Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-243
6 243. országos fllés!8&3. november 9-éii, csütörtökön. tal szolgáljak, (Halljuk! Halljuk.f) hogy azután rövid előadásom végén a konklúzió, illetőleg a javaslatot, melyet már volt szerencsém előre bocsátani, még egyszer indokolhassam. A kiadások, különösen a rendes kiadások tetemes emelkedését az 1894. évi előirányzatban már felemlítettem a pénzügyi bizottság jelentésében. Most azt kívánom egy pár adattal illusztrálni, hogy ez az emelkedés nem annyim az úgynevezett, ámbár soha helyesen nem nevezett, meddő kiadások tetemes emelkedésével, hanem aránylag a kulturális és közszolgálati kiadások emelkedésével áll összefüggésben. Mert ha esak a rendes kiadásokat veszem, akkor a 16,656 632 forintnyi emelkedéssel, mely az 1893. évi előirányzattal szemben mutatkozik. 14,390.000 forintnyi emelkedés esik a közös ügyekre és az egyes tárczákra. Eltekintve tehát az államadósságoktól és az ágynevezett kisebb tárczákról, ebből még a közösügyí kiadás a honvédelmi kiadással együtt, -— ezt a kettőt azért kötöm össze, mert ezeket lehet tekinteni azon kiadásoknak, melyek nem közvetlenül az államélet fejlesztésére, fruktifikálására, erejének fokozására hatnak, hanem az állam közbiztosságának, konzisztencziájának biztosítására szolgálnak, — mondom e két főbb csoportozat kiadása a rendes kiadásokban 2,600.000 forintnyi emelkedést, mutat, tehát az emelkedések imént említett cso portjából összesen 18°/o ot vesz igénybe. Azonban a kereskedelmi tárcza, mely már a legközvetlenebb és legnagyobb közszolgáltatásokat tartalmazza, összesen 5,297.000 forintnyi emelkedést mutat fel; tehát ebből az emelkedés 37%-ot vesz igénybe. Bátor vagyok megjegyezni, hogy úgy itt, mint azon visszapillantásnál, melyet röviden előadni bátor leszek, e tárczákat magukban változatlanul, tehát összes rendes Hidasaikkal együtt kívánom tekintetbe venni, mert igaz ugyan, hogy azokban nagyon sok személyi kiadás fordul elő, a mely közvetlenül nem jellemezhető azon közszolgáltatás, valamint kulturális kiadás természetével, de miután azok kezelésével és szolgáltatásával szorosan összefüggésben vannak, igen természetes, hogy ezektől elválasztani ezen kiadásokat sem lehet. Egészen más elbírálás tárgyát képezi természetesen az, a mire most kiterjeszkedni nem akarok, hogy ezek aztán milyen arányben vannak közvetlenül a közszolgáltatásokkal. Tehát ettől eltekintve, mondom, ha csak a tárczákat veszszük, azt hiszem, ezeknek karaktereit fel lehet ismerni, a szerint, a mint azok közvetlenül gazdasági és culturalis, védelmi vagy igazságügyi és más ilyen közszolgáltatásokat képeznek. Ezért vagyok bátor még egyszer visza térni arra, hogy abból a csoportból, a melyet a rendes kiadások emelkedésében imént feltüntetni bátor voltam, az oroszlánrész, a legjelentékenyebb rész a kereskedem! tárczára esik. Maga a földmívelési tárcza az emelkedésben 1.469,000 forinttal, tehát 10°/o kai szerepel. Ebben az emelkedésben a közoktatásügyi tárcza 815.000 forinttal, tehát 5"7°/o kai, az igazságügyi tárcza 1,580.000 forinttal, vagyis ll°/o-kal szerepel. Csak ezt a pár példát voltam bátor felhozni annak bizonyságául, hogy ál kíméletünk és pénzügyeink fejlődése most inkább terjed és inkább halad abban az irányban, hogy a közvetlen nemzetgazdasági vagy kulturális erőket fejlesztő közszolgáltatások nagyobb és arányosabb dotáczióban részesülnek, mint a hogy az régebben volt. Sőt ezt az irányzatot és törekvést még fényesebben és még frappánsabb adatokkal lehet bizonyítani, ha egy pár évre visszapillantunk és azon arányokat veszszük tekintetbe, a mely arányokban ezek a közszolgáltatások a költségvetésben előfordulnak. így például azt hiszem, ha az 1883-iki évetösszelmsonlítjuk az 1894-iki évvel a 11 évi időközben igen érdekes fejlődési arányokat fogunk észrevenni. Csak egypár adattal leszek bátor szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) A rendes kiadások Összege az 1883-iki költségvetésben illetőleg zárszámadásban, kerek számmal beszélve háromszáz millióra megy. Az 1894-iki előirányzatban ezek 394 L /'2 milliót tesznek ki, tehát az emelkedés teteme*. S ha tekintetbe veszszük, hogy milyen arányokban oszlik meg az emelkedés, illetőleg ezen költségvetés, úgy fogjuk találni, hogy vegyük egyik csoportba az összes közösügyi kiadásokat és az öszszes államadósságokat, és az államadósságba vegyük bele még a, vasúti kamat garancziát is azért, mert ennek is az a természete, hogy a vasutak államosítása arányában ezen kamat garanezia nagy részben átalakul közvetlen államadóssággá is. Tehát, hogy az összehasonlítás helyes legyen, költségvetéssel és az 1883-iki tényleges eredményekkel, azt hiszem, hogy a vasúti garancziát is ebbe a csoportba kell, hogy vegyük. E csoportba kell tehát vennünk a közös ügyeket, az államadósságokat, a vasúti garancziát és a honvédelmi kiadásokat. E négy kiadást azért csoportosítottam így, mert ezek nem hatnak közvetlenül azon erőknek fejlesztésére, a melyektől függ a nemzetnek haladása. Ezek a kiadások együttvéve az 1883 évi költségvetésben kitettek annak rendes kiadásaiból 52°/o-ot, a 94-ikiköltségvetésben ugyanezen kiadások már csak 45°/o kai szerepelnek. Tehát aa arány az úgynevezett.bár általam soha sem helyeselt, meddő kiadások és a kulturális, közgazdasági, közszolgálati kiadások között az utóbbi évek alatt az egész nagy költségvetésben, tehát annak nagy összege is 7°/o-kal javult az intenzive kulturális közgazda-
