Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

BR 281. országos Siles 1S98. október 5-én, esütörtBk&n. a reactionak megnyilatkozása. (Elérik helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, hogy az 1867-iki kiegyezési törvényeknek sok ellensége van, a kik azt meg akarják változtatni egy irányban; de vannak ám olyanok itt az országban is, másutt is, hála istennek mindinkább kevesbedő számmal, a kik azt meg akarják változtatni más irányban, nem olyan irányban, mint a t. képviselő ár. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Midőn tehát ezekkel az ellenkező tendentiákkal szemlén, magára a törvényre utalunk, ez nem az alkotmányosságnak veszélyeztetése (Élénk helyeslés jobb felöl.) A reactioval való vádolás egy alkalmas és bő köpenyeg lehet arra, hogy különböző tendentiák bele takarózhassanak, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) de azt, hogy ez konstatáltatik, mint az alkotmány veszélyét, komolynak feltűntetni nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy kénytelen ne legyek minduntalan felszólalni, már most előzetesen foglalkoznom azon többi kifejezésekkel, a melyek még abban a kőszegi válaszban kifogásoltatnak, daczára annak, hogy azokat gr. Apponyi Albert felirati javaslatában mm érintette. Azok az »ámitó« és »meddő igéretek«, akár ki olvassa el azt a választ, haósak nem akar abba valamit belemagyarázni, (Zaj és ellenmondás a bal- és szélső baloldolon.) nem egy párt ellen irányúinak, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki ellen irányulnak?) hanem irányúinak mindenki ellen, a ki amit, a ki meddő ígéreteket tea?, (Zaj a bál- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalról: Azok önök a túloldalon!) ki általában oly könnyelmű politikát hangoztat, melynek beváltása nem lehetséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mikor ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni, először is azon kéréssel kezdem, hogy higgadtan bíráljuk meg ezt a dolgot, ne közbeszólásokkal, hanem foglalkozzunk azzal, hogy jvan-e ok ilyen intelmekre, olyauok-e a közállapotaink, elérkeztünk-e addig a határig, midőn talán a legszelídebb formája az ellenactiónak az, hogy intelmeket hangoztatunk? (Zaj és mozgás bal felől.) A ki figyelemmel kíséri a mi közállapotainkat, az nem fogja tagadhatni azt, hogy a türelmetlenségnek, az intolerantiának, sőt merném mondani, a terrorizmusnak, a politikai terrorizmusnak kétségtelen jelei mutatkoznak. (Nagy mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Már azon alkalommal, midőn első nap jelentünk meg a kormánynak a padjain, intentionk tisztasága, ide jövetelünk jogosultsága, szándékaink önzetlensége" kétségbevonatott és úgy lettünk feltüntetve, mintha a hatalom után vágyódtunk volna. És azóta, t. képviselőház, alig múlt el egyegy ülése ennek a tisztelt háznak, hogy az ilyen vádaskodásoknak és gyanúsításoknak egész özönével ne találkoztunkf volna. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Mindennap úgy tüntetnek fel bennünket, mint a kik naponta az ország egy-egy fontos érdekét adjuk fel, a kik az ország jogait naponként feláldozzuk; úgy vagyunk feltüntetve, mintha a politikai jogokat adnók fel, ezen országnak szellemi és anyagi kincseit egész könnyedén másoknak szolgálatába bocsátanék. Annyira ment a gyanúsítás, a mely azután természetesen visszhangra talált a sajtóban é<? ott hatványozva fokoztatik, hogy engedjenek meg, de azon határhoz értünk, a hol a magántevékenység, a magánember, a családi szentélynek a tisztasága sincs megóva. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Mozgás bal felől.) Nem kellene e tekintetben . . . (Folytonos zaj és mozgás bal felöl.) Elnök : Kérem a képviselő urakat ne zavarják a ministerelnök urat folyton közbeszólásokkal. (Helyeslés jobb felöl) Wekerle Sándor ministerelnök és pónzügyminister: Nem kellene e tekintetben másra utalnom, mint erre a mostani vitára; pedig konstatálnom kell, hogy az előttem felszólalt két szónok az objetcivitás határai között igyekezett maradni; csak ezekre a türelmetlen közbeszólásokra kell utalnom, (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Mozgás bál felöl.) melyekből épen az tűnik ki, hogy nem mi akarjuk az önök szabad véleménynyilvánítását korlátozni, hanem megfordítva áll a dolog. (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondások és derültség a baloldalon.) Vaunak, t. képviselőház, oly politikai és társadalmi bajok, a melyeket törvénykönyvekkel orvosolni nem lehet, a melyeken segíteni csak kellő higgadtsággal és úgy lehet, ha oly színvonalon tartjuk a tanácskozásokat, hogy azok a kölcsönös szabad véleménynyilvánításnak, a vélemények tiszteletben tartásának érvényesítésével foljanak le. (Úgy van! Üyy van! a jobboldalon.) És akkor, midőn mi ezt veszélyeztetve láttuk itt benn és oda künn, akkor talán a legkevesebb volt az, hogy azt mondottuk a válaszokban : eddig és ne tovább! Mert "ezentúl csakugyan az ámításoknak és meddő Ígéreteknek országa következik, (Úgy van! jobb felöl. Mozgás bal felől.) Most engedje meg a t. ház, hogy maguknak azoknak a javaslatoknak formájával foglalkozzam, melyek a ház asztalán feküsznek. Először is magával a petitióval nem foglalkozhatom, mert hiszen tulajdonképen petitum