Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

110 246. országos ülés 1893. november 13-án, hétfőn. szándékunk ezzel, hogy a szegények olcsóbb gyógyszerekkel láttassanak el, hanem, azt hiszem, a költségvetésbe felvett összeg a szükségleteket fedezni fogja. Végre azt a kérdést méltóztatott hozzám intézni, vájjon lesz-e Budapesten közkórház állami költségen. Sajnálom, de kénytelen vagyok kimondani, hogy nem tartom az állam feladatának, hogy épen Budapesten építsen kórházat. Más, sokkal szegényebb törvényhatóságok, a saját költségükön, jelentékeny pótadó kivetésével létesítik közkórházaikat. (Helyeslés.) Hogyan fognám én akkor ezen törvényhatóságoktól követelni, hogy nagy önmegterheltetésekkel kórházat létesítsenek, a mikor épen Budapesten, n hol a viszonyok minden tekintetben sokkal kedvezőbbek, ilyen kőzkórkázat állami költségeken létesítenénk. (Élénk helyeslés.) Ez nem lehet feladatom, és enné! fogva ezt kilátásba, nem is helyezhetem. (Élénk helyeslés.) A mit a t. képviselő úr a sörgyártásról méltóztatott elmondani, az nagyon távoli vonatkozásban áll az egészségügyi tanács feladataival. (Egy hang: Mire való az egészségügyi tanács ?) Nem arra, hogy sört vizsgáljon, mert erre vegyészeti állomások vannak. A sörgyártás ellenőrzése nem az én feladatomhoz tartozik, és" semmi esetre az egészségügyi tanácséhoz. (Helyeslés jobb felöl.) Csak annyit mondhatok erre, t. ház, hogy a sör is, mint minden más élelmi czikk, valahányszor konkrét panasz merül fel minősége ellen, mindig rendőrvegyészeti bírálat alá vétetik. Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Élénk helyeslés.) Papp Elek jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Nem szándékozom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni, de azt hiszem, hogy mindenkinek meggyőződésével találkozom, a midőn kijelentem, hogy Magyarország közegészségügye véghetetlen fontos ezíin, a mely mindenkor és minden körülmények közt megérdemli a tüzetes tárgyalást. (Helyeslés.) Teljes elismeréssel viseltetem a belügyminiszter űr erélyes eljárása iránt, a melyet a járványok elfojtása körííl támasztott, de azt hiszem, ő is úgy van meggyőződve, mint én, hogy egy járvány elfojtása és egy járvány keletkezése okainak eltávolítása kétféle dolog és hogy épen ebben a tekintetben Magyarországon még óriási nagy feladatok várnak megoldásra. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Minálunk a járványok terjedésére nézve az összes dispozícziók megvannak. Akár a Pettenkofer-féle szisztémát vegyük, akár pedig mást, Magyarország legfőbb helyiségeiben a mostani egészségi viszonyok közt a fertőzés lehetőségei — fájdalom — igen nagy bőségben vannak összezsúfolva és halmozva. És bármilyen nagy tisztelettel viseltetem a belügyminiszter erélye iránt, bármennyire jóknak találom is azokat az intézkedéseket, azoknak egy igen nagy bajuk van. És ez az, hogy azok az intézkedések végre nem hajtatnak, sőt igen nagyrészt végre sem hajthatók. (Igazi Úgy van I a szélsőbalon.) Mert, t. ház, községekben, a melyeknek ntczáin, községekben, a melyeknek háza táján úgyszólván százados szenny van fölhalmozva, a mely minden ragálynak és nyavalyának elősegítője, ezt egy járvány felmerülése alkalmával egy miniszteri rendeletre; egy utasításra eltávolítani csakugyan nem lehet. Ez a községi rendezésnek feladata; feladata a közművelődés terjedésének; feladata az alsóbbrendű rendes gazdasági oktatásnak, a, mely népünket arra viheti, és kell. hogy arra vigye, hogy ne üljön abban a szennyben, amelyben úgyszólván háza elmerül, hanem lásson abban egy elveszendő kincset, melyet felhasználni nem bír. A mit Kováts József t. képviselőtársam a difteriíiszre nézve mondott, bocsánatot kérek, azt a parlamentbe való dolognak nem tartom; nem tartom pedig azért, mert speczialiter a difteritisz kérdésében tudjuk, hogy a német anyacsászárné nagy díjat tűzött ki, hogy állapíttassák meg egy eljárási mód, a mely ezen irtóztató bajt megfékezze, vagy legalább kisebb mértékre szorítsa. De ez mindeddig nem sikerűit. Panaezeák ajánlása a parlamentben mindig veszedelmes dolog. A mi parlamentünknek is megvan e tekintetben a maga előzménye. Szerencse, hogy mélyebben nem ment bele az állam és a kormányzat, mert megsínylettük volna az ajánlást irtóztató pénzzel. Csak emlékezetébe akarom hozni a t. háznak, a Koch-féle eljárást a ftizis ellen. Ez az eljárás, mint oly gyógyszer dicsőíttetett, mely megment minden tüdővészest. A létező hatalmak legnagyobbika is ajánlotta és pártolta a szert s a dolognak a vége az lett, hogy kitűnt, hogy a legnagyobb tudósnak az eszejárása is véges, hogy a gyógyszer nem ment keresztül a kísérletezés, az indukczió retortáin és csakhamar be kellett vallani, hogy az nem az a szer, a melyet vártak. E tekintetben, t. ház, azt tartom, hogy a közegészségügynek a javítása első sorban a tudománynak, másodsorban pedig azoknak az intézkedéseknek feladata, a melyeket helyes, okos közigazgatási kormányzat, mint a tudománynak leghivatottabb istápolója, ezen a téren egyáltalán teremthet. (Ügy van. bal felől.) Már most egészen röviden leszek bátor néhány szóval a főváros egészségügyi viszonyaira is utalni. {Halljuk! Halljuk !) Kénytelen vagyok megvallani, hogy minél messzebbre és minél tovább halad Magyarország fővárosa az úgynevezett világvárosi arányokban, azok az elemek, a melyek szerény exiszten-