Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

§40 261, oraságos filét 1893, november 18-án, szombaton. táblánál konstatált szükséges létszámszaporítás következik. Ezt ma akartam már megemlíteni, különben azt hiszem, hogy lesz alkalmam, mikor a kép viselő úr egyéb kifogásokkal és egyéb — elismerem — teljesen jogosált kritikával fog előlépni annak értékéről a házat felvilágosítani. Különben ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Bernáth Dezső jegyző : Visontai Soma! (Felkiáltások Holnap.') Mérey Lajos: Határozottan félremagyarázott szavaim helyreigazítása ezimén kérek szót. Én minden képviselőről meg vagyok győződve, hogy ő képviselői kötelezettségét úgy teljesíti, tehetségét azon fokig érvéiryesíti, a mely fokig neki az állásában és az ő egyéni értékében megadatott. Én a t. miniszter urat arra a térre, melyre ő az én személyemmel szemben ereszkedett, nem követhetem, mert én minden egyes képviselőtársamról felteszem, hogy a legjobb szándékkal és a legjobb akarattal mondja azokat meggyőződéséből, a miket mond és nem az a czélja, hogy vicezekkel és személyes élíí mókálásokkal valaki talán kinevettessék, hanem az ügy, a mely tárgyalás alatt van, annyira mozdíttassék elő és annyira hozassék tisztába, a mennyire tőlünk telik, kinél jobban, kinél gyengébben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen t. igazságügy miniszter úr szavaimnak igen sok mondatát félreértette. Én nem azt mondtam és nem azt akartam mondani, nem is azt értettem, hogy én egy rendszeres magánjognak létezését már olyannak tekintem, a mely a pereket úgyszólván kizárná, a mely a restan eziát eo ipso lehetetlenné tenné, hanem bátorkodom ma is az 8 roppant igazságosnak látszó kijelentései daczára azon meggyőződésemet ismételni, hogy Magyarországon 1843 óta semmiféle igazságügy miniszter úr nem tehetett jobb és nagyobb szolgálatot a hazának az igazságszolgáltatás teréíi, mint ha a magánjogi törvényt már megalkotta volna. (Úgy van! Úgy vau! a szélsőbalon.) Ha ő abban a véleményben van. hogy ez mellékes körülmény a perek számára és a restancziära vonatkozólag, ez nézet dolga, erre azt jegyzem meg, hogy ő tanár volt, theoretikus ember, ő nagy dialektikus, de nem praktikus jogász, én húsz év óta praktikus ügyvéd vagyok és meggyőződésemet a gyakorlati térről merítve, bátorkodom itt mondani, hogy az jelentékeny gyógyszer lenne Magyarországon a perek apadására. Azért lesznek perek, vannak másutt is és lesznek is, de a kapricziózus perek számának, a melyeknél senki seiu tudja, sem bíró, sem ügyvéd, hogy kinek van igaza, apasztására vagy megszűntetésére jelentékeny eszköz. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tévesen méltóztatott felfogni abbeli kijelentésemet is, mely a kúria restancziáinak apasztására vonatkozik, és ha azt hiszi az igazságügyminiszter úr, hogy itt azért szólalok fel, hogy önmagammal konverzáljak, abban nagyon téved, mert én a t. képviselőház iránt i'y figyelmetlenséget, — bocsánatot kérek, — ily gyerek séget elkövetni nem szoktam, nem fogok és nem akarok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Határozottan állíthatom, és a gyorsírói feljegyzésekből is igazat merítek, hogy a t. miniszter úr maga volt az, a ki első felszólalásában azt mondotta, hogy néhány év múlva fog leapadni a restanezia, ha tehát én azt ismételtem és ha meggyőződésem szerint kijelentettem, hogy ez nem elegendő annak a riagy czélnak elérésére, melyet magunk elébe tűztünk, akkor én nem magammal konvergáltam, hanem a miniszter úr kijelentéséből merítettem észrevételeimet. A kisebb büntető perekre vonatkozó meg jegyzésemet sem úgy értettem, nem is úgy mondottam, hogy a felebbezéseknél az elutasítás már az elsőbíróság feltétlen tetszésére bízassék . .. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: És ne függeszsze fel a végrehajtást! Mérey Lajos: Legyen szabad egy konkrét eüetet felhoznom. Megtörténik gyakran a gyakorlati életben, hogy elmarasztalnak valakit pénzbirságban, de neki nem annyira a birság, mint az elítéítetés fáj és addig akarja a port húzni, a míg lehet, gyakran kényszeríti az ügyvédet, hogy húzza az ügyet. A törvény világosan kimondja, hogy kisebb perekben két egybehangzó bírói ítélet esetén további felebbe zésuek helye nincs, a hol az anyagi jog nem is vitás, a hol világos, hogy a fél nem akar egyebet, mint az ügyet halasztani, ott nem volna rá szükség, hogy a kúriához kelljen a port fölterjeszteni. Erre értettem, hogy számos oly ügy van, a mely nyilván elutasítandó, mert felebbezésnek nem kellene föl terjeszteni s ez jelentékenyen apasztaná az elintézendő ügyek számát. Végűi ki kell jelentenem, hogy a t. igazságügyminiszter úr, bármennyire nem méltányolja a fölszólalásokat, bármennyire kicsinylőleg nyilatkozik is azokról, és bármennyire akarja is azokat gúny tárgyává tenni, én képviselői kötelességemet úgy fogom teljesíteni, a mint meggyőződésem és lelkiismeretem sugallja és senkinek másnak nem adok számot, mint lelkiismeretemnek és választóimnak, nem pedig az igazságügyminiszter úr furcsa ízlésének. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Első sorban személyes oldalával fogok foglalkozni a képviselő úr imént elhangzott szavainak. A képviselő úr arra a térre vitte a dolgot, mintha valaki őt képviselői kötelességé-