Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-250

196 350. országos Még 1898 november 17 én, pénteken. földmívelési miniszter úr, hanem mások fejében is gyökeret vert. Épen most olvashatjuk, hogy Debreczen város lakossága, és általában a Tiszántúli kerület mily lelkesedéssel adja össze a pénzt ezrivel, hogy ott egyetemet állíthasson. Míg más városok azon vitatkoznak, hogy melyik városban legyen az egyetem, a debreczeniek nem vitatkoznak, hanem azt mondják: adjuk Össze az egyetemre szükséges tőkepénzt s aztán állítsunk Debreczenben egyetemet. Ezzel az eszmével együtt, t. ház, felmerült azon eszme is, hogy a debreczeni egyetem kiegészíttessék a gazdasági tudományok fakulta sával. Ezt én helyesnek tartom, mert a gazdaság manapság már csakugyan tudomány fokára fejlődött. És a mi más tudományoknál áll, például a jogtudománynál, hogy sem a kizárólagos elméleti oktatás, sem a kizárólagos praxis nem elegendő valamely tudomány művelésére, hanem e kettő együttesen szükséges ahhoz, áll ez a gazdasági tudománynál is. Már a rómaiak a »iuris consultus« és »iuris peritus« közt különbséget tettek. Az egyik t. i. az elméleti, szerintük a holdba-má8zás volt, a másik, a kizárólagos praxis pedig csak mesterség. Öntudatosan a gazdasági tudomány terén is ma már csak az működhetik, a ki elméletileg és gyakorlatilag képzett. Én azt hiszem, hogy hazánkban előbb-utóbb be kell annak következni, hogy elméleti oktatás csak olyan helyen nyittassák meg, a hol a gyakorlati kivitelnek is helye van. Nem elég theoriákat állítani fel, meg kell kisérleni az életben, vájjon ezen vagy azon elmélet az életnek megfelel-e? (Általános helyeslés.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a t. földmívelési kormány nem az ügy iránti mellőzésből, vagy talán annak csekélyre való mérlegeléséből mellőzte a gazdasági tanárokat, hanem talán elkülönítetten akarta azok fizetését rendezni, gondolván, hogy addig pénzügyeink is javulván, a rendezés lehetővé lesz No, t. ház, én azt hiszem, hogy mi talán mégis vagyunk abban a helyzetben, hogy egy akadémia, négy felső tanintézet és kilencz földmíves iskola részére többet is adhassunk átalányképen, mint azon 13.000 frtot, a mit a földmívelésügyi miniszter űr a költségvetésbe fölvett. Ezek a tanár urak azt kérik, hogy ezen 13.000 forinthoz adjon a törvényhozás még 13.000 forintot, s ezen összeggel véglegesen szabályozva lesz a gazdasági tanárok fizetése akként, hogy egyenlő rangban, egyenlő állásban és egyenlő fizetésben is lesznek a többi tanárokkal, mert az mégis csak különös, hogy a gimnáziumi tanároknak több fizetésük van, mint a gazdasági intézeti tanároknak, holott ezek már gimnáziumot végzett ifjakat, tehát olyanokat képeznek, a kik már a középtanodákból kikerültek. Azt hiszem, hogy ez a t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a jövőben nem fogja kiterülni s oda fog törekedni, hogy ezen gazdasági tanintézetek tanárainak a fizetése azon színvonalra emelkedjék, a melyen a többi iskolák tanárainak fizetése áll. Minden iskolának lelke a jól, alaposan képzett tanár. Ha ily tanárokkal nem rendelkezünk, áldozhatunk bár ezreket iskoláinkra, czélt nem fogunk érni. Már is azt hallom, hogy tehetségesebb ifjak nem mennek, gazdasági tanári pályára, sőt a kik ott vannak is, elhagyják ezt a pályát, mert máshol jobb fizetésekre tesznek szert. Már pedig ki kellene választani a legjelesebb tehetséggel biró ifjakat s ezeket kellene tanárokká kiképezni, és hogy kedvet kapjanak, mindenesetre legalább is oly fizetést kellene nekik adni, mint a milyen a többi állami iskolák tanárainak van. (Helyeslés.) Előttem szólt Reitter János t. képviselőtársammii nem vagyok egy nézetben arra nézve, hogy azon 13.000 forintot, mely a költségvetésbe fel van véve, a t. miniszter úr majd talán nem méltányosan, hanem politikai pártállás s tudja Isten miféle személyes tekintetek, s kedvezmények figyelembevételével fogja tetszése szerint kiosztani; mert meg vagyok róla győződve, hogy a t, miniszter xrr igazságosan, lelkiismeretesen, s minden melléktekintet nélkül fogja azt a 13.000 forintot felhasználni, — a miből ugyan igen csekély rész jut egynek-egynek, — ha az összes tanintézetek alkalmazottai közt fog szétosztatni. Arra kérem tehát a t. házat és a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy, ha már ezen költségvetésben nem is lehet e bajon segíteni, legalább a következő költségvetést iparkodjék úgy esszeállítani, hogy e tanárok fizetése megjavíttassék, vagyis a többi állami iskolák tanáraiéval egyenlővé tétessék. Miután meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter úr erre törekedni fog, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés júbh felől.) Papp Elek jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! E tárcza költségvetése tárgyalásának általános vitájában különösen felhívtam a t. minister úr figyelmét arra a körülményre, hogy az állam az egész magyar Alföldön Debreczentől Magyar-Óvárig, Keszthelytől Kassáig, körülbelül tíz vármegyét véve, egyetlenegy földmíves-iskolát sem tart fenn. Azt vártam, t. ház, hogy akkor, mikor a földmívelési miniszter úr az,általános vita alkalmával szíves volt elmondani, és a földmívelési kormányzat eredményeképen igyekezett feltüntetni azt, hogy e minisztérium mennyit áldoz éss mennyire törekszik az erdélyi mezőség befásítására, hogy a lóheretermelés mily fokát érte