Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
202 250. orsjágos Ilés 1898. november 17-én, péntekek. Molnár Antal jegyző (olvassa): Bevétel 2,330.000 frt. Elnök: Megszavaztatok. Molnár Antal jegyző (olvassa): Állattenyésztés és tejgazdaság. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 16. ezím. Eendes bevételek: VI. fejezet, 12. czím, Kiadás 217.840 frt. Asbóth János! Asbóth János: T. ház! A t. miniszter úr buzgalmát, a melylyel már eddig is sikeresen előmozdította földmívelési érdekeinket, és azok között különösen az állattenyésztést is, a melyre nézve ép a legújabb időben tett fontos intézkedéseket, fel kívánom hívni oly ügyre, mely talán csekélynek látszik, de az én meggyőződésem szerint, és azt hiszem, hogy ebben igazat fog nekem adni minden gazda, fontos és meszszeható horderővel bir. Erre az ügyre bátor voltam a t. miniszter úr figyelmét felhívni már a múlt költségvetési tárgyalás alkalmával, nem ugyan itt a házban, hanem a pénzügyi bizottságban, és ez az ügy, t. ház, az olcsó marhasónak behozatala. Ugy tudom, hogy ez a kérdés Ausztriában a megoldás stádiumába jutott és annyival inkább szükséges, hogy nálunk is megoldassák, ha nem akarjak azt, hogy a magyar gazda az osztrák gazdával szemben handikapálva legyen. Hogy ez az ügy milyen fontos és miben van tuíajdonképen a hordereje, azt a t. ház engedelmével bátor leszek röviden illusztrálni. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy a gazdasági termények értéke megdöbbenő módon hanyatlik. Hogy mekkora ez az értékhanyatlás, ezt akkor lehet helyesen kalkulálni, ha számba veszszük a mai abnormis ázsió-viszonyokat, midőn ma az ázsió esaknem 7°/o ? azon alépítményén felül, a melyet a 19-es reláczió képez, hogy a vámfelpénz 25 1 /2°/o, a napóleoni még ennél is drágább, a londoni váltó pedig, azt hiszem, 127-30. És hogy daczára ennek az abnormis ázsiónak, a mely bizonyos tekintetben kiviteli prémium gyanánt működik, exportálni nem vagyunk képesek. A gazdasági termékek ezen értékhanyatlása, t. ház, egyelőre csak a gazdaságnak jövedelmét támadja meg. De számolni kell t. ház, azzal is, hogy ha ez így tart, akkor ez meg fogja támadni a bérviszonyokat és a föld értékét is. Ez oly körülmény, a melynek tényezőire nekünk befolyásunk nem lehet; ámbár egy tényezőre utalt tegnap Polónyi Géza t. képviselő úr, a hol igazán csak önmagunkat okolhatjuk a tekintetben, hogy a nagy budapesti malmok raktárai, daczára annak, hogy törvényesen fennállanak a gabonavámok, meg vannak telve vámmentesen behozott oláh és orosz gabonával, a melyek nyomják a magyar gabona árát. Ezen viszonyokkal, t. ház, ha kapcsolatosan tekintjük a magyar földinívelésnek és a magyar gazdának adózási viszonyait, a mi a földadót illeti, ez egy fis-tétel, a mely az marad azon reformjavaslat szerint is, a melynek alapelveivel tegnap volt alkalmunk megismerkedni. A tegnap publikált memorandum alapján, a mely ma még természetesen részletes bírálat tárgyát alig képezheti, csak azt kívánom konstatálni, hogy ezen adóreform-tervek szerint egy bizonytalan, egy távolabb jövőre kilátásba vannak véve messzebbmenő adóíeszállítások, egyelőre azonban szándékban a földadónak Y 20 / 0 " kai való leszállítása. Nem akarok ma számításokat tenni az iránt, hogy ezen 1 /2°/o-o& leszállításból fog-e egyáltalában valami a magyar gazda zsebében maradni. Csak azt kívánnám konstatálni, hogy az első hetekintésre ezen memorandumból azt látjuk, hogy a t. pénzügymmister úr a földmívelésből és a mezőgazdasági mellékes haszonbevételekből 100 millió frt olyan jövedelemre jutott, a mely eddig még megadóztatva nincsen, hanem csak ezután lesz megadóztatandó. Látjuk továbbá azt, hogy az általános jövedelmi pótadó helyébe lép egy progresszív jövedelmi adó, a mely a földadónak legalább 30°/o-ka lesz, ez a minimum, de lehet magasabb is. Konstatálni kívánom továbbá, t. ház, azt, hogy azon érdekeknek akkreditált orgánuma, a melyeket tegnap Polónyi Géza t. képviselő úr bizonyára nem premeditálva, hanem csak a szónoki rögtönzésben handlé-politikának nevezett, és a melyeket én, azt hiszem, helyesen az ingó tőke és a spekuláczió érdekeinek akarok nevezni, hogy ezen érdekeknek akkreditált orgánuma már kontestálja a 1 J ! Í°IQ adóleszállítást, és azt allegálja, hogy ellenkezőleg a magyar földbirtokot nagyobb mértékben lehet és kell megadóztatni. A mi, t. ház, a gazdasági ipart illeti, tudjuk, hogy annak igen nagy részét oly nagy adó terheli, hogy számos gazda kénytelen volt üzemét beszüntetni. Az adózási tételek kiegészítésében, azt hiszem, leglényegesebb az, hogy évről-évre emelkednek a különböző pótadók, mint községi, me gyei, beszállásolási, iskolai és egyházi adó, mely a magyar gazdát terheli. Ezen adózási viszonyokat összefoglalva, azt gondolom, hogy abban igazat fog nekem adni minden gyakorlati f gazda, hogy az ország legnagyobb részében a gazda csak úgy boldogulhat, ha racziouális fajmarhatenyésztést kultivál. Ebben a gazdasági ágban azonban mindig inferioritásban maradunk, és versenyképességünk mindig meg lesz bénítva, hogy ha nem konczedáltatik az olcsó marhasó, mely konczedálva vau versenytársainknak. Tudom, hogy e téren két ellenvetéssel ta-
