Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

231. i>rszogos Illés 18ÍI3. október 5 ín, esiitörtökön. 77 véleménynek megnyilvánulásában is hallunk említeni. E házban is szóbeszéd tárgyává téte­tett, hogy megvan első kezdete annak, hogy a bizalom a hű magyar nemzet iránt ő Felségé­nek lelkében megrendült. És ezt a jelenséget, az ebből származó félreértéseket annyira komolyak­nak tartom, annak következményei annyira vész­teljesek lehetnek a hazára és annyira veszedel­mesek a trónra nézve, hogy akkor, a midőn úgy tapasztalom, hogy a koronának tanácsosai, habár bizonyára akarják, — felteszem róluk, — de nem tudják a koronát megnyugtatni ; nem tudják a koronát a nemzetnek valódi érzületé­ről felvilágosítani; nem tudják a királynak kebe­lében azt a megnyugvást előidézni, hogy az uralkodása alatt levő országok között egy sincs, a mely a király gondjai közepette annyi meg­nyugvás alapjául szolgálhatna, mint épen hű Magyarországa: (Élénk helyeslés a bal- és szélső­balon.) akkor a magyar nemzet képviseletére hárul az a felelősség, hogy ő Felségét az ország­nak igaz érzülete és valódi állapota iránt fel­világosítsa. (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélsöbalan.) Ez az az indok, mely engem és elvbarátai­mat arra indított, hogy ebben az ügyben ezen királyi nyilatkozatok alkalmából felíratnak indí­tását javasoljuk ő Felségéhez a királyhoz és kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a felirati javaslatot felolvashassam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa). »Felséges császár és apostoli király! Leg­kegyelmesebb urunk! Mióta Felséged bölcse­sége a nemzet szívós kitartásával találkozva helyreállította alkotmányunkat, mióta Felséged felszentelt fejét Szent-István koronája díszíti, egyetértésnek örvendett király és nemzet. És mi az isteni gondviselés, ezután pedig Felséged iránti mély hálával ismerjük el, hogy évszáza­dok óta nem volt e nemzetnek önállósága, alkot­mánya és fejlődésének minden alaptöltétele any­nyira biztosítva, mint azon negyedszázad alatt, melynek ünnepét tavaly ültük meg, őszinte szívből fakadó lelkesedéssel. Nem is maradt el ezen áldásos állapotnak gyümölcse. Az anyagi és szellemi haladás terén ez az ország nagy lépéseket tett előre és évszázadok mulasztásaiból aránylag rövid idő alatt sokat pótolt. Hazánk állami önállóságának elismerése és alkotmányos szabadsága a Felséged ural­kodása alatt álló összes országokra is áldást hozott. Ausztria népeinek ez biztosította az al­kotmányos élet élvezetét, és távol attól, hogy gyengítette volna a monarchia nagyhatalmi állá­sát ; épp ellenkezőleg Felséged egyetlen elődje sem dicsekedhetett olyan biztos és fényes európai helyzettel, mint a minőt hű magyar nemzetével, ép úgy, mint másik államának népeivel egyet­értésben Felséged élvez. És ha egy pillanatra föllebbentjük azt a fátyolt, melyet közös egyetértéssel a múltnak szomorú tényeire vetettünk, (Halljuk! Halljuk!) tesszük ezt csupán azért, hogy összehasonlítván a viszály korszakaiban hazánk tespedő állapotát és a monarchia bizonytalan helyzetét a mai haladással és biztosított hatalmi állássa 1 , a mult­ból és jelenből megtanuljuk, miszerint nemzeti létünknek és Felséged trónjának szilárdsága és fénye egyaránt függ a király és nemzet közti egyetértés zavartaLanságától. (Ügy van! hal felöl.) De minél szilárdabb ezen meggyőződésünk, annál szigorúbb kötelességünknek ismerjük a kölcsönös bizalomra épített ezen egyetértés fölött féltékenyen őrködni és mindent elhárítani, a mi a félreértésnek és az ebből fejlődhető bizalmat­lanságnak csak kezdetéül is tekinthető. Köteles­ségünk ez a nemzet iránt, melyet mint testűlet képviselünk, kötelességünk Felséged iránt, kinek egyenként hűséges alattvalói vagyunk. E kötelességből folyólag pedig el nem hall­gathatjuk, hogy a királyi válaszok, melyeket Felséged a jelen évi arad- és vasmegyei had­gyakorlatok alkalmával hazánk területén időz­vén, több küldöttséghez intézett, azt a benyo­mást tették reánk, mintha ilyen félreértéseknek kezdete már meg volna. A hű magyar nemzetnek bizalma Felséged iránt rendületlen: de úgy látszik, mintha téves értesítések és az ország állapotának helytelen előadása Felséged bizalmát kezdenék megingatni a nemzet iránt. A veszély, mely a király és nemzet közötti egyetértést fenyegeti, hála Istennek, még igen távoli; de hazafiság és hűség kötelességünkké teszik, bo<ry az első jelenségeknél hódoló tisz­telettel, de teljes nyíltsággal forduljunk Felsé­gednek atyai szívéhez és uralkodói bölcse­sségéhez. Felségedet ama nyilatkozatok megtételénél bizonyára uralkodói kötelességérzete és a hü magyar nemzet iránti szeretete vezérelte és alább előadandó aggályaink semmiben sem csök­kentik e szándék iránti hálás és hódoló érzel­münket. Felséged mint alkotmányos király, meg­bízott azon felelős tanácsosainak előterjesztésé­ben, a kik a nemzeti képviselet bizalmát is bírták. És mi felségednek ezen eljárásában hó­dolva tiszteljük azt a szigorúan alkotmányos felfogást, mely Felségednek minden tényét jel­lemzi. De a nyilatkozatok tartalmából azt kell kivennünk, hogy a kormány nem értesítette Fel­ségedet helyesen a nemzet állapotáról és azon kérdésekről, melyekre nézve Felségednél a leg­magasabb nyilatkozatok megtételét javaslatba hozta. É nyilatkozatok kezűi jelentőségre nézve kimagasíanak azok, a melyek Borossebesen a

Next

/
Oldalképek
Tartalom