknak megmondani, hogy valamely egyén­nek milyen a politikai magaviselete, a melyben visszatükröződik annak meggyőződése. Ezek azok, a miket a t. igazságügyminiszter úr és a t. ház figyelmébe ajánlani bátor voltam, és tekintettel arra, hogy Magyarországon az egyéni és politikai szabadság nem azon az úton halad, a melyet mindenki várhatna, az előadottak folytán és politikai pártállásomnál fogva is a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Wlassies Gyula! WlassiCS Gyula: T. képviselőház! (Hall juk! Halljuk!) Annak az általános óhajnak engedye, hogy a költségvetést mielőbb letár­gyaljuk, nem volt szándékom a költségvetési vitában, legkevésbbé pedig az igazságügyi költségvetés tárgyalásában részt venni, (Halljuk! Halljuk!) mert hisz azok a nagyobb szabású problémák, melyeket itt megbeszélhetnénk, leg­közelebb úgy is konkrét alakban kerülnek a t. ház elé és akkor bő alkalmunk lesz ezeket megvitatni. Ha mégis felszólalok, teszem azt csak azért, mert a tárgyalás folyamán oly észre­vételeket hallottam, a melyeket a magam részéről megjegyzés nélkül uem hagyhatok. Igaz ugyan, hogy az igen t. miniszter úr az ő szokott nagy bravúrjával, (Mozgás a szélső baloldalon.) ékes­szólásával és hatalmas erejével ezen kérdések legtöbbjére már válaszolt. (Úgy van! jobb felől.) Polónyi Géza: Még egy szuperlativuszt! (Derültség a szélső baloldalon.) WlaSSÍCS Gyula : Gondolom, az ékes­szólását csak nem méltóztatnak kétségbevonni'? (Tetszés jobb felől.) Azt hiszem, hogy van az észrevételeknek oly része is, a melyre nézve talán szükséges, hogy a kormányt és igy az igazságügyminiszter urat is támogató párt részéről történjék bármily szerény nyilatkozat. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki a miniszter úr politikájának egészét úgy bírálja meg, hogy a miniszter úr az igazságügy bajait inkább a részletek orvos­lása utján kezeli, és a maga nagy erejét, tehet­ségét nem szenteli az igazságszolgáltatás főbb kérdéseinek rendbehozására, ez határozottan nem igazságos bírálat. (Úgy van ! jobb felöl.) Mindenre el lehetett készülve a t. miniszter úr, de arra, hogy ezzel vádolják, egyáltalában nem, mert méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ott is, a hol részleges intézkedéseket hozott a, miniszter úr javaslatba, a leghatározottabban maradandó alkotásokra törekedett. Itt van például a sommás eljárás és a bírói szervezeti novella. Semmi sem bizonyosabb, mint hogy ezeket, mint maradandó alkotásokat illesztette be a legíszláczió a törvény­könyvbe. Egyébként mindenki tudja, hogy a miniszter úr igazságügyi politikája felkarolta jogéletünk összességét. Evekre kiterjedő munka­programmot állapított meg, úgy, hogy évek hosszú sorára igazán előírta, hogy mi lesz a teendő és ettől nem igen fog valaki eltérhetni. (Halljuk! Halljuk!) Mi tehát egy nagy kon­czepczióval állunk szemben, a melynek gyű*­mölcsei részben már a törvénytárban vannak, részben pedig itt a t. ház előtt fekszenek. Mél­tóztatnak tudni, hogy csak néhány hét választ el bennünket két nagy fontosságú javaslatnak, a kötelező polgári házasságnak és a bűnvádi perrendtartásnak beterjesztésétől. Továbbá hat nagyobb szabású előadói tervezet van közkézen. Ily körülmények közt nem ugyan nagyobb sikerrel, mert ezt nem mondom, de az ellenzék szempontjából sokkal helyesebben lehetett volna azt az ellenvetést tenni, hogy az igazságügyi miniszter sok nagyszabású kérdést ölel föl, (Úgy van! jobb felől.) sem mint azzal vádolni, hogy figyelmen kivtíl hagyja az igazságszolgáltatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom