Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

164 249.orszíijros ülés 1H93. november 16 án, csütörtökön. lan intézkedés és rendelettel ? A járvány-terjedést czélozta meggátolni az által, hogy újra az országba küldi, a származási helyre a beteg jószágot, sokszor 30—40 kilométerre a vasútállomástól, hogy az egész vidéket megfertőzze? Lehetetlenség, nem ezt akarta; akkor egy második eset van még, az illetőt büntetni kivánta ez által. En akkor tovább mentem volna, és tessék elhinni, egyre ment volna, néhány ezer forint kára mellett még 25 botot rávágatni, vagy néhány hónapi szigorú elzárás terhe alatt megbüntetni, hogy merhetett a jószága megbetegedni ? Vagy, ha már az a község egész éven át fizeti azt az állatorvost, s ez elnézi azt, és berakatja az állatot: akkor az illető állatorvost legalább ki kell tüntetni, legalább is érdemjelt kell adni az illetőnek. (Derültség. Igaz! Úgy van! hal felől.) Ez, t. képviselőház, az önök rendszere, ilyen igazságosak önök uraim a magyar gazdával szemben. No, t. ház, ha az egész éven át hiábavaló — ezt határozottan állítom — hiábavaló költekezésen s minden anomálián túlment az illető fél s azok a sertéshizlalók, és ha egyszer megtörténik, hogy az ő jószága az állatorvos miatt betegen rakatik be, ugyan mi indította a t. miniszter urat arra, hogy az illetőt oly keményen megbüntesse? A t. miniszter úr ezen rendeletében még egy intézkedést tesz: azt t. i., hogy most már nem községi állatorvos, hanem kizárólagosan állami állatorvos kell, hogy ezen funkcziókat végezze. Horánszky Nándor: Sok bába közt el vész a gyerek ! Wittmann JánoS: Elismerem, t. ház, hogy annyiból érdekből beszélek, mert választóimnak igen nagy része ott a községben foglalkozik ezen iparággal. (Helyeslés a baloldalon.) Azoknak érdekében, de ezen iparág fentartása érdekében is, de meg az igazság érdekében is kötelességem kijelenteni férfiúi szavamra (Ealljuh! Halljuk!) és jótállást vállalok azért mindenkivel szemben, hogy az illető közegeknek, mint szemlebizottságnak kiküldése a rakodóhoz felesleges, hogy mint eddig, úgy ezután is sincs arra szükség. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék nekem elhinni, t. miniszter úr, ki is fogom mutatni, mert tudnia kell a t. miniszter úrnak azt, hogy első sorban az illető félnek is érdekében áll beteg jószágát be nem rakni; de most vegyük, hogy berakta. Hát ugyan kérem, azért van ott Kőbányán a lerakásnál az állategészségügyi közeg. Méltóztassék az általam említett beteg-megfigyelő állást létesíteni, és ott tartatni az állatot, a mig egészséges lesz, és akkor minden ilyen anomáliák, minden ilyen szekatúrák, minden ilyen bántódások és hiábavaló költekezésektől meg fogják az országot menteni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Midőn azután ezen közeg lent alkalmazása feleslegesnek és hiábavalónak bizonyult, méltóztassanak meghallgatni, hogy milyen szekatúrák, milyen visszaélések és károk okoztatnak ez által. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr ezen ren deleiében, mint említem, csupán az állami állatorvost bízza meg ezen vizsgálat eszközlésével. Most egy megyébe egy egyén van kiküldve. Fizikai lehetetlenség, hogy az illető egyén ezen teendőket elvégezze- Mi történik ? Egyes helyeken az illető felek épen abban a tudatban, hogy az állatorvos azzal a vonattal, a melylyel jön, rögtön megy tovább, mihelyt a pénzt felvette, hogy a másik helyről is felvehesse a pénzt, (Nagy derültség bal felől.) már előre odahajtják a jószágot a rakodóhoz, hogy valahogy el ne késsenek. Mi történik, t. ház? Napokon át várniok kell, sokszor a nagy hőségben azzal az ő teljesen hízott sertéseikkel; a községig állatorvos is ott van, sokszor a megyei is. Összetett kézzel nézik a dolgot; egyik sertés a másik után hull, kár van, apadás van; minden vasúti kocsi után 4 forint 80 krt fizetnek naponta büntetés fejében; várják, mint a zsidók a Messiást, de az orvos nem jön. Minden községben van községi állatorvos, van megyei állatorvos, ezeknek alig van meg a mindennapi kenyerük, ott vannak helyben, együtt a felekkel nézik a kárt. Azért addig, mig az állami orvos meg nem jelenik, és a járiatok aláírásáért zsebre nem rakja a felektől a magas honoráriumot, sokszor a jószág felé sem néz, addig nem történhetik semmi. Ennél igazságtalanabb és csúnyább dolgot egyhamar ember nem látott. Kérdem itt, micsoda joggal veszik el a megyében annak a nyomorult szegény községi állatorvosnak a kenyerét és odaszolgáltatják egy embernek ezrekben? (Helyeslés bal felöl.) Több joga van annak itt édes hazánkban a megélhetésre, mint más szegény embernek, a kinek csak olyan diplomája és qualifikácziója van, mint neki. (Úgy van! bal felöl.) Vagy nem bíznak abban ? Minek nézik önök az összes hizlalókat és kereskedőket, hogy olyan feltétlen megbízható közeget vélnek mellé rendelni, hogy más tisztességes állatorvosban nem is bíznak? Nem látja-e be a t. miniszter ár, hogy épen ez bizonyítja, hogy más nem czéloztatik, mint a pénzt kizsarolni a néptől, ezt, és egyebet sem akartak azok elérni, a kik ilyen rendeletet kiadni tanácsoltak. Bámulatos, hogy a 19-ik század végén még ilyeu is történhetik. Én beszédem elején visszaélések és szekatúrákról tettem említést. Valaki könnyen mondhatná reám, hogy ennek indokolásával vagy bebizonyításával adós maradtam, a mit pedig nem szeretnék. Legyen szabad egy konkrét esettel