Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

228 251. országos tilés 1808. aorember 18-án, ssombatos. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a jelentés olvasottnak tekintessék? (Igen!) A jelentés olva­sottnak tekintetik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások, XX. fejezet, l.czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 1. czím. Kiadás: Személyi járandóságok; 208.593 frt. Papp Elek jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Az igaz­ságügyi tárcza költségvetése lévén napirenden, én első sorban is az igazságügyi miniszter úr­hoz a kodifikáezió ügyében néhány kérdést leszek bátor intézni. A múlt évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával az igazság­ügyi miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy mi ellenzékiek siessünk minél jobban a lamen­tálással, mert maholnap elfogy rá az idő, és különösen igyekezzünk a bűnvádi eljárásra vonat kozó javaslatnak, valamint a teljes czivilis el­járásra vonatkozó javaslatnak sürgetésével, mert bizony kifogyunk az időből. Hát, a mint látjuk, e két törvényjavaslat a mai napig sincs előter­jesztve, és így az én tiszteletteljes felszólalásom még sem megy lamentáczió számba, hanem tel­jes jogosultsággal bir. Azt vagyok bátor tehát ismételve kérdezni, hogy a bűnvádi, valamint a teljes czivilis el­járásra vonatkozó javaslat mikor lesz olyan stádiumban, hogy a ház elé lesz terjeszthető? Egyébként bátor vagyok a t. miniszter úrhoz kérdést intézni az iránt, hogy a kúriai bírás­kodásra vonatkozó javaslattal, melynek tárgya­lását úgy az országgyűlés összeillésekor, vala­mint később is számosan sürgettük, hogy e nagy horderejű és a mi viszonyaink közt igen nagy fontosságú törvényjavaslattal vájjon miért törté­nik az, hogy annak úgyszólván csak egy pár szakasza került ez ideig a bizottságban tárgya­lásra, és van-e szándéka a miniszter úrnak azt minél előbb letárgyaltatni ? A miniszter úr beterjesztette a büntetőtör­vénykönyv novelláját is, ezt is a nélkül, hogy gondoskodnék arról, hogy az a ház tanács­kozásai alá kerüljön, s így a mostani törvény­könyv elavult és téves intézkedései kijavíttas­sanak. Kérdem azután, hogy az általános pol­gári törvénykönyvnek az örökösödésre és a csa­ládi jogra vonatkozó része, mikor lesz benyújt­ható, valamint kérdem, hogy a kötelmi és dologi jogra vonatkozó rész, melyről tavaly azt mondta, hogy még csak az előkészítés stádiumában van, azóta mily stádiumba jutott'? Azután, mennyire van előkészítve az ügyvédi rendtartás és meny­nyire az új katonai büntetőtörvénykönyv ? (Fel­kiáltások a szélsőbaóln: Ez az !) Kérem a miniszter urat, nyilatkozzék a jogkereső közönség megnyugtatására az iránt is, mikor szándékozik életbe léptetni a sommás eljárásról s a fizetési meghagyásokról szóló, már megalkotott törvényeket? Volna pár megjegyzésem a kúriai restan­cziákra nézve is. A miniszter úr az indokolás­ban maga is sokallja, hogy a restancziák 1893. június végén meghaladták a 11 ezerét. Ennek panaczeájaképen egy tanácselnök és két bíró alkalmazását kívánja s az erre vonatkozó javas­latot már tárgyalta az igazságügyi bizottság­gal. Szerintem ez az intézkedés nem lesz ered­ményes, és bár tudom, hogy nálunk nehezen szakítanak a megszokott régivel, még is bátor vagyok azt a bizonyára gyakorlati eszmét fel­vetni : nem lehetne a restaneziákat oly módon apasztani, hogy a kúriai ítélő tanácsok tagjai számát leszállítjuk ötre ? Ezzel igen sok erőt lehetne nyerni, talán három új tanácsot, s ezzel a kúriai ítélkezés alapossága nem szenvedne. Ajánlatos volna az 1883. évi VI. tez. restitu­cziója is, minthogy a nagy restaneziákat épen ez apróbb büntető ügyek okozzák, melyeknél helye van a kúriához való felebbezésnek. Azonkívül bátor vagyok elmondani véle­ményemet a kúriánál legutóbb előfordult és a hírlapokban is tárgyalt személyes kérdésről. Talán a miniszter úr lesz azon helyzetben, hogy indokolhatja, miért mellőzte a szóban forgó állásra történt kinevezésnél az ország egy igazán nagy tudományú férfiát. Azt hiszem, ez eljárása ellentétben van az ő ismert pozsonyi levelével, melyben azt mondta, hogy ő a kellő férfiakat a kellő helyre akarja állítani. Úgy tudom, hogy Csemegi Károly a ma­gyar jogászviíág egyik kitűnőségé. Lehetnek fogyatkozásai, tévedései, lehetnek kifogások a személye ellen, de az ő érdemeivel, az ő tudo­mányosságával én, szerény meggyőződésem szerint, Magyarország egyetlenegy bírájának képességét, tudományosságát, érdemeit nem tudom párhu­zamba helyezni. Hogy tovább menjek, bátor vagyok a t. miniszter úr szives figyelmébe ajánlani azt az eljárást, a melyet Magyarország összes köz­igazgatási hivatalai az ügyvédi karral szemben követnek. Az ügyvédi rendtartásba be van iktatva az, hogy az ügyvéd az ország minden bírósága és hatósága előtt jogosítva van feleket képviselni. Igen sok ügyvédnek, s magamnak is számos esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy bizony az ügyvédi kart sem a rendőri, sem a pénzügyi, sem a szolgabírói, vagy általában közigazgatási hatóságok nem respektálják. Hiába produkálja a törvény által megkívánt meghatal­mazást, még csak nem is értesítik, figyelembe sem veszik, s tárgyalnak nélküle. (Igazf Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen sok esetben ez az oka annak,, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom