Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

224 251. országos filé* 18»3. november 18-án, szombaton. Azon konkrét indítványnak, melyet b. Andre ánszky t. barátom tett, és a mely a szőlődézsmaváltsággal terhelt tönkrement szőlőterületekre vonatkozik, jogosultságát én elismerem. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban nem szabad, hogy ebben az állam annyira menjen, hogy ily ürügy alatt egyesek, talán jogosulatlanul, a tartozás alól kivonhassák magukat, sőt azt hiszem, hogy a szanálás első módja az, hogy ezen tönkrement szőlőterületek hivatalból vétessenek fel, mert akkor gyökeresen lehet a bajt orvosolni. Ezeket előadva, s utalva arra, hogy e határozati javaslat a kormány ititenezióinak teljesen megfelel ugyan, de annak ilyetén szövegezése, s a kormánynak utasítása felesleges és czéltalan, kérem a t. házat, mé'tóztassék ettől eltekinteni, s a tételt megszavazni. (Helyeslés jobb felöl.) Péchy Tamás: T. ház!.. . Elnök: A tanácskozás be van fejezve. (Mozgás bal felöl.) Péchy Tamás: Kérem, talán egy kicsit én is sejtek a házszabályokhoz. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Elnök: A házszabályokat én kezelem, és a mennyiben már előzőleg Atzél Péter képviselő xír személyes kérdésben szót kért, neki kell, hogy első sorban a szót adjam. (Halljuk ! Halljuk!) Atzél Péter: T. ház! Pár szóval személyes kérdésben kívánok a t miniszter úr szavaira reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn határozati javaslatomat benyújtottam, az volt a szándékom, hogy a kormány figyelmét felhívjam azon dolgokra, melyek a szőlők rekonstrukczió jának gyorsabb menetet adhatnak. Tavaly, úgy a t. miniszter úr. mint a miniszterelnök úr is, elfogadták határozati javaslatomnak azt a részét, a mely arra vonatkozik, hogy az elpusztított szőlők birtokosai a pénzintézeteknél kölcsönt kaphassanak, vagyis, hogy a szőlő, mint ingatlan hitelképes legyen. Határozati javaslatomat a t. ház tavaly elfogadta, s az csakis papiroson v..n. Ezért szólalt un fel most másodszor, s most ugyanazt a határozati javaslatot tettem, a melyet a ház tavaly is elfogadott. Midim e határozati javaslatot újból benyújtottaai, az volt az intenczióm, hogy a kormány figyelmét e kérdésre felhívjam s e kérdést némileg mozgásba hozzam. A mi a miniszter úrnak észrevételeit a munkás, illetőleg paraszt-szőlőtulajdonosoknak adandó oltványokat illeti, az a megjegyzésem, hogy a legkevesebb, a mit a miniszter úr e szegény embereknek adhat, az, hogy ingyen adja az oltványokat, s azt, hogy ez oltványok pénzbe kerülnek, nagyon bőven kárpótolja az az adó alap, a mely ez által teremtetik. En tehát a miniszter urat arra óhajtottam kérni, hogy kegyeskedjék ezen oltványoknak ingyenes kiosztásával a munkás paraszt-tulajdonosra figyelemmel lenni, mert, ha a vagyonos birtokososztály szőlőit betelepíti, bekövetkezik az, hogy nem lesz munkás, a kivel a szőlőbirtokos szőlőjét megmunkáltathassa, inert nem lévén a parasztembernek szőlője, melyet maga munkai, kivándorol vagy másfelé keres munkát. Más óhajtásom nincs és nem is volt, mint az, hogy a kormány figyelmét felhívjam, s újra megsürgessem, hogy e kérdésben több erélylyel, több áldozatkészséggel és egyáltalában határozottabban működjék, mint eddig. (Helyeslés balról.) Elnök: Péchy Tamás képviselő urat illeti a szó. Péchy Tamás: T. ház! A házszabályok alapján félreértett szavaim értelmének rövid helyreigazítása ezéijából kívánok szólni, (Halljuk! Halljuk!) a mi, azt hiszem, a házszabályok szerint tulajdonképen az indítvány visszavonása előtt is helyén lett volna. (Úgy van! a baloldalon.) Azt kívánom megjegyezni, hogy én azt, hogy a t. miniszter úr semmit se tett volna, nem mondottam, mert nem is mondhattam, vagy rosszul fejeztem ki magamat, mert én csak azt mondtam, hogy a minisztérium ebben az irányban, melyben épen a magántevékenység felkölthető, nem tett eleget, mert ez épen az által volna felidézhető, ha azon hibákról, a melyek a regeneráczió alkalmával elkövethetők, a minisztérium által előre felvilágosítva, a gazdáközönség magát megóvhatná, és így nem volna kény telén a saját pénzének kiadása mellett keresztíílmenni az ezen kísérletezésekkel járó bajokon. Csak ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Csak köszönetemet fejezem ki a t képviselő úrnak, és ha félreértettem t. képviselőtársamat, bocsánatot kérek: igen jói esik, hogy legalább ezen diminuált elismerést zsebre rakhatom. (Derültség. Helyeslés,) Elnök: T. ház! A tanácskozás be van fejezve. Következik a szavazás. Magát a tételt 236.600 frttal. — nem is támadtatván meg. — méltóztatnak hozzájárulni, hogy elfogadottul jelentsem ki, (Helyeslés.) a mit ezennel megteszek. A kérdés már most az: méltóztatnak-e Atzél Péter képviselő úr határozati javaslatát elfogadni? (Igen! Nem!) Méltóztatnak kívánni, hogy a határozati javaslat felolvastassák? (Nem!) Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy kisebbség. (Felkiáltások bal felöl: Többség!) Meg fogjuk tenni az ellenpróbát. Kérem azon képviselő urakat, a kik a határozati