Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

84 281. országos Blés 1898. október 5-én, cstitttrtSkiSn. közegek szaporítását és megfelelő elhelyezését is javaslatba hoztuk, részben pedig már foganatosítottuk, (Élénk helyeslés jobb felől.) Még egy más feladatunk is van, t. ház. Midőn azt látjuk, hogy itt nem csak egyes államellenes izgatókkal, hanem egy sistematiee űzött sajtó-izgatással állunk szemben, midőn azt látjuk, hogy e sisteuiatiee űzött sajtó-izgatás idebenn csak mint izgatás, odakinn a külföldön azonban mint egész Magyarországnak, valamint a magyar nemzetnek ócsárlása szerepel, akkor a sajtó terén is meg kell tenni kötelességünket, hogy egyrészt idebenn módot nyújtsunk a nem magyar népnek helyes informálására. a külföldnek pedig a valóságnak megfelelő tájékoztatására, és az ellenünk felhozott vádaknak rektifikálására. (Helyeslés jobb felöl.) E tekintetben a szükséges intézkedéseket már meg is tettük. (Helyeslés jobb felől.) Végűi, xVjesztendei beszédemben utaltam arra, hogyha a rendelkezésünkre álló eszközök elégségesek nem lesznek, akkor kénytelenek leszünk rendkívüli törvényes eszközök igénybe vételét javaslatba hozni. Nem kívánok most annak bővebb taglalásába bocsátkozni, hogy mit értünk rendkívüli törvényes eszközök alatt, hanem igenis, egyik módja ama rendelkezésünkre nem álló eszközök igénybevételének az lesz, hogy t. barátom a bek ügyminister akkor, mikor a népgyűlések szabályozásáról szóló törvényjavaslatot legközelebb elő fogja terjeszteni, abban nemzetiségi tekintetben két igen fontos eszmének fog kifejezést adni. Jelesül annak az eszmének, hogy a népgyűlések, a melyek alkotmányos szempontból el nem tilthatók, hanem mint az alkotmányosság egyik garantiája fentartandók, semmi körülmények között se bírjanak representationális, vagy pedig állandó szervezettel, hanem legyenek népgyűlések, a melyekben mindenki részt vehet. Azoknak a bajoknak, a melyeket Bartha Miklós t. képviselő űr felhozott, jó részben ezen intézkedések által eleje fog vétetni. De, t. ház, midőn politikánknak most közelebb alkalmazandó főbb intézkedéseiről megemlékezem, nem kívánom a themát kimeríteni, hanem csak azzal a közönynyel szemben, a melylyel bennünket vádolnak, bizonyítékát akarom szolgáltatni annak, hogy mi igenis éber figyelemmel teljesítjük e téren is kötelességünket. Most engedje meg nekem t. ház, hogy magukra a borossebesi válaszokra térjek vissza. (Halljuk! Halljuk !) A ki azt várta, hogy azon izgatottság ellen, a mely a nemzetiségek közt, és különösen a román nemzetiségűek közt van, mi egy hatalmas eszközt, tisztán a fejedelmi válaszokban fogunk találni, az természeteseIÍ csalódott, mert hiszen fejedelmi válasz sem egy nemzetiségi programmra, sem annak eszközeire nem terjedhet ki, hanem a mikor azt akarják abba a válaszba beinterpretálni, és pedig úgy Bartha Miklós felszólalásában, mint gróf Apponyi Albert felirati javaslatában, hogy mi ott a magyar nemzetet egy nemzetiség színvonalára degradáltuk, a nemzetiségi föderalismus eszméjének adtunk kifejezést: akkor kimondhatom, hogy homlokegyenest ellentétbe jutnak magának az adott válasznak tartalmával, a mint ezt rögtön bátor leszek bebizonyítani. (Zaj a bal és szélső balon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy röviden utaljak azon királyi válaszokra, a melyek ilyen nemzetiségi ügyekben a korábbi években adattak. (Felkiáltások a szélsőbalon: Tisza bűne!) Nemcsak Tiszáról van itt szó, hanem a t. képviselő urakról is; mert ha oly nagy sérelem lett volna ama válaszokban, miként ma, úgy akkor is kötelességüknek tartották volna a felszólalást. (Zaj a baloldalon.) Nézzük mi mondatott 1887. szeptember 15 én Déván a görög-katholikus lelkészségnek (olvassa): »Mindenkor örömömre fog szolgálni hallanom, hogy működésük főczélja csak arra van irányozva, hogy a hitélet fejlesztése mellett a gondjaikra bízott híveknél a trón iránti hűséget, az ország és annak törvényeihez való hű ragaszkodást és a testvéries egyetértést minden vallásfelekezetek és nemzetiségek közt buzgón ápolják.« Mi mondatott ugyanakkor az aradiaknak és hunyadiaknak? (Olvassa.) »Hű ragaszkodásuk nyilvánítása biztosít engem, hogy a hűség biztosításában e megye minden nemzetiségű polgára versenyez, de szintúgy hinni akarom, hogy az egész népesség, vallás és nemzetiségi különbség nélkül a testvéries egyetértés ápolásában s az anyaországhoz való szeretetben és hű ragaszkodásban is vetélkedik.* 1887-ben az aradi katholikus klérushoz intézett beszédben is az foglaltatott, hogy híveiket »a nemzeti és felekezeti súrlódástól távol tartsák.« Ugyanakkor a brassóiakhoz így szólt: »Meg vagyok győződve érzelmeik őszinteségéről, s azért örömmel fogadom az azokból eredő jókivánatokat, de örömmel különösen azon biztosítást is, hogy azok a testvéri békében együtt élő nemzetiségek ajkáról jönnek.« T. ház, ne méltóztassanak e dolgokat úgy feltüntetni, mintha itt valami újabb tendentia érvényesülne, mintha itt nemzeti tekintetben a confoederatio eszméjét hangoztatnák. Elmondattak e királyi szavak éveken át, — s én több ily választ nem is találtam újabb alkotmányos életünkben, mert hisz eleinte ily válaszok nem is szoktak adatni, — de valahányszor e kérdés