Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-231
231. i>rszogos Illés 18ÍI3. október 5 ín, esiitörtökön. 77 véleménynek megnyilvánulásában is hallunk említeni. E házban is szóbeszéd tárgyává tétetett, hogy megvan első kezdete annak, hogy a bizalom a hű magyar nemzet iránt ő Felségének lelkében megrendült. És ezt a jelenséget, az ebből származó félreértéseket annyira komolyaknak tartom, annak következményei annyira vészteljesek lehetnek a hazára és annyira veszedelmesek a trónra nézve, hogy akkor, a midőn úgy tapasztalom, hogy a koronának tanácsosai, habár bizonyára akarják, — felteszem róluk, — de nem tudják a koronát megnyugtatni ; nem tudják a koronát a nemzetnek valódi érzületéről felvilágosítani; nem tudják a királynak kebelében azt a megnyugvást előidézni, hogy az uralkodása alatt levő országok között egy sincs, a mely a király gondjai közepette annyi megnyugvás alapjául szolgálhatna, mint épen hű Magyarországa: (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) akkor a magyar nemzet képviseletére hárul az a felelősség, hogy ő Felségét az országnak igaz érzülete és valódi állapota iránt felvilágosítsa. (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélsöbalan.) Ez az az indok, mely engem és elvbarátaimat arra indított, hogy ebben az ügyben ezen királyi nyilatkozatok alkalmából felíratnak indítását javasoljuk ő Felségéhez a királyhoz és kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a felirati javaslatot felolvashassam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa). »Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Mióta Felséged bölcsesége a nemzet szívós kitartásával találkozva helyreállította alkotmányunkat, mióta Felséged felszentelt fejét Szent-István koronája díszíti, egyetértésnek örvendett király és nemzet. És mi az isteni gondviselés, ezután pedig Felséged iránti mély hálával ismerjük el, hogy évszázadok óta nem volt e nemzetnek önállósága, alkotmánya és fejlődésének minden alaptöltétele anynyira biztosítva, mint azon negyedszázad alatt, melynek ünnepét tavaly ültük meg, őszinte szívből fakadó lelkesedéssel. Nem is maradt el ezen áldásos állapotnak gyümölcse. Az anyagi és szellemi haladás terén ez az ország nagy lépéseket tett előre és évszázadok mulasztásaiból aránylag rövid idő alatt sokat pótolt. Hazánk állami önállóságának elismerése és alkotmányos szabadsága a Felséged uralkodása alatt álló összes országokra is áldást hozott. Ausztria népeinek ez biztosította az alkotmányos élet élvezetét, és távol attól, hogy gyengítette volna a monarchia nagyhatalmi állását ; épp ellenkezőleg Felséged egyetlen elődje sem dicsekedhetett olyan biztos és fényes európai helyzettel, mint a minőt hű magyar nemzetével, ép úgy, mint másik államának népeivel egyetértésben Felséged élvez. És ha egy pillanatra föllebbentjük azt a fátyolt, melyet közös egyetértéssel a múltnak szomorú tényeire vetettünk, (Halljuk! Halljuk!) tesszük ezt csupán azért, hogy összehasonlítván a viszály korszakaiban hazánk tespedő állapotát és a monarchia bizonytalan helyzetét a mai haladással és biztosított hatalmi állássa 1 , a multból és jelenből megtanuljuk, miszerint nemzeti létünknek és Felséged trónjának szilárdsága és fénye egyaránt függ a király és nemzet közti egyetértés zavartaLanságától. (Ügy van! hal felöl.) De minél szilárdabb ezen meggyőződésünk, annál szigorúbb kötelességünknek ismerjük a kölcsönös bizalomra épített ezen egyetértés fölött féltékenyen őrködni és mindent elhárítani, a mi a félreértésnek és az ebből fejlődhető bizalmatlanságnak csak kezdetéül is tekinthető. Kötelességünk ez a nemzet iránt, melyet mint testűlet képviselünk, kötelességünk Felséged iránt, kinek egyenként hűséges alattvalói vagyunk. E kötelességből folyólag pedig el nem hallgathatjuk, hogy a királyi válaszok, melyeket Felséged a jelen évi arad- és vasmegyei hadgyakorlatok alkalmával hazánk területén időzvén, több küldöttséghez intézett, azt a benyomást tették reánk, mintha ilyen félreértéseknek kezdete már meg volna. A hű magyar nemzetnek bizalma Felséged iránt rendületlen: de úgy látszik, mintha téves értesítések és az ország állapotának helytelen előadása Felséged bizalmát kezdenék megingatni a nemzet iránt. A veszély, mely a király és nemzet közötti egyetértést fenyegeti, hála Istennek, még igen távoli; de hazafiság és hűség kötelességünkké teszik, bo<ry az első jelenségeknél hódoló tisztelettel, de teljes nyíltsággal forduljunk Felségednek atyai szívéhez és uralkodói bölcsességéhez. Felségedet ama nyilatkozatok megtételénél bizonyára uralkodói kötelességérzete és a hü magyar nemzet iránti szeretete vezérelte és alább előadandó aggályaink semmiben sem csökkentik e szándék iránti hálás és hódoló érzelmünket. Felséged mint alkotmányos király, megbízott azon felelős tanácsosainak előterjesztésében, a kik a nemzeti képviselet bizalmát is bírták. És mi felségednek ezen eljárásában hódolva tiszteljük azt a szigorúan alkotmányos felfogást, mely Felségednek minden tényét jellemzi. De a nyilatkozatok tartalmából azt kell kivennünk, hogy a kormány nem értesítette Felségedet helyesen a nemzet állapotáról és azon kérdésekről, melyekre nézve Felségednél a legmagasabb nyilatkozatok megtételét javaslatba hozta. É nyilatkozatok kezűi jelentőségre nézve kimagasíanak azok, a melyek Borossebesen a
