Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

166 •Hü. orsisiigoü Illés 18»8.iioYeinberl6.án, csütörtökön. jog-ómat magamnak fentartom. De midőn itt Wittmann János képviselő úr által méltatlan václak szórattak olyanok ellen, a kiket én tartozom itt megvédeni, ezzel egy perezig sem késhetem és a minisztérium közegei ellen szórt vádakat egyszerűen és határozottan visszautasítom, (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Az nem elég! Tessék megcsúfolni! Halljuk I Halljuk ! jobb felöl.) A képviselő úr önérdekekről, megvesztegetésekről szólt. Nézetem szerint mindenkinek kötelessége, ho^y, ha konkrét esetről van tudomása, azt velem közö'je és legyen meggyőződve, hogy kerülve a hosszas proczedurát, mihamar elégtételt fogok szolgáltatni. (Általános helyeslés.) A mi a május 15-ikén kelt rendeletet illeti, a melylyel a képviselő úr foglalkozni méltóztatott, arra nézve meg kell jegyeznem, hogy az föltétlenül szükséges, mert az biztosítja nekünk a kivitelt külföldre, Németországba. Ha tekintjük sertéstenyésztésünket és kivitelünket, azt találjuk, hogy nincs az országban több oly virágzó közgazdasági ág, a melyet a küllőid szakértői és irodalma is annyira elismernek és a mely oly biztos jövedelmet ad a gazdának. Nézetem szerint könnyelműség volna ezt veszélyeztetni; de szerintem azon a módon, a melyet Wittmann János képviselő úr orvosszerííl ajánlott, épen az ellenkezőt érnők el. A képviselő úr azt kívánja, hogy a vizsgálat benn az intézetben történjék, holott eddig az megelőzőleg künn a föladási helyen eszközöltetett. Nagy veszély volna ez, és kezelési nehézséget okozna, a, kőbányai sertéstelepből pedig ez által sertés ispotály válnék. Wittmann János: Minden nyugati államban ú<ry vau ! Gr. Bethlen András fölűmívelésügyi miniszter: Ez annyira diszkreditálná kőbányai sertéspiaciunkat,hogy arra lennénk kényszerűive, a mit a képviselő úr is felemlített, hogy sertésállományunknak nem itt, hanem Bécs-Űjhelyen kellene piaczot keresnünk. Eléggé sajnálatos, hogy egyes vidéki központokban 10.000 sertés hever, a mi elég nagy kár, de mindenesetre kisebb- mini ha itt 200.000 heverne, és ha Németország a Kőbányán előálló és konstatált száj- és körömfájás folytán hat hétre elzárná piaczát. Ez mindenesetre nagyobb baj volna, mint az, ha a vidéken az állatorvosok min dent elkövetnek, hogy infieziált sertéseket ne szállítsanak Kőbányára. (Helyeslés jobb felöl.) E szerint, ha azon két baj között kellene választanom, hogy a t. képviselő úr meginterpelláljon-e, vagy sertésállományunk veszélyeztessék: mindenesetre az előbbit fogom választani. (Helyeslés jobb felől.) Hogy pedig a képviselő úr hogyan áll interpellácziójával, a mai ülés végén lesz alkalma a t. háznak meggyőződni az általam mondandókból arról, hogy attól oly nagyon rettegni nincsen ok. Ezeket akartam előzetesen elmondani. (Helyeslés jobb felől.) Wittmann János: T. ház! Én a t. ház. bölcs belátásába bízom annak megítélését, hogy vájjon megrettenteni akartam-e a t. miniszter urat? Ez volt-e nekem a czélom? Nem ez volt. Mihelyt valaki e házban képviselői kötelességéből kifolyólag kér valamely ügyben orvoslást: akkor önök uraim, már mindjárt czélzatossággal vádolják az illető képviselőt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az volt-e az én intenczióm ? Hiszen a dolog érdemére a t. miniszter úr még nem szólt egy szót sem és lígy látszik, fenn kívánja tartani azt a szerencsétlen állapotot, hogy, ha valaki felérkezik 4—5 száz darab sertésével, innen visszavigye, otthon besózza és koldussá legyen. Hiszen a t. miniszter úr meg sem gondolja azt, hogy minő fontossága van ennek a dolognak. (Mozgás jobb felöl.) Én egy szóval sem vádoltam a t. miniszter urat. Nagyon jól tudom, hogy nem a t. miniszter úr az oka az egész dolognak, hanem oly bürokratikus közegekkel van körülvéve, a kik először is a magánérdeket keresik és a közérdekkel nem gondolnak. (Mozgás jobb felől.) Hiszen nem kell ahhoz földmívelési miniszternek, szakembernek lenni; (Derültség bal felöl.) azt minden ember beláthatja, ha komolyan meggondolja, hogy ilyen rendelet fenn nem átihat, azt meg kell változtatni. Hiszen nem egyszer történt, hogy az illetőnek vissza kellett mennie egész szállítmányával és tönkre jutott, koldussá lett. Én csak azt tettem, a mi képviselői állásomból kifolyó kötelességem volt közgazdaságunk é;dekeinek megmentése czéljából (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Papp Elek jegyző: Veres József! (Felkiáltások bal felől: A túloldalról következik a szóló! Tessék a túloldalról feljegyzett szónokot felszólítani!) Elnök: (Csenget.) Bocsánatot kérek, a feljegyzések alapján nekem kell, hogy konstatáljam, ki van soron. (Helyeslés jobb felöl.) Veres József képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! HaVjuk !) Veres József: T. ház! Nem akarok sem általában a földmívelés körében tapasztalható hiányokról hosszasabban szólni, sem különösebben az alföldi földmíveseknek panaszaival részletesebben előhozakodni, mert tudom, hogy az én szavam hatástalanul hangzanék el. Hiszen az alföldi földmíveseknek panasza már az egész ország megdöbbentő nyugtalanságában is nyilatkozott, és a kormányt még ez sem volt képes gyors és komoly segítségre serkenteni. Röviden azonban mégis kénytelen vagyok rámutatni az