Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-231
231. országos ütés 1893. október 5-én, csülöitökBn. 73 nyúló kérelem csak valamely képviselő indítványára történhetik. Miután nézetem szerint oly tárgyi momentumok nem forognak fenn, melyek a t. házat valamely irányban intézkedésre indítanák, sőt, miként felolvastam, a királyi válaszból, maga a kérvény kellő alappal sem bir, kérem a t. házat, hogy a megejtendő tanácskozások Titán a kérvényi bizottságnak azon javaslatát, hogy a kérvény az irattárba helyeztessék, elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Papp Elek: T. ház!. . . Elnök: Kérem, Bartha képviselő úr van felírva, (Felkiáltások a szélsőbalon: A napirendhez!) Akkor tessék megmondani a képviselő úrnak; előre nem tudható. % Papp Elek: Mielőtt e fontos tárgy érdemleges tárgyalásához fognánk, kérem a t. házat, annál inkább kérnem kell, mert az előadó úr előadása nemcsak fel nem világosította a kérvény tartalmát, hanem azt egészen elhomályosította előttünk, ennélfogva kérem, hogy a kérvény egész terjedelmében olvastassák fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a kérvény. Bernáth Dezső jegyző (olvassa a kérvényt) . Bernáth Dezső jegyző: Bartha Miklós! Bartha Miklós: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előadó úr az imént felolvasta azon válaszokat, a melyeket ő Felsége Borossebesen a görögkatholikus és görögkeleti egyházak küldöttségeinek tisztelgő hódolatára adott. Ezeknek felolvasásától tehát tartózkodom. Mindkét válaszban világos czélzás történik azon mozgalmakra, melyek a legújabb időkben féktelen módon nyilvánulnak a román egyházakban, a román társadalomban s kiváltképen a román sajtóban. A királyi válasz jóakaratú felhívást intéz a nemzetiségek között fennálló béks megóvása érdekében. Úgy, de, t. ház, az ismeretes román agitatiónak éle, támadása, rágalma nem valamely nemzetiség ellen, hanem a magyar nemzet ellen van intézve. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Hogy ha a királyi válasz, ezen agitatiokra czélozva, mégis csak a nemzetiségek között fennálló békét kívánja hangoztatni, akkor a királyi válasz a magyar nemzetet nemzetiséggé degradálja. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Fájdalmasan vett erről tudomást a magyar nemzetnek minden xétege, (Úgy van! a baloldalon.) és jó szerencse, hogy alkotmányunk értelmében a korona szavaiért és tényeiért a kormány tartozik felelettel, mert különben könnyen megrendülhetne az az őszinte és becsületes ragaszkodás, mely minden magyar emberben él a korona, iránt, nemcsak köteles hűségből, de azon tántoríthatlan meggyőződésből is, hogy KÉPV1I. NAPLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. Magyarországnak a Habsburg-dynastiára ép oly szüksége van, mint a dynastiának mi reánk. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Ha tehát beszédemben vád foglaltatik, az kizá-^ rólag a felelős kormányt illeti. A sérelmes és bántó kifejezés fontosságát és horderejét nézetem szerint csak úgy lehet kellőleg megítélni, ha a román kérdés természetét vizsgálat alá veszszük. (Halljuk! Halljuk!) Én ezen vizsgálódásomban tartózkodni fogok a felháborodás minden szavától; meg kívánom őrizni azt a teljes nyugalmat, a melylyel a t. ház méltóságának tartozom. A politikai kérdések között egyetlen egy sincs, a melynek megértése és kezelése oly nehéz volna, mint a nemzetiségi kérdésé; mert itt az anyanyelvhez való ragaszkodásnak, a múltak hagyományainak, a jövendőbe vetett hitnek és a fajszeretetnek erejével kell beszámolni. Tehát oly tényezőket kell latba vetni, melyek a nép kedélyviiágából fakadnak, melyek tehát a józan számításnak mérlegén igen nehezen mérhetők meg Az érzelmeknek, vágyaknak, szenvedéseknek egész sokasága vegyül ebbe a kérdésbe, össze-visszakúszálja a kérdést azért, mert belevon oda igazságszolgáltatási, közigazgatási, kormányzási és közgazdasági momentumokat is. De ha mindazon elemeket, sérelmet és panaszt, mely nem tartozik ezen kérdés lényegéhez, külön választjuk a kérdéstől, akkor azt látjuk, hogy hazánkban a román kérdés, mint társadalmi és mint politikai tünet domborodik ki. Az történt, t. ház, a minek megtörténnie gondos kormányzás és helyes iskoláztatás mellett nem lett volna szabad, az, hogy a közelebbi harmincz esztendő alatt szemünk előtt egy román társadalom keletkezett a kormányok és törvények oltalma alatt. Külön egyházi, külön iskolai, külön gazdasági, külön kulturális életet teremtettek maguknak. A köztevékenység minden nyilvánúlására faji jelieget nyomtak. Román bál, román kalturegylet, román majális, román dalárda, romáü pénzintézet, román történelem. Thaly Kálmán: És román színek a zászlókon ! Bartha Miklós: Román színek. És e közben gondosan számítgatják, hogy a magyar állam gépezetében hány román tisztviselő van alkalmazva és a hadseregnél hány román katonatiszt van szolgálatban. Ezen faji elzárkózottságban nem vesznek tudomást a magyar közéletnek csak azon ágairól, a melyek fajukkal közvetlen összeköttetésbe hozhatok; de a magyáltudomány, művészet, irodalom fejlődéséről, ennek az országnak szenvedésérő], vagy haladásáról absolute nem vesznek tudomást, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem egymás közt 10