Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

249. országos filés 1893. november 16-án, csütörtökön. 161 mai igyekeztem előterjesztésemet lehetőleg röviden előadni, hogy a t. ház becses türelmével vissza ne éljek. Tagadhatatlan azonban, hogy a jelen ügy nagy fontossággal bir, ennek a megismertetése mégis bővebb indokolást igényel, és ha ez alkalommal ezt el nem kerülhetem, kérnem kell a t. háznak kegyes elnézését, tekintve, hogy közgazdasági államban élünk, ez nekünk exisztencziánk és létkérdésünk. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Állategészségügyünk hasznos és czélzatos rendezése, vagy preczizebben kifejezve, a ragadós állatbetegség terjedésének meggátlása, esetleg ennek teljes beszüntetése tárgyában kívánok sürgős intézkedést. (Helyeslés bal felől.) Általánosan elismert tény, az utóbbi évtizedben különösen mindinkább bebizonyult az, hogy Magyarország az összes nyersterményeinek, de különösen a hízott jószágnak nagy részét a külföldön kell, hogy értékesítse. Ezen körülmény utalt minket arra, hogy állategészségügyi viszonyainkat alaposan és praktikusan, a külföldi követelményeknek teljesen megfelelően rendezzük. 1888-ban hoztuk az állategészségügyi törvényt, azonkívül Isten tudja hányféle miniszteri rendelet adatott ki, kapkodott a földmíyelésügyi kormány hol ide, hol oda, és mit látunk? Ott állunk efry probléma, egy nagy theoria előtt, egy az összes kereskedelmi körök és sertéshizlalók érdekébe ütköző, az összes magyar gazdákra káros, a legmesszebbmenő szekatúra és zsarolási rendszer előtt, a mely a mellett, hogy czéltévesztet intézkedés, egyszersmind a legjobb alkalmat szolgálhatja arra, hogy ez a ragadós betegség országunkban valahogy teljesen ki ne irtassék, szóval egy oly rendszer inauguráltatik, mintha esak szándékosan arra törekednének, hogy közgazdaságunk ezen iparágát és az ezzel foglalkozó honpolgárainkat megsemmisítsék. (Igaz ! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elismerem, ezek oly merész állításoknak látszanak itt a házban, a melyek alapos indokolásra szorulnak. Hogy a közéletben, az öszszes érdekelt faktorok előtt azonban mennyiben van igazam, legyen szabad &gy tényt konstatálnom, méltóztassanak ebből véleményt formálni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a jelen állapot tarthatatlan, hogy az állatorvosok által országszerte elkövetett visszaélések és bánásmódjuk tűrhetetlenek, erős bizonyítékul szolgái azon tény is, hogy úgy a kereskedelmi körök, mint a sertéshizlalok, de nemkülönben nagy száma a ma»yar gazdáknak együttesen komoly és beható megfontolás, tanácskozás tárgyáva tették azt a kéidést, hogy mi módon lehetne a legegyszerűbben és a legbiztosabban állandóan megőrizni a kőbányai KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIV. KÖTET. nemzetközi sertéspiaczot a járvány minduntalan behurczolásától, s az ezzel járó kiszámíthatlan bajoktól, a hazai sertéstenyésztést és kereskedést pedig az időszakonkénti megújuló válságoktól, úgy azonban, hogy a belföldi állatforgalom fölösleges és káros módon ne akadályoztassák. Tanácskozásuk arra az eredményre vezetett, hogy a védekezés eddig alkalmazott, több tekintetben káros hatású módjai által előidézett komplikácziok megszüntetésére, és a kőbányai piacznak, a járvány behurczolása ellen való védelmére megfigyelő és betegszállások létesítése képezi a legalkalmatosabb és leghatályosabb eszközt, a melyet a nyugoti államok vásárain is mindenütt használnak az állatforgalom biztosítására. Ezen egyöntetű határozat szolgáltatná az egyedüli módot, a mely megfelel a czélnak; a gyakorlati életből merített tapasztalat alapján ez nemcsak állategészségügyi törvényünk intencziójának felel meg, hanem, a mit kimutatni bátor leszek, a törvény ezt egyszerűen el is rendeli. Áz állategészségügy rendezéséről szóló 1888-ikévi VII. tcz. lí.§-a azt rendeli ugyanis, hogy az állatvásáron a vidéki marha a helybelitől elkülönítve állítandó fel. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet 30. §-a szerint pedig a vásárnak a helységen kivű! kell lennie. E két vásári rendszabály állategészségügyi törvényhozásunk egyik legokszerübb újítása, a melynek az a czélja, hogy a helység belterülete helybeli állatállomány a vásárra hajtott vidéki beteg állatok által való megfertőzéstől lehetőleg megóvassék. E tekintetben az említett végrehajtási rendelet 31. §-a azt rendeli, hogy a vásártér közelében elkülönített, elzáiható helynek kell lenni a beteg és gyanús állatok számára. T. ház! Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a ragadós állatbetegségek elterjedésének meggátlására csak két eszközzel birunk, és ezek a beteg és gyanús állatok szigorú elkülönítése, s a hol ez czélra nem vezet és a veszélyeztetett érdekek fokozottabb áldozatokat is igazolnak, a beteg és gyanús állatok kiirtása. Beőthy Ákos: Magyarul: lebunkózása! Wittmann János: Igen, lebunkózása. Minden egyéb profilaxisz felől lehetünk a legkülönfélébb véleményen s experimentálhatunk is velük, de azt, hogy a teljes elkülönítéssel és az irtással csakugyan meg lehet fékezni a ragadós betegségek terjedését, kétségbe vonni többé nem lehet, mert azt a tapasztalás sokszorosan bizonyította. Epén azért méltán csodálkozást kelthet mindenkiben, hogy, a míg a földmívelési kor21