Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-226

44 228. országos ülés 1893.szeptember 28-án, esfttörtökOn. nyékben gazdag Zsitvavölgyét van hívatva átszelni. Tekintettel arra, hogy az állami hozzájárulás aránya csekély összegre rúg, a mennyiken a postának ingyenes szállítása és külön állami segély czímén nyújtandó segély jóval alul marad a törvényliozásiiag megállapított 20 százalékon, a bizottság tehát kéri, hogy méltóztassék a 335. számú jelentést elfogadni és a főrendiházzal ÍR közölni. (Helyeslés.) Hentaller Lajos jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! A közlekedési bizottságnak ezen jelentésében mindenekelőtt találok egy részt, mely a minister úr jelentésével szemben kétértelmű magyarázatokra adván alkalmat, kötelességemnek tartom ez eltérést felemlíteni, hogy az iránt, mi volt a háznak tulaj dónképeni szándéka, semmiféle kétség fenn ne foroghasson. A jelentésben ugyanis az áll, hogy e vasút vállalkozói az állam részéről részint külön állami segélyt kapnak, részint a postai szállítás fejében élvezendő összegek ellenértékéül kötelesek bizonyos számú törzsrészvényeket a kincstárban elhelyezni. Ezen kifejezést: a kincstárban kötelesek elhelyezni, az illetők könnyen úgy értelmezhetnék, hogy ők csak elhelyezni kötelesek, de a vasát teljes kiépítése és üzletbe átadása után azt viszsza is vehetik, (Helyeslés a szélső baloldalon.) holott magában a ministeri jelentésben világosan benne van, hogy úgy, mint a már letárgyalt másik két vasútra nézve, nem az államkincstárban elhelyezni kötelesek e törzsrészvényeket, hanem az államkincstár tulajdonába bocsátani. A zsitvavölgyi vasútra vonatkozólag a t. minister úrhoz két tiszteletteljes kérdésem van, a melyekre azért kérem válaszát, mert nemcsak Bars, hanem Nyítra és Komárom vármegyéknek is fontos közgazdasági érdekeiről van szó. (Halljuk! Hallink!) Ezen jelentés szerint a zsitvavölgyi vasút szabványos nyomtávban épííl ki. Nyitra megyében évek előtt, és mint a minister úr legjobban tudja, az utóbbi időben kettőzött erővel egy mozgalom támadt, mely a keskenyvágányú vasút rendszerét behozni és egy egész nagy hálótervezetet kiépíteni szándékozik. Midőn a megyei közgyűlésen arról volt szó, hogy ezen zsitvavölgyi vasút már szabványos nyomtávban épííl, tehát eredetileg az egész hálótervezetre megszavazott megyei segélyből ezen 40'8 km.-re eső segélyösszeg levonandó lenne, akkor a keskenyvágányú vasút hivei részéről azzal az ellenvetéssel találkoztam, hogy igaz ugyan, hogy hiídetik, hogy a zsitvavölgyi vasút már rendes nyomtávban építtetik, de az még sem fog úgy építtetni, mert a minister úr meg fogja engedni, hogy az a keskenyvágányú hálótervezetbe bevonassák. Most, midőn ezen keskenyvágányú hálótervezet kiépítése két, sőt három vármegye legközvetlenebb eldöntése előtt áll, szükségesnek találom, hogy a minister úr határozottan jelentse ki, vájjon lehet séges-e, hogy midőn a magyar képviselőház egy vonalnak szabványos nyomtávban való kiépítését ily előre haladott állapotban szentesítette, ezt egy vállalat megdönthetné'? Másik kérdésem pedig, mely nemzetgazdaságilag még fontosabb, az, hogy igaz ugyan, hogy Bars- és Nyitra megyének zsitvavölgyi érdekeltsége gazdasági előnyben fog részesülni ezen vasút által, de e vasútnak czélja tulajdonkép csak akkor lenne elérve, ha végállomása nem Surányban lenne, hanem Érsekújvárra vitetnék, a honnan a komáromi összeköttetésnek, azt hiszem, létre kell jönni. Tiszteletteljes kérdésem tehát az, hogy a minister úr államvasúti politikájának tervébe fel van-e véve, hogy ne Surány legyen a végpont, hanem Érsekújvár, és onnan a Komárommal összekötendő vasút ne csupán az érdekeltség részéről — mert az a komáromi és Vág-áthidalások rendkívül drága volta miatt lehetetlen — hanem állami hozzájárulással is kiépíttessék? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök í Kíván-e még valaki szólni ? Lukács Béla kereskedelemügyi minister : Méltóztassanak megengedni, hogy a Mérey képviselő úr által felhozott kérdésekre röviden válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) A mi először is a törzsrészvényeket illeti, a ház elé terjesztett jelentésemben világosan benne van, hogy az adott segélyek tőkeértékének megfelelő 190.600 frt névértékű törzsrészvényt az engedményesek kötelesek az államkincstár tulajdonába szolgáltatni. (Helyeslés jobb felől.) Azok a törzsrészvények tehát az állam föltétlen tulajdonát fogják képezni. Ily föltétel mellett engedélyeztetett e vasút, a jövőre nézve tehát semminemű kétség e tekintetben föl nem merülhet. A mi a további kérdést illeti, hogy t. i. bizonyos consortíumok, vagy egyesek részéről, a kik a vasút egyik vagy másik részének megépítése iránt érdeklődnek, miféle hírek terjesztetnek az illető vármegyékben, erről nincs tudomásom, és [természetesen a felelősséget sem vállalhatom el azért, hogy egyesek, a kik bizonyos vonalat ki akarnak építeni, mi úton-módon igyekeznek az érdeklődést felkelteni az illető törvényhatóságokban és azok irányadó férfiai közt. (Helyeslés jobb felől.) A mi azonban azt a konkrét kérdést illeti, hogy e vasiit, a melynek megtörtént engedélyezését bejelentettem, miként fog kiépülni, van szerencsém egyszerűen magára a jelentésre utalni. A jelentés szerint az engedélyezés a rendes