Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

247. országos ülés 1898. november 14-én, kedden. 129 Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Útlevelek kiállításával járó költségek 5660 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) ; Előre nem látható költségek 60b0 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Karhatalmi költségek 5000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : Országgyűlési képviselők választása és a választók névjegyzékének kiigazítása alkalmával felmerülő költségekre 16.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Katonai előfogati díjpótlékokra szükséges költségek 8700 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) .• Bevétel. Hivatalos lap jövedelme 76.100 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : Országos törvények és rendeletek tárának jövedelme 55.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Útlevelek kiszolgáltatásáért járó díjakból 31.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Különféle bevételek 300 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : Nyugdíjak. Rendes kiadások: VI. fejezet. 6. czím. Kiadás együtt 722.000 frt. Lakatos Miklós: T. ház! Midőn a nyugdíjak kérdésénél felszólalok, nem azért teszem ezt, mintha nem tartanám jogosnak és méltányosnak, hogy a kik hazánknak hasznos munkásai voltak, akkor, midőn életkoruk hanyatlása, vagy szellemi és fizikai képességük kisebbedése folytán odajutottak, hogy kötelességüknek tovább meg nem felelhetnek, ezért jutalomban részesüljenek, tisztességes nyugdíjt kapjanak. Mert azt tartom, hogy minden tisztességes munka tisztességesen jutalmazandó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hazafiái önérzetem kényszerít tiltakoznom azon nyugdíjak ellen, a melyeket hazaárúlóknak, Bach - huszároknak, muszkavezetőknek és panszlávoknak adnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Furcsa időket élünk, t. ház! Azok, a kik hazájukat elárulták, beállottak az önkényuralom zsoldjába, a kik a kémkedés szerepét vállalták magukra, a kik alattomban egyengették az utat, mely az akasztófára vagy börtönbe vezetett, a kiket a kurucz időkben pribékeknek neveztek, a kik árulás útján jutottak hivatalba, a KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XIV. KÖTET. kik forstandokká és stuhlrichterekké neveztettek ki hazaárulásukért, ezek nyugdíjképesek lesznek. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Kérdem, micsoda alkotmányos törvény alapján ? Csak a saját vármegyémre hivatkozva, úgy mint az az 50-es években volt, meg fogom világítani ezen forstand uraknak a tetteit. A megyémben levő t. forstand úr hivatalának elfoglalásakor mindjárt kiadta a rendeletet, hogy minden rebellis, akár polgári hivatalban, akár fegyverrel szolgálta a hazát, 8 nap alatt jelentkezzék előtte, különben csendőr által fog elővezettetni és haditörvényszék elé állíttatni. Rendelettel feloszlatott minden társaskört, egyletet, kaszinót, köztéren 5 embernek megjelenni nem volt szabad. A magyar kalapokat és szallagokat öszszefoglaló csatok letépettek a csendőrök által, mint a forradalomra emlékeztető jelvények; a sarkantyúkat letaposták és csak azoknak engedték meg viselését, a kik hátas lovakkal bírtak. Ilyen rendeleteket adott ki a t. forstand úr, és nem akarom itt elmondani azok neveit, a kik az ő parancsára börtönbe mentek, hanem csak azt emelem ki, hogy még a honleányok iránt sem volt legkisebb kímélettel. Egy nemes családból való tisztességes úri leányt, mert melltüjén a Kossuth arczképe volt és karján magyar hatosokból késztíit karpereczet viselt, bebörtönöztetett. De ez még semmi. Egy tisztességes özvegy úrinőt, a ki a Kossuth bankjegyeket magánál visszatartotta, feljelentés folytán, megtaláltatván nála a bankjegyek, megkorbácsoltatott. És ezt egy magyar stuhlrichter, magyar nemes családból való stuhlrichter áltat hajtatta végre. Nem akarom megnevezni ezen forstiind urat, mert testvére a magyar szabadságharcz egyik kitűnő alakja, dicső harczosa, honvédezredes volt. (Egy hang: Máriássy!) De felhozok egy másikat, a ki most is él és húzza a penziót a magyar állampénztárból. Ez a hazaáruló már 1848-ban Grömör megye vésztörvényszéke elé volt állítva, mint a Húrban proklamáczió terjesztője, a miatt, mert 2 láda fegyvert találtak nála. Csak birái kegyelmének köszönhette, hogy az akasztófától megszabadult. Az osztrák csapatok által kiszabadíttatván, az egész hadjárat alatt Hurbán csapatában működött. A lezajlott idők után először staatsanwalt, azután a provisorum alatt felső Magyarország egyik vármegyéjében — gondolom Turóczban — főispán volt, most pedig Gömörben él Tiszolczon. Ha kívánják, a nevét is megmondom: Taxnak hívják és a magyar állameszme ellen most is a legnagyobb izgató. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem szatírája az alkotmányosságnak, nem nevetséges dolog-e, hogy azok, a kik a hazát I elárulták, a magyar nemzet által hálából nyug17