Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

104 246. országos ölés 1393 november 18*An, hétfőn. vagy időszerűnek Holló t. képviselőtársam határozati javaslatának egész terjedelmében való támogatását S itt engedelmet kérek a miniszter úrtól, a ki beszéde végén beismerve e tárgyak fontosságát, azzal indokolta azt, hogy bele nem megy e kérdés taglalásába, hogy az nem a holnap feladata; mert hiszen van ezelőtt sok más elintézni való. Ezt a felfogást helyesnek el nem fogadom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha mi arra .akarunk várni, hogy a kormánynak az elvekre vonatkozó felfogását csak akkor ismerjük, a mikor már a törvényjavaslatot elénk terjeszti: már akkor, mint a tapasztalásból tudjuk, a kapaczitácziónak nincs helye; (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) akkor már harczra állunk ké szén. A princzipiumokat érlelni kell, és az igazán parlamentáris országokban épen az a felfogás, hogy nagyfontosságú törvényhozási munkálatoknál előbb a prinezipiumokat vitatják meg jól, azokat terjesztik a közvélemény elé, azokat érlelik és mikor azok egyik vagy másik irányban meg vannak érlelve: akkor, azután fog hozzá a kormány a törvényjavaslat szövegezéséhez, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisztelt barátaim a nemzeti párton azt mondják, hogy ők a választási reformnak csak azon részét tartják ez idő szerint szükségesnek, a mely a választások tisztaságának biztosítására szükséges, s ezért ők szívesen mennének bele abba, hogy a jelenlegi törvény keretén belííl rektifikáltafesék az az egyenlőtlenség, a mely van, de magához a ezenzushoz nem nyúlnának most, valamint a többi radikális kérdésekhez sem. Bocsánatot kérek, de én azt hiszem, hogy e tekintetben tévednek. A czenzus kérdése szoros kapcsolatban van a választások kérdésével. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek bebizonyítására nem kell nagy eloquenczia, mert az kétséget nem szenved, hogy pl. 2000 választót könnyebb megvesztegetni, mint 3000-et, és 3000-et könnyebb, mint 6000-et. Abban a mértékben, a melyben a választási jog körét kiterjesztjük, előmozdítjuk a választások tisztaságát is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De van nekem egy más igen fontos okom arra,amiért szükségesnek tartom, hogy a czenzus épen hazánkban minél előbb leszállíttassék. Eltekintve attól, hogy az urak nem fognak nekem mutatni alkotmányos országot Európában, mely az utolsó évtizedben lejebb ne szállította yolna a czenznst, vagy más módon ki ne tágította volna a választási jog körét: a mi specziális viszonyaink nemcsak kívánatossá teszik, de parancsolólag kívánják, hogy minél előbb eszközöljük a czenzusnak lejebbgzállitását. Mondom, ezt pedig mint erdélyi születésű ember, mert igen jól méltóztatnak tudni, hogy, ha van valaki, a kiben aggályt kelthet a választási jog kiterjesztése^: azok leginkább az erdélyrészi magyarok lehetnének. De én épen ebből merítem a legerősebb érvet Holló Lajos t. barátom indítványa, mellett. (Halljuk! Halljuk!) Ideje már, hogy kivegyük az egyetlen fegy vert a nemzetiségek kezéből, a melylyel igazságosan küzdhetnek ellenünk. Mindaddig, a míg a nemzetiségek Európ.t előtt rágalmazzák a magyar nemzetet, a míg rágalmazzák szándékainkat: addig az nekünk nem árthat, mert előbb-utóbb az igazság kiderül. Nekünk csak az árthat, ha oly dolgokkal, panaszokkal és váddal állanak elő, a melyekre nézve mi sem tagadhatjuk, hogy igazságuk van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig, hogy abban igazuk van nem magyar ajkú erdélyi polgártársainknak, hogy, a mikor azt látják, hogy az ő számukra egyenesen külön törvényt csinálunk a választásokra nézve, hogy ez az oka annak, hogy ők évtizedekon át megmaradnak a passzív rezisztenczia terén: azt mindannyian tudjuk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt a fegyvert ki kell vennünk a kezükből és minél előbb teszszük ezt, annál nagyobb szolgálatot teszünk a magyar ügynek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Sajnálom, t. ház, hogy némely más dologról, a melyről szintén volt szándékom e tárczánál szólni, rekedtségem miatt ez alkalommal nem beszélhetek. Midőn tehát röviden kijelentem, hogy Holló Lajos t. barátom határozati javaslatát minden egyes pontjában támogatom és a magam részéről úgy a t. háznak, mint a t. kormánynak a legkomolyabban figyelmébe ajánlom, engedje meg a t. miniszter úr, hogy, a míg a magam részéről is készséggel elismerem azon érdemeket, melyeket a járvány elnyomása körül szerzett, — mert ez kétségtelen, — másrészről figyelmeztessem egy dologra: hogy igaz ugyan, hogy ezzel az egész országnak szolgálatot tett, de ha ennek a végeredménye az, hogy azon egyes községek, a melyekben szerencsétlenségre ez a járvány pusztított, arra lesznek elkárhoztatva, hogy az összes költségeket maguk fedezzék, ez sem igazságos nem volna, sem az ország érdekeinek nem felelne meg. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Á mikor járvány van, tört légyen bár ki az ország akármely községében, az abban a perczben megszűnt helyi érdekű lenni, hanem országos bajjá vkH. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És én nem mondom, hogy maga a község is, a mely szintén élvezte a járvány elnyomatásának előnyeit, ne járuljon hozzá a költségekhez semmivel; de az ismét igazságtalan volna, ha a legkisebb mértékben is erején túl vennők igénybe hozzájárulását. Ezt voltam bátor a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, és ismételten kijelentem, hogy