Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-248
248. országos 0!és 1S93. november 15 én, szerdán. 157 termelő terményét kellőleg megvédeni képes nem lesz, nehezen adja magát a reorganizáció költséges munkájára. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Fektessen a kormány a gyümölcstermelésre is nagy súlyt, oszszon a nép között ki ingyen jó csemetéket. A kormány a selyemtenyésztést itt még meg sem kísérletté, pedig az itteni viszonyok erre a czélra igenis megfelelőének. Az ipar fejlesztése s meghonosítása is foly ton sürgetve volt, de e téren úgyszólván semmi sem történt. A hitel kérdésével kapcsolatosan szükséges, hogy az adómentesség kiterjesztessék, a telekkönyvi betétek szerkesztése itt, a hol a hitelre oly igen nagyon szükség van, sürgősen végrehajtassák, a többé fenn nem álló adó és illetékek s szélődézsma-váltságbeli összegek hivatalból töröltessenek s a volt szőlőterületeknek ú) osztályozása a helyzetnek megfelelőleg sürgősen foganatosíttassák s többé fenn nem álló adók után a községi adók is hivatalból töröltessenek. T. ház! Még egy körülményre vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni. (Halljuk! Malijuk!) A t. miniszter úr, hogy ezen szegény népen segítsen, egy dolgot megtett; nev< zetesen azt, hogy a Tokaj-Hegyalján, a Sóstó környékén mintegy 285 hold homokterűietet vásárolt és ezt az illetőknek, a kik rászorultak, »kedvező feltételek« mellett kiadta; de e feltételek tényleg nem kedvezők; mert egy holdnak az ára, ha jól emlékszem, 165 forint, s a kamatkedvezmény sem áll arányban az ottani lakosság szegénységével. Ajánlom tehát a t. miniszter úrnak, hogy, ha már jót akar tenni, hasson oda, hogy e feltételek igazán kedvezők legyenek, ne pedig a nép megterheltetésével járjanak. (Helyeslés bal felöl) T. ház! Mindezeket már több ízben voltam bátor e helyen hangoztatni s miután semmi eredményes intézkedést e tekintetben nem látok, a költségvetést sem fogadom el. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Miután a mai ülésben még interpelláczió is lesz előterjesztendő, javaslom a t. háznak, és gondolom, méltóztatnak hozzá is járulni, hogy a költségvetés tárgyalását most szakítsuk meg és a holnapi napon tartandó ülésben folytassuk. (Helyeslés.) Ennélfogva határozatilag kijelentem, hogy a földmívelési minisztérium költségvetése a holnapi napon d. e tiz órakor tartandó ülésben fog tárgyaltatni. Egyúttal jelentem, hogy a földmívelési miniszter úr ugyanezen ülésben válaszolni kíván Wittmann Jánosnak a budapesti vágómarha után járó fogyasztási adó rendezése tárgyában múlt hó 11-én hozzá intézett interpelláeziójára Most pedig Szalay Imre képviselő úr fogja a mai ülés elején bejelentett interpelläcziót előterjeszteni. (Halljuk!) Szalay Imre: T. képviselőház! Habár a földmívelési tárcza tárgyalása folyik, s így felszólalhattam volna ennek keretében, mégis tekintettel arra, hogy ezen kérdést már egyszer felvetettem, nem ugyan interpelláczió alakjában, és akkor a t. miniszter úr nem felelt rá, hanem csak egyszerűen, a mint később egy interpelláczióra adott válaszában mondta, intézkedett s így kétszer volt már a ház fórnma előtt ez a dolog előhozva; tekintettel arra, hogy a t. miniszterelnök úr nyíltan kimondta azt, hogy az az ügy, melyben felszólaltam, törvénytelen, s így elvárhattuk volna, hogy nnután 3 J& esztendő múlt el, mióta ígéretet tett, hogy eljár, el is fog benne járni és tekintettel arra, hogy a t. miniszterelnök úr az összes kormáuynyal egyetemben ennek daczára sem járt el: szükségesnek tartottam interpellácziómat megtenni. A dolognak megértésére elmondom még azt, hogy körülbelül 1854. óta Tirol és Vorarlbergben minden néven nevezendő gabonára, mely oda bevitetik, vám vettetik; ezen vám pedig oly magas, mintha mi nem is képeznénk Ausztriával közös vámterűi etet és mintha ez valóságosan mintegy tiltó vám volna, mert így szerepel az a vámtételek sorában, a mennyiben a búzára körülbelül 37 frt, a zabra körülbelül 62 frt, s a rozsra 41 frt a vám 100 métermázsánként. T. ház! Én ugyan kisebb vámot se tartok jogosultnak, de mégis feltűnő, hogy kormányzatunk 1867 óta ezen dolgokban vagy nem tudott semmit, vagy nem akart róluk tudni, vagy eltűrte, elhallgatta azt, a mit eltűrnie, elhallgatnia szabad nem lett volna. T. ház! Minthogy a t. miniszterelnök úr, ki Kun Miklós t. barátom interpellácziójára adott válaszában — márczius elején — azt mondta: »minthogy az osztrák kereskedelmi miniszter ezen hozzá intézett átiratra eddig érdemleges választ még nem adott, szándékom az, hogy legközelebb a minisztertanács határozata alapján fogok a magyar kormány nevében az osztrák kormányhoz átiratot intézni és ez úton fogom ezen törvénytelen állapotnak mielőbbi megszűntetését kérni«, gondolom, indokolva van, hogy én ma, november 15-én kérdést intézzek a t. miniszterelnök úrhoz és az összkormányhoz. Mivel pedig azt hiszem, hogy interpellácziómnak e rövid indokolása is elegendő, hogy annak helyessége mindenki előtt igazolva legyen, azért interpellácziómat egyszerűen felolvasom. (Olvassa) :
