Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

9Í5 281. országos ülés 1893. október 5.én, csütörtökön. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Mielőtt folytatnék a tanácskozást, Pázmándy Dénes képviselő úr kíván személyes kérdésben felszólalni. Pázmándy Dénes: A ministerek közül senki sincs itt! Elnök: Tévedni méltóztatik. Igenis vannak itt minister urak. Méltóztassék a képviselő úrnak felszólalását megtenni. Pázmándy Dénes: T. ház! Személyes kérdésben óhajtom a t. ház figyelmét pár perezre igénybe venni. Igen sajnálom, hogy a ministerelnök úr nincs jelen, mert neki akarok válaszolni, illetőleg állításomat akarom vele szemben igazolni. Jellemző, hogy most épen a közös hadügyministerrel konferál odakinn és elhagyja helyét akkor, midőn itt egy ilyen fontos dologról van szó. Egy közbeszólásomban azt mondtam a ministerelnök úrnak, hogy a kőszegi Passirscheinról akar szólni. Ezt ő tagadásba vette és azt mondta, hogy neki ilyen Passirseheinja nem volt. Hát, t. ház, nekem tanúim vannak, a kik látták, a kiknek kezükben volt a »Legitimationsschein«, vagy a mint katonai nyelven nevezik : » Passirschein*. Hogy állításomat a t. ház előtt tanúkkal igazolhassam, vagyok bátor felolvasni a következő levelet, a mely erre nézve tanúságot tesz. (Halljuk ! Halljuk!) »Szives kívánságára készséggel kijelentem férfiúi becsületszavamra, hogy Radó főispán úr Kőszegen ő Felsége megérkezése előtt egy néhány órával mutatta Márkus Józsefnek, Barna Izidornak, meg nekem Wekerle ministerelnök legitimatió kártyáját, a melyet végigolvastunk, s a mely alá, ha jól emlékszem, Kohl százados neve volt írva.« Ezt a »Pesti Napló« belmunkatársa: Boross Samu irja. Beszéltem vele és a többiekkel is; készek ezt hit alatt megerősíteni. De nemcsak a ministerelnök úrnak, hanem valamennyi ministernek volt ilyen kártyája, kivévén b. Fejérváry honvédelmi minister urat. És ha azt méltóztatik állítani, hogy a minister urak nem voltak kitéve mindenféle személyes bántódásoknak, akkor hivatkozom itt jelenlevő Lits Gyula képviselőtársamra, a ki tanúbizonyságot tehet, a mikor egy hofzsandár ment feléjök, akkor a belügyminister ő vele ugrott keresztül egy árkot és együtt szaladtak el. (Nagy derültség a bal- és szélsőbalon.) Ilyen akrobatikus mutatványokra voltak hivatva ott a t, kormány tagjai, és ha ők ezzel megelégesznek, ám legyen, hanem azt tudják meg, hogy ez által nem valami nagy respectust szereztek maguknak Kőszegen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! Szükségesnek tartom megjegyzést tenni azokra, a miket a képviselő úr mondott. (Egy hang a baloldalról: Igaz-e?) Nem igaz! Lehet, hogy neki matattak valami Passirscheint. Azt is megmondom, hogy mi lehetett. (Halljuk!) Az áll, hogy a fegyvergyakorlatra megjelenő kocsik számára adtak ki Passirscheint. (Fölkiáltások a szélsőbalon: Személyekre szólót!) Természetesen személyekre szólót. Kocsik számára adhattak ki Passirscheint, mert ezek a kocsik mértföldekre kiterjedőleg az egész környéken közlekedtek. Ott a zsandárok és más őrök ügyeltek arra, hogy be ne bocsáttassanak a hadgyakorlat terére; ott tehát Passirschein szükséges volt. Lehet, hogy előzékenységből valaki előzetesen kiállított egy ilyen Passirscheint az én kocsim számára, és ilyet láthatott a képviselő úr. De én biztosíthatom a képviselő urat és a t. házat, hogy én Passirscheint sohasem láttam, és ilyen Passirschein létezéserői nem értesültem, és nekem soha semmi Passirscheint nem kézbesítettek, nem mutattak. (Egy hang a szélsőbalon: A titkárjánál volt!) A titkáromnál sem volt, és arról is biztosíthatom a képviselő urat, hogy a titkárom sem tudott róla, ő sem látott Passirscheint. Különben az én titkárom ott is mással volt elfoglalva, mint Passirscheinok kezelésével, mert dolgoznia kellett. (Derültség a jobbóldalon.) Különben nem ez a dolog lényege, hanem, hogy voltak-e ott Passirscheinok, melyeket azért osztogattak, hogy valakit az udvarhoz beereszszenek. Ilyen Passirscheint látott a képviselő úr? Pázmándy Dénes: Nem! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Pedig ott kezdődik a dolog. Hogy ha én kimentem volna a hadgyakorlatokra, nem mondom, hogy nem vittem volna e magammal ilyen Passirscheint, azon egyszerű okból, mert azon őr, a ki esetleg mérföld távolságnyira áll, de ha ott a közelljen van is, engem nem ismer, nem tudja, hogy ki vagyok és engem egyszerűen nem bocsátott volna be. (Helyeslés a jobboldalon.) De ki sem tehettem magam annak, hogy én ily egyének előtt kénytelen legyek magamat igazolni. Ilyen Passirscheint láthatott volna a képviselő úr, de biztosíthatom a képviselő urat, hogy nekem erre szükségem nem volt, oly Passirscheint azonban még ki nem állítottak, a mely arra vonatkozott, hogy az udvarhoz mehessek. Pázmándy Dénes: A főhadiszállásra! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: A főhadi szállás ott volt, a hol ő Felsége lakott. Bármily véleménynyel méltóztassék is lenni, egyről biztosíthatom a képviselő urat: arról ugyanis, hogy a mi a külső forma-