Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
194 860. országos Illés 1&93 november 17-én, pénteken. azokat a szegény embereket arra is, hogyan kell aszalni a zöldséget, a sárgarépát, a peszternákot a a petrezselymet, a miről azoknak eddig fogalmuk sem volt. Ezelőtt télen át a zöldséget a pinezébe rakták, a hol az rendesen elromlott s a szegény népnek levesbe való zöldsége sem maradt. Most egymásután jönnek zöldséget aszalni, s ezzel megmentik zöldségeiket. Ezért is különös köszönettel tartozom a t. miniszter úrnak. Ezelőtt kénytelenek voltunk gyümölcstermésünket házalóknak adni el, a kik azt potom áron megvették és cserekereskedést folytattak vele; pesti gyümölcskereskedő sohasem jött arra; ma már jött egy Herger nevű budapesti kereskedő, a ki waggonszámra vette meg a gyümölcstermést, bárha nem is a kellő áron, de mégis meglehetős pénzért. Ez által néhány ezer forint maradt ott a vidéken, a minek első sorban az államkincstár látja hasznát, mert azok a sze gény emberek a gyümölcstermés árából fizetik leginkább az államadót. Kettős érdek tehát az, hogy ott a gyümölcstermelést minél jobban fejleszszük. Azok az árak, a melyeket a pesti kereskedővel szemben elértünk, nem közelítik ugyan meg azokat az árakat, a melyeket el fogunk érni azon nemes gyümöcsfák termése által, a melyeket a miniszter úr ott ültetett, ha majd azok gyümölcsöt hoznak, mert arra is történt gondoskodás, hogy a klimatikus viszonyok is tekintetbe vétessenek a nemes gyümölcsfa ültetésénél. Svéd- és Oroszországból hozattak oda csemeték, és igy remélhető, hogy a hideg vidékekről odaültetett gyümölcsfajok a májusi fagyokat ki fogják állani. Mindezeket azért mondottam el, hogy bebizonyítsam, hogy a miniszter úr igen bölcsen és okosan akarja a gyümölcstermelést emelni; hálával és köszönettel tartozik ezért neki az egész vidék és én magam is köszönetet mondok érte. A tételt elfogadom. (Helyeslés.) Papp Elek: Mérey Lajos! (Halljuk ! Halljuk' !) Mérey Lajos: T. ház! Ha valahol helyes az az elv, hogy ne keressünk és várjunk mindent a kormánytól, úgy bizonyára helyes ez a gazdaság terén. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E téren követnünk kell azt a mondást, mely szerint »aide toi et Dieu t'aidera«, s ezért el kell kerülnünk mindent, a mi a kormánynak, úgyszólván, kizárólagos befolyást engedne a gazdasági kérdésekbe. De viszont a kormánynak kötelessége a nem hivatalos szakközegeket, a testületeket is támogatni, nemcsak ott, hol az állam pénzei közvetlenül vétetnek igénybe, hanem még inkább ott, a hol a pénzügyi táreza egyenes megterheltetése nélkül mozdíthatjuk elő a gazdaság érdekét. Szerintem a megyei gazdasági egyesületeknek kell azon életerőknek, lenniök melyekkel a minisztérium közvetlenül érintkezve, az ország földmívelésügyi politikáját helyes irányba terelheti. Ama gazdasági egyletek, melyek üdvös és folytonos tevékenységet fejtenek ki, minden irányban támogatást követelhetnek a kormánytól. Csekélyebb körülményekre hívom fel a miniszter úr figyelmét és hívom ki igazságérzetét, melyek azonban jelentékeny tényezői lehetnek az egyleti élet felpezsdíílésének. A gazdasági egyletek többnyire a helybeli pénzügyi bajokkal küzdenek. A nyitramegyei gazdasági egyesület például tekintélyes segélyben részesül ugyan a földmívelésügyi minisztériumtól, de még az nem elég. Vannak oly bajaink, melyek orvoslását nemcsak megkívánhatjuk, hanem oly nagy közönség érdekében, a minő Nyitra megyéé, a melynek több, mint 460 községe vau, melynek gazdasági egyesülete több, mint 30 éve működik, melynek 12 járása van és több, mint fél millió lakossal bír, meg is követelhetjük. Legutóbb folyamodtunk a hivatalos egyleti közlemények portómentességéért, s ez tőlünk megtagadtatott. De mikor arról volt szó a takarmánykiviteli tilalom ügyében, hogy tegyen az egylet jelentést a takarmány mennyiségről és a, netáni feleslegről: akkor az egylet saját költségére intézett kérdést a 460 községhez, holott nyilvánvalóan a minisztérium szolgálatában tette ezt. Máskor folyamodott az egylet, hogy a megye területén is állíttassák fel vinczellér-iákola. Ez is megtagadtatott, de a miniszter úr felhívta az egyesületet, hogy az ingyenes helyekre, — akár Ménesre, akár Tarczalra, — küldjön növendékeket. Ez ügyben is felhívást intézett az egylet mind a 460 községhez, sőt a nagyobb birtokosokhoz is, persze ismét porto-kötelest. A hol anuyi a község, ott évenkint ilyen pár megkeresés jelentékenyen megterheli az egyleti költségvetést. Tudom, hogy a portómentességet a kereskedelmi miniszter engedélyezheti csak," de — azt hiszem — ha ily megkeresés alapján a földmívelésügyi minisztérium átír és ezt a megkeresést támogatja, azt meg nem fogja tagadni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik, a mire a miniszter úr figyelmét felhívni bátorkodom, az, hogy a gazdasági egyesületek, legalább azok iránt, melyek tevékenységüknek számos bizonyítékát adták, magában a minisztériumban több jóakarattal viseltetni méltóztassanak Használni fog ez az ügynek annál is inkább, mert hiszen cSak az buzdíthatja magát az egyesületet tevékenységre, ha elismerésben ré-zestíl nemcsak lent, hanem fent is. Megtörtént például, hogy a nyitramegyei gazdasági egyesület a törvényhatóság megkeresése folytán közérdekű szabályrendeleteket készített;